Mit mondtál? Milyen cuki?

14. Rész

Behurcoltak a celládba. Annak ellenére, hogy elvették az emlékeid, veszélyesnek tituláltak, szóval a legőrzötebb helyre raktak. Úgy becsülték meg, hogy a jelenlegi erőd legalább 10 képzett ninjáével ér fel. Az első ebédnél nyugodtan ültél le, és sikerült minden zavaró tényező nélkül megenned a börtönkosztod felét, amikor hirtelen kissé megdobott a pad.
- Szia, azt még megeszed? - Ült le melléd egy nagy darab fickó, és vaskos ujjával a tálcádon lévő maradékra mutatott.
- A tiéd lehet. - Moslyogtál rá és oda toltad elé, mire pillanatok alatt behabzsolta.
- Raijin vagyok! - Mutatkozott be kicsit később mint kelett volna a melák.
- Én M! - mosolyogtál tovább, mire leült egy hasonló méretű fickó is az asztalhoz.
- Szervusz fivérem! - Köszönt bágyun, majd rád nézett.
- Szia te! - Valószínűleg ezt a köszönést neked szánta.
- Ő itt Fujin. - Mutatta be Raijin a mellette ülőt, mire te is bemutatkoztál. Hamar elmentél, kedvesnek tűntek, viszont kissé ijesztőnek találtad, hogy ilyen nagyok hozzád képest, szóval úgy döntöttél a celládban töltöd a vacsora utáni órákat. A cellatársad egy "kissé hangos, de kedves ha az van amit ő akar" típusú hölgy lett, akivel valójában még a bemutatkozásig se jutottál. Szerencsédre csak az utolsó órákban küldték be, ezért volt pár órád nélküle, mivel nem nagyon nem tetszett a hangja.
- Ha hangos leszel lefejtem rólad a bőröd és rá varrom a cellák rácsaira. - Nézett rád szúrós tekintettel az emeletes ágyad melletti szintén emeletes ágy magaslatából, és a mondat végen falhoz fordult, és magára húzta a pokrócot. Úgy döntöttél, jobb ha nem reagálsz rá, sőt ha most mész aludni. Így is tettél, durmolásod csak a késői órákban zavarták meg, mégpedig egy hangosabb robbanás, közvetlen a cellád előtt. Lenéztél, láttad ahogy a cella társad a rácsokat szorítva nézi a falon ütött lyukon át a csillagos égboltot. Inkább vissza fordultál és megprobáltál tovább aludni, nem akartál belekeveredni. De mind olyan hangosan beszéltek, és a cellatársad hangos rikácsolása vette el legjobban a kedved az alvástól.
- Kit nevezel te csitrinek?! - Hangzott az ébresztőd álmaidból.

- Éééés innentől már tudjátok... - Felyezted a történetet, idegesen kuncogva.

-Uh... - Osztotta meg velünk hangját Kisame.
- Ezt eléggé elhadartad. - Nézett semmitmondóan Sasori.
- Én mennyivel jobban meséltem. - Hisztizett Tobi, majd mind a három fiúnak egy lesújtó pillantást küldtél.
- Nekem tetszett. - Mondta Itachi rád mosolyogva, mire halványan vissza mosolyogtál.
- Szóval valaki csőbehúzott... - Elmélkedett Konan.
- Ha nem tette volna, most nem lenne itt M. - Szólt hozzá Pain. Hm-öktél egyet, majd lassan feláltál a székedből, és sunnyogva az ajtó felé mentél.
- Mit csinálsz? - Kérdezte Pain rád nézve, kissé haragos szemmel, mikor már az ajtó mellett voltál.
- Hát... Tudjátok, ezekszerint nem vagyok rossz... Szóval semmi keresnivalóm itt! De majd írok. - Mondtad majd kinyitottad hirtelen az ajtót, mire Kisame vissza lökte.
- Fenébe, senki nem gondolta volna, hogy egy elitélt rab igazából nem tett semmit. - Jelentette ki Pain gondterhelt hangon, majd folytatta.
- Fogjátok le. - Ezzel Kisame és Itachi megfogták a két karod mire döbbenten néztél.
- Ez nem úgy megy hogy csak úgy elmész. - Mondta sajnálóan Konan.
- Eddig is elmehettem volna csak úgy, nem? - Kérdezted, mire a banda felnevetett.
- Nem. - Szólalt meg Deidara.
- De olyan jól szórakoztunk, minek akarsz elmenni... - Hisztizett Tobi.
- Dehát... Konohában van egy csomó nagyon kedves barátom akikkel évek óta nem beszéltem... - Néztél szomorúan.
- Ha vissza mész megölnek, elloptad a tekercset, szökött ninja vagy és beálltál az akatsukiba. - Mondta a vállad fogva Itachi.
- Hogy ölnének már meg, kibaszott erős vagyok! - Nevettél fel.
- Titeket is azért nem bántalak mert szeretlek titeket. - Néztél körbe bociszemekkel, mire Pain felsóhajtott.
- Egy feltétellel elmehetsz... Vissza is jössz. - Nézett rád komoly tekintettel, mire vadul bólogatni kezdtél, majd Itachi elkezdte lehámozni rólad az akatsukis köpenyed.
- Mit csinálsz. - Néztél rá hátra.
- Gondolom nem köpenyben akarsz menni. - Nevetett Kisame.

