Lehettem volna a mindened. A társad, a szerelmed, a társszerelmed, a hátországod, az érzelmi stabilitásod, a mindennapi szexed, az ágyad, az asztalod, a választásod, a férfias döntésed. Lehettem volna én a hosszú hajszálak a mosdóban, a rózsaszín fo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– El sem hiszed, hogy mennyire vágytam már erre – hangsúlyozta ki leginkább az utolsó szót Conrad, és az arcomon a mosoly – mely ottmaradt a csókok után is –, egyre feljebb kúszott, mígnem egy vigyorként nőtte ki magát. Dobogó szívemet hallgatva pillantottam le összekulcsolt ujjainkra, amik a heves csókcsaták közepette gabalyodtak össze.
A férfi csokibarna íriszével felvettem a szemkontaktust és tekintetéből látszott, hogy mennyire megkönnyebbült és boldog. Ami pedig az utóbbi érzést illeti, hihetetlen nagy büszkeséggel úszott a lelkem, hogy ezt én váltottam ki belőle. Csak néztem és néztem gyönyörű szemét, úgy éreztem, mintha jómagam lennék a legszerencsésebb nő az egész világon.
– Azt hiszem én sem hazudok azzal, ha azt mondom, hogy élveztem – szorítottam meg kezét, le sem véve tekintetemet róla.
– Csak azt hiszed? – vonta fel dús szemöldökét, majd közelebb hajolt arcomhoz. Leheletét érezve végigfutkosott rajtam a libabőr, orcám pedig pirulni kezdett. – Hidd el, éreztem, hogy élvezted – mosolyodott el pimaszul, majd végül megszakítva a köztünk lévő pár milliméteres távolságot, ajkait hevesen az enyémekre tapasztotta. Ennek a tettének következtében pedig a gyomromban lévő fránya pillangók életre kaptak, s kiszabadulni próbáltak. Viszonoztam csókát, majd magabiztosan nyelvemmel bejutást kértem szájába, amit meg is kaptam. Conrad tenyere derekamról lecsúszott a fenekemre, ám pár másodperc múlva vissza is vezette, ahol eredetileg volt.
Levegőhiány révén ajkaink elváltak egymástól, homlokomat lihegve döntöttem az övéhez, miközben ujjaimmal – melyek a csók közben elszakadtak Conrad meleg érintésétől – barna hajtincseit simogattam. A férfi néhány másodperc múlva újra összekulcsolta ujjainkat, amire elmosolyodtam, majd maga után húzott, hogy felfedezzük a sziget titkait.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Köszönöm a mai napot – mormogtam izmos vállába, miközben karjaink összefonódtak egymáséval. Conrad tenyerével a hátamat simogatta, ami igencsak jól esett a hűvös szellő után.
– Semmit sem kell megköszönnöd, Angyalom – az új becenév hallatán szívem erős kalapálásba kezdett, majd elpirult arccal bontakoztam ki a meleg ölelésből és kérdőn pillantottam barna íriszébe. – Hozzá kellene szoknod, hogy mindig felruházlak új becenevekkel – érvelt.
