𝖘𝖘𝖘 ▎𝐒𝐙𝐄𝐍𝐀 𝐄𝐒 𝐒𝐙𝐀𝐋𝐌𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az életben nem minden úgy történik, ahogy mi arra felkészülünk, de csak az számít hogyan reagálunk a váratlan eseményekre. Legyen az egy süllyedő hajó, egy önálló országként működő ti...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kielégült mosoly uralkodott arcomon, ahogy a kezem alatt vágott ropogós kenyér aromájában fürödve éreztem meg a szénhidrát csábító illatát. Nyolc éve nem fogyasztottam a kézzel fogható földi Mennyország-ból, miután a karrierem beindulása után minden finomat meg kellett vonnom magamtól. Ám, hogy megkönnyítsem dolgomat, még a pékségeket is messze elkerültem, így már attól remegett a szívem, hogy a kemencéből az imént kivett pékáru illata orromba szökött.
― Nagyanyám szerint a kenyér a szeretet jelképe, ezért mindig szív alakúra gömbölyítette sütés előtt ― mesélte Bruno a vaj búzamezőhöz hasonlóan arany felszínén szántva kését, mellyel a tenyerén tartott szeletet kente meg. ― Egy falat bizalom ― fonta ujjait sértetlen felkaromra, hogy figyelmemet rá irányítsam. A kenyérrel felkínálva időzött ajkaim előtt, melyek aztán visszautasítóan formálták szavaimat.
― Sajnálom, de nem eszem szénhidrátot már nyolc éve ― a fiú üdítő személyiségétől szemeim sarkában ülő mosolyráncok szomorú ívre fordultak, amiért csalódást kellett okoznom kedves jellemének. A kenyér illata azonban megbabonázott, így végül szívem és eszem csatározása az előbbi javára zárult le. ― Végülis, egy harapásba csak Hófehérkénél állt be a klinikai halál.
Aprót kuncogva haraptam a ropogós héjú, belső szerekezetét tekintve felhőkre emlékeztető puhaságú szeletbe, amelyen ülő finom rétegű vajfüggöny sósságától rögtön összefutott a nyál a számban.
― Politikusokat megszégyenítően rossz döntést hoztam akkoriban ― vontam le a konklúziót széles mosollyal arcomon, majd a pulthoz visszafordulva kentem egy szendvicset, amit a piros fehér kockás abrosszal bélelt piknikkosárba helyeztem a víz mellé. Bruno jóízűen egyetértve ment váltóruhát keresni, hogy Maxwell-t emberi állapotban hozhassuk haza a partról. ― Van elsősegély doboz a kocsiban? ― kiáltottam el magam, hogy a hangom elérjen a túlsó helyiségig.
― Vidékiek vagyunk, nem marslakók ― horkantott fel Lukas mögöttem elsuhanva, férfias illatfelhőjével betakarva. A hűtőhöz lépett, hogy egy üveg sörrel enyhítse a tikkasztó hőség átkát.
Ahogy felhevült tarkójához érintette, a pára cseppekben táncolt az üvegről testére, ezzel egy jóleső nyögésre kényszerítve a félmeztelen fiút. Látványa gombócot tekert torkomban, amely belülről szétfeszítő érzéssel késztetett annak lenyelésére. Olíva szemeivel oldalasan sandítva pillantott rám, majd lassú léptekkel távozásra indult, mellettem megtorpanva.
― A sóvárgás minden másodperce tűre szúr egy mariposat a boldogságból. A saját érdekedben tartsd magad távol tőlem, míg nem marad más benned, csak a feledésbe merülő boldogság halott pillangói ― lehelete kígyóként tekeredett nyakamon, míg fülemen keresztül szervezetembe áramolva terjedt hangja, minden csepp véremmel testemben barangolva.
Habár szavai, mint az általa említett tű, voltak élesek, hangjától libabőr köntösébe burkolózott a hozzá közel eső felem. S mindezt megelégelve egyenesedtem ki, hogy Pax Pacis szigete alá süllyedt méltóságom horgonyát felrántva kíméljem meg magam a teljes elmerüléstől.
