𝙑𝙖𝙡𝙚𝙣𝙩𝙞𝙣𝙚 [𝙇𝙖𝙣𝙙𝙤 𝙉𝙤𝙧𝙧𝙞𝙨 𝙛𝙛] Befejezett

chapter 4

Az ölelés óta eltelt pár nap, eljött a szerda is, Lando már majdnem teljesen egészséges volt, lassan de biztosan kilábadozott a betegségből.

Éppen táskámat pakoltam a tovább utazáshoz  mikor kopogtak az ajtómon. Meg se várva a válaszomat Charles dugta be a fejét, csukott szemmel. 

"Fel vagy öltözve? Mert ha nem akkor is bejövök." nevetve ráztam meg a fejemet a bolondságán majd biztosítottam hogy van rajtam ruha.  A férfi belépkedett a szobába majd leült az ágyam sarkába.

"Arra gondoltam hogy majd Barcelonában elmehetnénk kicsit kirándulni páran. Mindenkinek jót tenne egy kis friss levegő és így legalább rendesen megcsodálhatjuk a várost."

"Jó ötlet Charles, de nem tudom, nem lenne baj a rajongók miatt?"

"Nem, egy pár aláírás belefér"

A beszélgetés után Charles elhagyta a szobát mondván, neki is be kell pakolnia. Miután kész voltam a bőröndömmel kimerülten dőltem el az ágyon majd  a gondolataimba merülve aludtam el.

______________________

Barcelona egyenesen gyönyörű volt. Imádtam az ottani nyüzsgést, az éjszaka hűs szelét. Péntek hajnal kettő volt mikor leszállunk a repülővel. Az utat jóformán mindenki a csapatból végigaludta. A hotelhez érve mindenki megkapta a szobáját és már mentünk tovább aludni.

Reggel ez éles napsütésre keltem. Kinyitottam a teraszajtót és egy kardigánt felvéve kiléptem az erkélyre. A nap hét ágra sütött és egy felhő se volt az égen, tökéletes idő a kirándulásra. Boldogan pattogtam át az szomszéd szobához amit ismételten Charles kapott és bekopogtam. Miután meghalottam hogy gyere már nyitottam is ki az ajtót és bepattogtam a szobájába.

Charles még mindig az ágyban henyélt és a telefonját bámulta.

"Na ebből elég, ideje felkelni, megyünk kirándulni. Megyek Lance szobájába, te ébreszd fel a többieket." a mondat után már mentem is tovább a bátyám szobája felé.

______________________

Délbe mind készen álltunk az aulában, Charles, Max, Carlos, George, Lance, Lando és én. 

Bejártuk Barcelona számos utcáit, láttunk parkokat, fagyiztunk és még ebédeltünk is. Az utolsó állomása a kirándulásnak egy szökőkút volt. Hirtelen csak annyit láttunk hogy Lando hátulról meglöki Carlost aki egyenesen a vízben landolt.

Ezután kezdődött a buli. Mindenki lökdösött  mindenkit amíg rajtam kivűl mindenki a térdig érő vízben pancsolt. Gyorsan csináltam egy képet a boldogan vigyorgó, gyerekként viselkedő felnőttekről majd leültem a kút szélére, arra nem számítva hogy elvesztek az egyensulyom és én is köztük landolok. A döbbent fejemet látva Lando elkezdett nevetni ami azt idézte elő hogy mindenki nevetni kezdett. 

Pár  percnyi röhögőgörcs után elindultunk vissza szálloda felé hisz senkinek nem tett volna jót egy tüdőgyulladás. 

A hotel aulájában kaptunk néhány kérdő nézést (vendégek) és néhány rosszalló nézést is  (dolgozók). A szobámban ledobtam a táskámat az ágyra. A ruháimat levettem és a zuhany alá beállva engedtem magamra a forró vizet. A zuhany után felvetem egy kényelmes pizsit és befeküdtem a puha paplan közé. A telefonomat a kezembe véve kezdtem el az instagrammot  lapozgatni. Éppen raktam volna el a telefont mikor érkezett egy értesítés hogy megjelöltek egy képen. A képen Charles jelölt meg és azt mutatta ahogy mind ülünk a szökőkútbab és a kamerába mosolygunk. Egy halvány mosollyal az arcomon lementettem és én is kitettem az oldalamra  megjelölve rajta a fiúkat.