𝖑𝖑𝖑 ▎𝐋𝐄𝐋𝐊𝐄𝐊 𝐒𝐎𝐇𝐀𝐉𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az emberi lélek törékeny teremtés. Ha egy kis repedés is esik a külvilág nyilait felfogó pajzson, kozmetikázhatjuk ugyan, ám sosem lesz olyan, mint volt. Legalábbis úgy hittük, amíg nem t...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
m e t a f o r á k
"It's been a couple months since I felt like I'm home Am I getting closer to knowing where I belong?"
━━━━━━ ☾ ˖࣪ ♡ ˚❅ ָ࣪ ━━━━━━
2022.; Los Angeles, CA
Ambivalens szívfájdalommal pillantottam körbe a társaságon: kisebb csoportokba gyűlve beszélgetve is egy nagy egységnek látszottak, amibe én sosem tartozhatok bele. Ennek ellenére halvány derű töltötte meg a mellkasomat, ahogy megláttam Mayat egy gazdaságissal, aki éppen egy könyvből olvasott fel neki, az ebédjük mellett.
― Olyan, mintha a tyúkanyó lennél az ólban, mi?! ― bökött oldalba Tristan, miután lendületesen lehuppant mellém. Lustán megforgattam szemeimet és arrébb ültem a kanapén.
― Inkább olyan, mintha én lennék a róka ― morogtam halkan, hogy ő ne hallja mit súgok.
Olyan, mint egy emóciómágnes. Úgy érzem, az ő közelében akaratom ellenére is kikívánkozik belőlem, hogy mit érzek.
― Ha A kis herceg-ben lennénk, ez egy nagyszerű szerep lenne, de egy tyúkól hasonlatban nem túl előnyös. A szárnyasok szempontjából legalábbis haláli.
― Miért is hittem, hogy elengeded a füled mellett a nem neked szánt megjegyzést?!
― Amint elhagyja a szádat, a szó mindenkié, aki meghallja.
― Csak hagyj békén, kérlek ― vágtam hozzá a kanapé sarkába állított díszpárnát és sietősen távoztam a stúdióból.
A lift felé vettem az irányt, hogy a földszintre zötykölődve vehessek magamnak ebédet. A cigi mellett a paprikás bundázott mogyoró ropogtatása képes menedéket biztosítani a gondolataim támadásának kereszttüzében.
― Bassza meg! ― sziszegtem impulzívan nyomogatva a kiválasztott emelet gombját, amikor megpillantottam a folyosón beforduló Tristan alakját. Miért nem tud csak egyszerűen úgy elfogadni ahogy vagyok; egyedül?!
Az acél szerkezet két ajtaja kiemelkedett a falból és lassan elkezdtek egymás felé közeledni, ám amikor megnyugodhattam volna, hogy összeérnek, egy alkar ékelődött be közéjük.
― Mázlid van, hogy általánosban atletizáltam.
― Lenne rá egy sokkal találóbb szavam, mint a mázli ― dünnyögtem zsémbesen és mellem előtt összefont karokkal a talapzattól mennyezetig érő tükörnek döltem.
― Ne már, Fournier! A napi horoszkópod szerint ma fantasztikus lehetőségek várnak rád, ne ellenkezz ellenük.
― Kicsit para, hogy utánajártál a horoszkópomnak, nem gondolod? ― pillantottam rá szemem sarkából, összevont szemöldökpárom alatt.
