Step-Daddy | JiKook✔️

Tíz

Körülbelül egy hónap telt el, mióta először találkoztam Taeminnel, aki úgy toppant be az életembe, mint egy régóta várt csoda. A bárban történt beszélgetésünk után, ami elég későig ehúzódott (ráadásul sikerült egy kicsit becsiccsentenem), szinte naponta találkoztunk vagy valamilyen módon beszéltünk egymással. Aznap, mikor Taemin és Minho fültanúi lehettek a Jungkookról való panaszkodásomnak, elég későre értem haza, és egyáltalán nem józan állapotban. Taemin elkísért engem ugyanúgy az utcáig, mint múltkor, hiszen még mindig nem akartam, hogy tudja a pontos lakcímem, és azért volt annyi lélekjelenlétem, hogy egyedül fel tudjak jutni a lakásunkra. Ám, amikor bebotorkáltam az ajtón, olyan látvány fogadott, amitől menten fejest ugrottam volna az ablakon kifele. Anya és Jungkook a nappalink kanapéján teljesen egymásnak voltak esve, az egyetlen áldott szerencse az volt, hogy mindkettőjükön volt még ruha. Amikor észrevették, hogy úgy bámulom őket, mint akiből kiszállt a lélek, azonnal abbahagyták hihetetlenül aktív tevékenységüket, és mintha mi sem történt volna, kérdezgetni kezdtek, hogy merre jártam, kivel voltam, miért nézek ki úgy, mintha ittam volna, satöbbi. Nekem pedig olyan szinten elborult az agyam, hogy mindenfélét a fejükhöz vágtam, amit utólag talán kissé megbántam, hiszen mégis csak az anyámról van szó, akivel sosem akartam tiszteletlen lenni. De mit tesz az ember, ha meglátja az anyját egy nála 13 évvel fiatalabb fiúval hemperegni a nappalijuk kanapéján? Természetesen totálisan kikel magából, és gondolkodás nélkül mond olyan dolgokat, amikről legbelül tudja, hogy nem kellene, de a düh és az elfogyasztott alkohol birtokló ereje felszínre hozza azt az énjét, akiről eddig fogalma sem volt, hogy létezik. Így történt, hogy anyámmal már egy kerek hónapja nem vagyunk beszélő viszonyban, és annak ellenére, hogy egy házban élünk, igyekszünk a lehető legkevesebbet kommunikálni a másikkal. Jungkook persze szem és fültanúja volt az egész perpatvarnak, sőt volt képe anyám védelmére kelni és kioktatni engem arról, hogy miféle viselkedést tanúsítok azzal szemben, aki életet adott nekem. Én pedig illuminált állapotomnak köszönhetően elküldtem őt a jó büdös picsába és egyéb csodás tájakra, aztán közöltem vele, hogy soha többé nem akarom a lakásunkban látni. Nem igazán hatotta meg a dolog, tekintve, hogy már másnap eljött, hogy anyát vigasztalja, totálisan leszarva az én jelenlétemet. Mellesleg a mai napig leszarja, és akkor jön át, amikor úgy tartja kedve. Én pedig már az őrület határán állok, ahányszor csak meghallom az átkozott csengő hangját, mert tudom, hogy ez a sátánfajzat fog felbukkanni. Az egyetlen mentsváram ezekben a nehéz időkben Taemin, aki előszeretettel hív el engem mindenfelé, és pátyolgatja a széthullani készülő lelkem. Ő az egyetlen, aki nem hagy magamra engem és folyamatosan érdeklődik a hogylétem felől, valamint mindig próbál jobb kedvre deríteni, ha látja milyen ramatyul vagyok. Ami Hyunjint illeti, hétfőn az egyetem fele menet rendesen kiosztottam, amiért képes volt napokig ignorálni engem, holott baromi nagy szükségem lett volna rá. Bocsánatot kért, amiért elhanyagolt, majd tudatta velem, hogy összejött azzal a sráccal, aki már egy ideje csapja neki a szelet, úgyhogy most próbál több időt szentelni a kialakulóban levő kapcsolatuknak. Jó baráthoz híven megbocsájtottam neki, sőt még gratuláltam is, amiért hosszú idő után sikerült újra rátalálnia a szerelemre. A szomorú az egészben csak az, hogy a kettőnk kapcsolata ezek után egyre távolibbnak tűnt, én pedig egy idő után már nem zargattam a hülyeségeimmel, mert ő inkább az újdonsült barátjával töltötte a szabadidejét.

Mivel hétvége van, Taeminnel megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet mozizni, mert van valami új film, amit most vetítenek, és mindketten kíváncsiak vagyunk rá. Épp a fürdőbe indultam, hogy elkészülhessek, amikoris hirtelen kinyílt előttem a fürdőajtó, én pedig majdnem nekimentem az onnan kilépő fekete hajú ördögnek.

- Oh - hőkölt hátra a meglepődöttségtől. - Szia - varázsolt elő egy mosolyt, miután realizálta, hogy csak én vagyok az. Egy hónap után ez az első szó, amit ki tudott nyögni nekem, anélkül, hogy azonnal faképnél hagytam volna. Most is megtenném, de szükségem van a fürdőre, ezért csak simán kikerülöm és ignorálom őt. Legalábbis ez volt a terv mindaddig, amíg Jungkook meg nem támaszkodott a küszöb két oldalán, elzárva ezzel előttem a fürdőbe vezető utat. Felvont szemöldökkel pillantottam rá, mert gőzöm sem volt róla, mégis mi a francot akar. Illetve volt, csak nekem meg nem volt kedvem végig hallgatni. - Köszöntem - jelentette ki fölényes mosollyal az arcán látva az értetlen képemet.