A MINDENED | BEFEJEZETT

Tizennegyedik fejezet

Halk duruzsolások csapta meg fülemet, melyek akkor sem akartak abbamaradni mikor meglegyintettem karomat. Nem nyitottam ki szememet, hanem a másik oldalamra fordultam. Valaki lágyan simogatni kezdte szőke hajkoronámat, olykor-olykor ujjai közé vett egy tincset.

– Jó reggelt, csodabogár! – a mély, mégis kedves hangra kipattant a szemem, majd megfordultam, azonban arra nem számítottam, hogy az arcunkat csupán pár centiméter választja el. Jellegzetes és mámorító illata azonnal orromba szökött és nem bírtam állni a kísértést, hogy ne ajkaira tévedjen a tekintetem.

Végig pásztáztam arca minden egyes szegletét, próbáltam beletömni az elmémbe, hogy soha, de soha ne felejtsem el egyetlen egy vonását sem. A mellkasom belsejében éreztem az egyre erősebben dobogó szívem minden egyes mozdulatát és a karomat egyre jobban ellepte a libabőr.

A számba haraptam, hogy visszafojthassam mosolygásomat, erre a cselekedetemre pedig Conrad felvonta szemöldökét, de ő sem reagált másképp a szituációra, hiszen a szája sarkában ott bujkált az a bizonyos pimasz mosolya, ami védjegyévé vált.

– Neked is jó reggelt, Conrad! – viszonoztam köszönését, majd a hátamra fordultam és el kezdtem nyújtózkodni. A tettemre a férfi elnevette magát.

– Én nem kapok becenevet? – görbült le ajka, mintha csak szomorú lenne.

– Conrad, felnőtt férfi vagy, nem hinném, hogy illő lenne becenevekkel ellátnom téged, mint például a dörmögő nagy maci – néztem a szemébe, de az előttem támaszkodó személy nem vette fel a szemkontaktust, mert elnevette magát.

– Dörmögő nagy maci? Hát ez meg honnan jött?

– Pár nappal ezelőtt dörmögő voltál, ergo nagyon nem voltál jó kedvedben – kezdtem bele, ugyanakkor elnémítottam volna magam, hiszen megint hamarabb járt a szám, minthogy gondolkodnék. A férfit láthatólag nem nagyon hatotta meg, így folytattam. – A medvék pedig dörmögnek és ezek az állatok igencsak nagyok és mivel te izmos vagy, ezért nagy vagy.

Conrad nevetségesnek találhatta az elméletemet, hiszen jóízűen felnevetett; még jobban, mint pár másodperccel ezelőtt. A hangja, miszerint jól érzi magát, a szám akaratlanul is egyre jobban kiszélesedett arcomon és jóleső bizsergés futott végig a testemen.

Miután a férfi jól kinevette magát, feltápászkodott és mélyen a szemembe nézett. Mind a ketten elmosolyodtunk, majd végül a pillanatot Conrad szakította meg, ki közölte, hogy készüljek fel testileg-lelkileg, vessek magamra egy fürdőruhát, majd kiment a szoba ajtaján.

Percekig néztem a hűlt helyét, mégis egyetlenegy egy kérdés motoszkált a fejembe, mely nem hagyott nyugodni; mégis hogy jutott be?