Lehettem volna a mindened. A társad, a szerelmed, a társszerelmed, a hátországod, az érzelmi stabilitásod, a mindennapi szexed, az ágyad, az asztalod, a választásod, a férfias döntésed. Lehettem volna én a hosszú hajszálak a mosdóban, a rózsaszín fo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Éreztem, ahogy az alkohol felpezsdíti testem minden egyes szegletét. A testem reagálását nemcsak az ital váltotta ki, hanem a férfi is, ki szemeit rajtam tartva mosolygott.
Noha szándékomban sem állt inni - maximum egy pezsgőt lettem volna hajlandó elfogyasztani - az este folyamán, mégis késztetést éreztem, hogy megtegyem. Idegesített a vihogó szőke nő Conrad nyakán. Bármennyire is marhán hangzik, de bizonyítani akartam a férfinak.
A zene ütemére csípőmet ide-oda kezdtem ringatni és éreztem, hogy az a némi feszültség is, ami bennem volt, elszállt a semmibe, ezt pedig kezdte felváltani az izgalom. A tánc miatt ruhám néha-néha felcsúszott combomon, amit próbáltam visszahúzni, ám ezt megunva feladtam és hagytam, hogy belátás nyíljon a combom közepéig.
Miután két zenét letáncoltam, zihálva a pulthoz léptem, ahol szememmel mohón az alkohol után kutattam. A felszolgáló férfi teljesítette is a kérésemet, mikor megjelent. Nagyot kortyoltam az italba, nyelvemmel éreztem keserű, mégis édes ízét, ami felhevítette lelkemet. A poharat megfogva egy hirtelen mozdulattal megfordultam, az alkohol negyede pedig egy fehér ingre landolt, mely beszívva a nedvességet az anyaga inkább úgy tűnt, mintha valaki lepisilte volna.
- Sajnálom, nem direkt volt! - botladozott meg nyelvem a bocsánatkérés közepette, de amint felnéztem a személyre, enyhén sokkot kaptam. Barna szemével nézett le rám, melyekben megcsillant a helyiség fénye. Arcát borostya fedte és tekintetem akaratlanul is az orcáján lévő anyajegyre siklott. Megdobbant a szívem. - Bassza meg, David, téged öntöttelek le! - kaptam a kezem a szám elé, miután tudatosult bennem, hogy mit is tettem.
David mély, mégis édes, borzongató hangján felnevetett, melynek következtében szívem kihagyott egy ütemet.
- Ne sajnáld, nem volt szándékos - rázta meg a fejét, majd tekintete az anyagra siklott. - Ez is egy ing a sok közül, nem oszt, nem szoroz, hogy most leöntötted.
- Ami kurva drága - szaladt ki részeg számon, majd újra rácsaptam tenyeremmel, majd zavaromban elfordultam a pult felé.
A férfi mellém lépve a pultra könyökölt, majd barnájával engem kezdett figyelni. Lehúztam az átlátszó pohárból a maradék alkoholt, majd jelezve a felszolgálónak egy újabb italt kértem.
- Nem kéne ennyit innod - jegyezte meg, miközben enyhén megrázta a fejét. Igaza is volt, de nem nagyon érdekelt a véleménye.
- Mióta is érdekel téged, hogy mi van velem? - kérdőn pillantottam rá, miközben a tárgyat a számhoz emeltem egy újabb kortyért, tartva a szemkontaktust. Az alkohol már sokkal könnyebben csúszott le, mint ezelőtt.
- Mindig is érdekelt, hogy mi van veled.
Mondata lángra lobbantott, mégis úgy éreztem, hogy a kést, amit belémszúrt még pár hónappal ezelőtt, most forgatgatni is kezdte. A lelkem egy része még mindig hihetetlenül szerette és vágyott rá, azonban a másik része megutálta a tettei miatt.
