𝖑𝖑𝖑 ▎𝐋𝐄𝐋𝐊𝐄𝐊 𝐒𝐎𝐇𝐀𝐉𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az emberi lélek törékeny teremtés. Ha egy kis repedés is esik a külvilág nyilait felfogó pajzson, kozmetikázhatjuk ugyan, ám sosem lesz olyan, mint volt. Legalábbis úgy hittük, amíg nem t...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
b á r c s a k
"If I can dream long enough You'd tell me I'd be just fine I'll be just fine So I drown it out like I always do Dancing through our house With the ghost of you"
━━━━━━ ☾ ˖࣪ ♡ ˚❅ ָ࣪ ━━━━━━
egy évvel ezelőtt
2021.; Los Angeles,CA
Ereimben lüktető basszus ütemére ugottam fel a kanapéra, hibás távolság bemérése miatt a mikrofon gyanánt használt hajkefémmel felsértve alsó ajkamat. Vér fémes íze vonta be a nyelvemet, ahogy a felszakadt számról lenyaltam a sötét folyadékot.
― Jack, észvesztően szexi vagy ― nevettem fel átgázolva a padlóra szórt párnatengeren. Fehér ruhám uszályával állított akadálya ellenére elértem a szoba túlsó végébe.
A nappali sarkában a falon húzódó polc előtt egy pult adott keretet a házi bárunknak. Üvegek sokasága nyújtott széles választékot, de én még Pitbull Hey Baby-je alatt kiszemeltem magamnak a juharos árnyalatban mélyülő Mr. Danielle's-t, így, miután magamhoz vettem nyakánál megragadva, rögtön nagyokat kortyoltam belőle, ahogy fogaimmal lekapva a kupakot, fordítottam el a kulcsot a mennyei kapu zárjában.
― U can't touch this? Az a rohadt Spotify miért váltott a takarítós lejátszási listámra?! ― duzzogva biggyesztettem le ajkaimat és dacos arckifejezést öltve siettem a gépemhez, hogy elindíthassak egy sokkal partiképesebb számot. Tekintetem előtt összefolyt betűk labirintusából próbáltam kiolvasni a megfelelő dal címét... egy véletlen félrenyomás végett az Another Love indult el.
A szívem egy pillanatra elfelejtett dobbanni, a tüdőm megszűnt lélegezni, ahogy ledermedve álltam a képernyő fényében. Hirtelenjében a fülledt szoba már nem masszírozta hajtöveimet verejtékkel, mert olyan hűvös szél fújt át a lelkemen, hogy visszhangja elnyomta a természet erejét is.
― Nic ― suttogtam. Lehunyt szemekkel azt képzeltem, hogy ott van velem a szobában. Életben.
Kezeimet széttártam, hogy Nicolas emlékével táncoljak, míg a könnycseppek egymást követve gurultak arcomon.
― Meg fogsz valaha bocsátani azért, amiért magadra hagytalak?
Az a szép a képzeletben, hogy míg elménket kényezteti, addig szívünk is nyugszik. Legalábbis amíg lehunyom a szememet. Mint az Ízek, imák, szerelmek-ben, amikor Elizabeth az indiai ház tetején táncolva férjét látja maga előtt.
― Nem hagytál magamra, Szerelmem. Itt vagy velem és csak addig búcsúzom majd el tőled, amíg átkelek a két világot összekötő hídon.
Tom Odell elnémult a hangszórókban, vele együtt pedig Nicolas illúziója is távozott. Éreztem, mielőtt kinyitottam volna szemeimet. Habár nem jelent meg valójában, közelsége melegítette szívemet, testembe pedig, habár csupán egy tánc erejéig is, de életet lehelt.