Boldogan elindultál, az ajtóból még vissza nézve integettél, majd rohantál Konohába.
- Talán nem a legjobb ötlet... - Gondolkoztál magadba.
- De kakashi-sensei csak hinni fog nekem... Vagy naruto? Nyilván nem csörtethetek be csak úgy a faluba... - Folytattad a gondolatmenetedet, majd úgy döntöttél Kakashi lakásához teszel egy látogatást.

Bekukkantottál dél körül az ablakán, le se tudnád tagadni, hogy kissé eltévedtél, mivel már rég voltál itt utoljára. Miután leszürted, hogy otthon van, ráadásul egyedül, illetve nem csinál semmi olyat amiben megtudnád zavarni egy kopogással, így megtetted ezt a lépést. A hangra Kakashi az ablakhoz kapta a fejét, oldalra nézve fehér kanapejáról, egy könyvel a kezében. Mikor biztos voltál benne, hogy észre vett, boldogan integettél neki, de feltünt, hogy ő a vidám reakciót nem viszonozza. Sietve kinyitotta az ablakot, és behúzott a karodnál fogva, lebukfenceztél a világosbarna parkettára.
- Mit csinálsz itt, [Neved]? - Kérdezte komoran, miután becsukta az ablakot.
- Neked is szia, én is örülök, hogy látlak... - Mondtad unottan, majd feltápázkottál a földről. Kakashi támadó állásba helyezkedett, amit először nem tudtál mire vélni.
- Oh tényleg... - Motyogtad elgondolkozva.
- Nem én loptam el a tekercset! Eskü! Vissza nyertem az emlékeim és tényleg - tényleg nagyon nem én voltam! - Mondtad sietve, idegesen, magad elé emelve a kezed.
- Lehet ezzel kelett volna kezdjem... - Nevettél ismét nyugodtan, mire Kakashi átváltott sima állásba, és felhúzta kérdőn a szemöldökét.

Leültetek a kanapéra, és elmeselted Kakashinak a történet azon részét ahol a tekercs lopás rád kenődőtt.
- Akkor ki volt? - Kérdezte bizonytalanul Kakashi.
- Hm... Hát... Nem tudom, nem láttam. - Nevettél fel idegesen.
- Jó ha logikusan át gondolom... Régen rá voltam állva Danzoura, emlékszel. Nem azért mondom mert még pikkelek rá... - Itt köhintett egy kicsit, majd folytatta.
- De akár Danzou is állhat a dolgok mögött. Elég nagy befolyása van hozzá, illetve biztos vagyok benne, hogy át kelett nézni az emlékeid, szóval valaki elhallgatta az igazságot... Feltéve ha nem hazudsz. - Nézett rád Kakashi gyanakvóan.
- Maga nagyon okos sensei! Erre nem gondoltam. - Döbbentél le.
- Bármint arra, hogy hazudsz? - Mosolygott rád Kakashi, mire te unottan néztél.
- Mindenesetre nem számít, ha ezt a rossz tettett nem is követtem el, azóta híján az emlékeimnek több bűncselekményben volt részem mint égen a csillag. Szóval nem térhetek vissza Konohába... Csak gondoltam beköszönök. - Mosolyogtál a mondat végén, annak ellenére, hogy a mondandód többi részén kissé letört hangod volt, majd feláltál és elkezdtél visszasétálni az ablakhoz. Kakashi megállított, mikor nyitottad volna ki a bejáratod, megfogva a csuklód, és megfordított. Ezzel egy időben meg is ölelt.
- Nagyon aggódtam érted. - Szorított magához.
- Azt hittem még egy számomra fontos embert elveszítek, de nagyon örülök, hogy önmagad vagy, ráadásul éppségben. - Meglepődtél, de viszonoztad az ölelést.
- Ha lehet ne jelentse, hogy itt voltam, hamarosan elmegyek, de még van egy kis dolgom. Nem csinálok semmi rosszat! - Modntad vigyorogva, kiszabadulva a karjaiból. Kakashi aprót bólintott, mire te felpattantál az ablakpárkányra.
- Egyébként igazán válthatna, még mindig azt a könyvet olvassa... Beleolvastam ám, amíg távol voltam, nem néztem volna ezt ki magából. - Fordultál felé, mégnagyobb mosollyal az arcodon, Kakashi pedig félre nézett és elvörösödött, te pedig elugráltál a távolba.
- Most pedig... Jöjjön Naruto. - Motyogtad magadban, az égen ugrálva.