𝖘𝖘𝖘 ▎𝐒𝐙𝐄𝐍𝐀 𝐄𝐒 𝐒𝐙𝐀𝐋𝐌𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az életben nem minden úgy történik, ahogy mi arra felkészülünk, de csak az számít hogyan reagálunk a váratlan eseményekre. Legyen az egy süllyedő hajó, egy önálló országként működő ti...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
― Örülök, hogy végül nem ugrottam ki az autóból ― sóhajtottam íriszeimmel az égbolt és a tenger ölelésében melegedve. Sós víz illata kellemesen marta az orromat, ahogy a szoknyát két szélénél megragadva gyűrtem fel az anyagot, hogy meztelen lábujjaim a hullámok nyaldosásától nedves homokkal játszhassanak.
― A kórházi ügyelet is ― horkantott fel Lukas nyakát dörzsölve.
Fekete galléros pólója fájdalmas pírt festett a bőrére, ami irritálva az illatos testrészt, késztette őt vakarásra. Citrusos aromákat öntött magából a fiú, ahogy megtorpanva mellettem egy pillanatra elnémulva gyönyörködött a látványban, elnyomva még a tenger illatát is. Lukas az a típusú ember, akire a figyelem egész lényében szegeződik, még akkor is, amikor csendbe burkolózva csodálja a természet művészetét.
― Az ötvenhatodik emeleti lakásom méregdrága enteriőrjét visszakozás nélkül cserélném le egy viskóra itt.
― Hé! Lehet, hogy Hollywood-ban minden nagy és fényűző, de az én házam nem egy viskó.
― Ne vedd sértésnek, de kétlem, hogy a társaságoddal megmérgezném az itteni idilli életemet.
― Nehezen hiszem, hogy nem hiányozna a sármom, meg a kedves szavaim.
― Egészen új értelmet adsz a kedves jelzőnek.
― Egy határokat nem ismerően, émelyítően romantikus alkat vagyok, virágszál.
― Igen? Bizonyítsd!
― Ahogy óhajtja, nagyságos asszony ― hajolt meg illedelmesen, majd laza kocogással az autóhoz futott. Néztem, ahogy zabolátlan tincsei életre keltek a gyengéd nyári szellő hullámjait meglovagolva, vádliján az izmok megfeszülve segítették elméje parancsára irányított mozgását.
Hirtelen felcsendülő, harsány hangerővel szóló dallamok szakítottak ki a tájnál is káprázatosabb pillanatkép vizslatásából. Zavart arckifejezéssel vártam a fiút, aki két gyönge lihegés között eloszlatta kételyeimet.
― Szabad egy táncra, Miss van der Woodsen? ― nyújtotta felém kezét, melybe hezitálva csúsztattam bele tenyeremet. ― Tudtommal a romantikus gesztus értelmében valami olyat kell tennünk, amivel örömet okozunk a másik félnek. Még akkor is, ha lerohad a füle a nyálas szartól, ami üvölt a rádióból.
― Ó, Lukas, ha továbbra is harmadik személyben beszélsz önmagadról... ― mielőtt befejezhettem volna a fiú utánzás gyanánt mélyített hangomon elkezdett kifigurázását, ő megszakította az intrikát mutatóujját ajkaim puha lepedőjével takarva.
― Hallgasd, mert ötven nyálgép szerenádjával kínoztattam magam, mire meglett a válogatás.
Érintése alatt széles mosoly kúszott arcomra, ahogy az értem hozott áldozatáról vallott. Lukas Owen Armitage teljes szívéből gyűlölte a zenét, s miattam mégis képes volt idejét arra szánni, hogy számomra dalcsokrot készítsen hosszas szortírozást követően.
