Szerelem a paradicsomban (Befejezett)

🌳Kilencedik rész🌳

Boldog hónapoknak néztünk elébe. Vladimirék babája egészségesen növekedett és mi is gyakran látogattuk őket.
Szegény már felállni is csak segítséggel tud felállni. Igor azóta el is vette, hatalmas esküvő volt, a miénknél is nagyobb. Pain meg csak úgy létezik, csinálja a dolgát, figyel az öccsére, velem van, de nem nagyon avatkozik bele semmibe, nem szól rá senkire, nem ordít a szolgákkal ha hülyeséget csinálnak. Nagyon fura, de inkább nem szólok neki, nehogy megint olyan rosszul legyen mint régen.
- Szerinted lány lesz vagy fiú? - kérdezte izgatottan Vladimir Paintől.
- Nem tudom. - vont vállat.
- Annyira izgulok már, hogy milyen lesz.
- Én is nagyon, jó lenne ha végre sikerülne összehozni egy gyereket. - hajtotta le a fejét, eléggé megviseli, hogy nem esik teherbe, pedig trón örökös kell.
- Majd összejön, ne szomorkodj. - ölelte át Vladimir.
- Kedves vagy. - ölelte vissza.
Igor ekkor jött be egy kis vízzel, amit átnyújtott Vladimirnak.
- Friss víz a drágáimnak.
- Nyálas. - mondta Pain.
- Pain! - szólt rá Vladimir.
- De ha egyszer az! - mondta nevetve. Ott köt bele az emberbe ahol tud, nagyon unatkozik.
- Na gyere. - húztam fel Vladimir mellől - Hagyjuk pihenni. - el köszönt és mentünk a szobánkba.
- Szerencsések. - motyogta.
- Igen.
- Egyébként Igornak jól áll a szemkötő. Nem akarsz te is egyet?
- Köszi, de inkább kihagyom. Pain, kérdezhetek tőled valamit? - kérdeztem mire bólintott.
- Én... Találtam nemrég egy különleges formulát, ami megnöveli egy omega termékenységét három napra.
- Tényleg?! - csillant fel a szeme.
- Igen... De vannak mellék hatásai.
- Micsoda! Bármit megpróbálok!
- Nos... A szer a hormonokra van hatással. Nagyon megnöveli a szexuális vágyat. - motyogtam.
- Akkor napokig csak szexélünk! Mi baj van azzal? Hol az a szer? - kérdezte csillogó szemekkel.
- De, hogy fogod intézni a dolgaid? - kérdeztem.
- Az most ráér egy kicsit. Csináljunk családot. - mosolygott rám. Oda adtam neki a fiolát és azonnal meg is itta.
- Szar íze van.... - fintorgott.
- Igen, ezt is mondani akartam. - mosolyogtam.
- De ennyit megér. Kezdjünk neki mert máris hat! - le döntött és el kezdett vetkőzni.
Három napon át mást se csináltunk csak szexeltünk és pihentünk.
Aztan reménykedtünk. Vladimirnak és Igornak elmeséltünk mindent.
- Akkor nem unatkoztatok! - nevetett Igor.
- Hát nem.... A végére féltem, hogy nem fog felállni. - mondtam fáradtan.
- Meg is érteném. Pain hol van? - kérdezte
- Vladimirral, nem hagyja magára az utolsó napokban.
- Én is alig tudom egyedül hagyni. - mosolygott Igor. Ekkor kicsapódott az ajtó és Pain rohant be.
- Gyertek gyorsan! Mindjárt leszáll a gólya!
- Mi van....? - értetlenkedtem.
- Jön a baba... - mondta lenézően. Igor és Pain be rohant Vladimir szobájába, én meg kint maradtam.
Hamarosan meguntam és bementem. Vladimir láthatoan szenvedett a szüléssel, Igor a kezét fogta, Pain pedig segített.
Oda mentem Igor mellé, csóró már az ájulás szélén állt.
- Ez rohadtul fáj! - sikította Vladimir.
- Bírd meg ki egy kicsit! - simogatta meg a fejét Pain.
Pár perccel később meg is született.
- Gratulálok! Egészséges.
- És jól van? - ült fel Vladimir. Pain a kezében tartotta a kicsit és nem tudta levenni róla a szemét.
- Omega kisfiú, szép volt! - adta át.
Vladimir könnyes szemekkel nézte a babát, Igorra hasonlít.
- Hogy fogjátok elnevezni? - kérdeztem mire Igor megpuszilta a pici fejét majd ránk nézett.
- A fiunk neve Kyon.
Magukra hagytuk őket és ki mentünk. Magamhoz öleltem Paint.
- Ügyes voltál. - nyomtam puszit a homlokára.
- Kösz.
- Elmehetnél bábának is. - mosolyogtam rá mire nevetve a mellkasomra csapott.
- Nem, ki van zárva, hogy én ezt még egyszer végig csináljam. - mondta nevetve, de utána el szomorodott.
- Mi a baj? Kérdeztem.
- Vajon én át fogom élni valaha?
- Pain...
- Nem! Nem vagyok mérges, csak... Nagyon...
- Semmi te mondtam édesem. Azt akartam mondani, hogy nem attól leszel egy gyerek anyja, hogy te hozod a világra, hanem attól, hogy te szereted és neveled.
- Tudom, a család az család. De jó lenne egy saját...
- Megpróbáljuk, édesem. Mindenképp megpróbáljuk. - öleltem magamhoz.
Aznap már nem nagyon csináltunk semmit, csak gyereket, másnap pedig Paint le se lehetett vakarni Kyonrol.
- Annyira édes! - csikizte meg a pici baba pocakját mire az nevetve díjazta a tettet.
Megragadta, hosszú, fehér haját és úgy megtépte, hogy itt maradt pár szál.
- Ne bántsd! - mondta nevetve Vladimir.
- Te kis rosszcsont! - mondta Pain nevetve. A baba mindenki figyelmét teljesen lekötötte.
Pain fel vette és le ült Vladimir mellé, nagyon el vannak.
- Boldog vagy? - kérdeztem Igort.
- Boldogabb nem is lehetnék. Kivánom, hogy éljétek át ezt az érzést! - mosolygott rám a barátom.
- Próbálkozunk, most kipróbáltunk egy szert, ami meglehetősen hatékonynak bizonyult, de majd meglátjuk mi lesz.
- Remélem össze jön. - dőlt hátra.

