Lehettem volna a mindened. A társad, a szerelmed, a társszerelmed, a hátországod, az érzelmi stabilitásod, a mindennapi szexed, az ágyad, az asztalod, a választásod, a férfias döntésed. Lehettem volna én a hosszú hajszálak a mosdóban, a rózsaszín fo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A tegnapi nap a tengerparton viszonylag jól sikeredett el. Legalábbis jobb volt, mint amire számítottam. Elsősorban nem gondoltam volna, hogy társaságom lesz, ergo nem hívtam magammal senkit és nem is vártam. Conrad maga volt a meglepetés. A meglepetés, akit viszonylag jól félre ismertem.
Kiderült Conradról, hogy művelt, komoly és tisztelettudó is tud lenni. Álmaimban nem gondoltam volna arra, hogy kiolvasta a Büszkeség és Balítélet és a filmet is látta, ráadásul tetszett neki. Ami már alapból ledöbbentő tény. Emellett sokat mesélt magáról és a családjáról. Merthogy ő David öccse, amit közel három éve nem tudok, hiszen volt barátom soha sem említette, hogy lenne testvére.
Az előző napok Nap sütéssel teltek és reménykedtem is abban, hogy ez egy ideig így is marad. Azonban az üvöltő szél és a zuhogó eső meghiúsította reményeimet.
- Hát a mai strandolásnak annyi - rázta meg a fejét csalódottan anya a kerek asztalnál kinézve az ablakon. Az eső zuhogott, mintha dézsából öntötték volna és a szél fájdalmasan üvöltött.
- A víz hideg, esélytelen. Maximum bemehetünk a városba, ha jobb lesz az idő - vetette fel az ötletet George, a fiúk apja, amire a nőknek egyesével csillant fel a szemük és pörögtek fel, kivéve én.
Anya, Marie és Alice jobbnál-jobb programokat vetettek fel, hogy hova is mehetnénk el. Természetesen engem nem kérdeztek, bár láttam, hogy nővérem a szemével félig rám pillant, de ahogy észrevette, hogy csak unalmasan iszogatom az üdítőmet és abszolút semmi kedvem sincs az egészhez, íriszeit visszavezette a szülőkre.
- Látom, hogy te nem zsongtál be annyira, mint a többi nő - hajolt közelebb a barna hajzuhatag az arcomhoz, majd a fejével a többiekre intett. - Biztos, hogy te is nőből vagy? - kérdezte, amire felnevettem.
- Conrad, biztosíthatlak arról, hogy nőből vagyok. Azonban régóta New Yorkban élek és nem annyira hívogat a vásárlás. A hatalmas tömegről nem is beszélve.
- Aha, tehát te nagyvárosi nagylány vagy, értelek - bólintott. - Azonban szerintem ez csak jó egy férfi szemében. Mármint, ami a vásárlást illeti.
- Hé, álljunk meg egy pillanatra! - mutattam fel a mutatóujjamat. - Annyit mondtam, hogy nem annyira. Néha elkap a vásárlási hév, de nem sokszor. Jobban szeretem, ha megnézhetem az épületeket és a természetben lehetek - vontam meg a vállámat hanyagul.
- Nos, ha már itt tartunk az épületeket én is szeretem - bólintott elismerve Conrad. - Mai napig imádom Görögországot és az építményeit, bár Olaszország sem utolsó a listán - mosolyodott el halványan.