Pain napok óta émelyeg, remélem terhes.
- Pain! Hívom az orvost, reméljük, hogy terhes vagy. - adtam egy puszit a homlokára.
- Remélem sikerült.
- Akkor se keseredj el ha nem, oké? - néztem rá komolyan mire bólintott.
Felhívtuk a bábát, aki egy alapos vizsgálat után mosolyogva bólintott, ami mindenre elegendő válasz volt.
Bementem és leültem mellé, könnyes volt a szeme annyira örült.
- Sikerült, édesem. - mosolyogtam mire a nyakamba borult és nevetett.
- Igen, alig bírom elhinni.
Magamhoz öleltem és én is sírni kezdtem. - annyira örülök.
Miután kisírta magát aztán mentünk Igor és Vladimir szobájába.
- Mi ez a nagy vigyor? - kérdezte Igor az ágyon fekve mellkasán a fiával.
- Nagy hírem van! - mosolyogtunk össze.
- Nekem... Babám lesz... - motyogta Pain.
- Tényleg? - csillant fel Vladimir szeme. Odament bátyjához és szorosan magához ölelt.
- Gratulálunk! - mosolygott Igor. Óvatosan felállt Kyonnal a kezében és ő is megölelt minket.
- Végre nektek is sikerült! És nem lesz nagy korkülönbség a kicsik közt csak pár hónap! - mondta Vladimir. Ez mondjuk tényleg jó, lesz játszó társuk.
Nagyon izgatottak lettünk, különösen Pain. Ragyogott az arca és igyekezett Vladimir minden mozdulatát lemásolni.
- Ikari! - szólt Pain. Oda mentem hozzá és leültem mellé, Igor is követett.
- Mind.
- Valami nagyon fontos dologról kell beszélnünk... - jaj... - Te fogsz pellenkázni.
- Micsoda?! Nincs az az isten! - kiáltottam mire Kyon felsírt Vladimir karjában, ezek után a minimum volt, hogy tisztába rakom.
Egész idő alatt az járt a fejemben, hogy egy olyan élőlény aki tejen kívül semmi mást nem eszik, hogy tud olyan büdöset szarni mint 3 felnőtt ember együtt...
- Csak nem volt olyan nehéz. - veregette meg a vállam Igor.
- Ja! Csak öt percig kívántam a halált!
Ezen hangosan fel nevetett.
- Ennyit ki bírsz. - Kyon megint sírni kezdett.
- Most nincs a baja? - kérdeztem, mire ide jött Vladimir és fel vette.
- Semmi, csak éhes.
Óvatosan leült az ágyra és félrehajtva a csattos ruháját etetni kezdte a picit. Pain mosolyogva nézte őket, de hirtelen mindenki ledöbbent, ugyanis Vladimir sírni kezdett.
- Mi a baj? - kérdezte Pain.
- Én... Annyira sajnálom... Ha belegondolok, hogy Kyon akár itt sem lehetne miattam.... - zokogta.
- Semmi baj, itt van. - ölelte át őket. Vladimir sírt még egy ideig, de miután lenyugodott ki mentünk és sétáltunk egyet a kertben.
- Szerinted Alfa vagy omega lesz? - kérdezte Pain, nagyon élvezi, hogy végre terhes.
- Nem tudom, ha meg született megtudjuk, de én alfának jobban örülnék, akkor nem lenne vita, hogy miért a kissebb örökli a trónt. - gondolkodtam el.
- Ezt, hogy érted? - kérdezte Pain értetlenül.
- Ha az első szülötte egy omega akkor uralkodhat, ha nem születik utána alfa, de ha születik utána alfa ő kapja a trónt. Te is azért lettél király mert ketten vagytok omegák.
- Ez igaz! Mindenesetre, bármi is lesz én boldog leszek. - mosolygott rám. Rég láttam ilyen tiszta, boldog mosolyt tőle.
Teltek a napok és Painnek kezdett látszani a hasa. Nagyon örült, Vladimir is egész nap vele van.
Segít neki és Kyonnal gyakorolnak.
- Így tartsd a fejét. - mutatta neki. Pain gondosan követte a szavait majd még meg is puszilta a picit.

Vladimir:
Pain boldogan fogta Kyont és elég ügyes. Nem lesz baj ha meg lesz az ő gyereke is.
Visszavettem Kyont és amikor elaludt, befektettem a kiságyba.
- Olyan kis édes. - mosolyogtam mire Igor átölelt hátulról.
- Mint te. - csókolt a nyakamba.