Eltitkolt elem

22. Fejezet

5. nap Eredben 08:02

Holnapi nap, elnézést... a mai nap kész katasztrófa lesz.

Fáradt és kialvatlan vagyok. Mikor felébredtem a szemem alig akart kinyílni. Lassan muszáj volt kikászálódnom a kanapéból, és valami reggelit összedobnom. Néhányat köhécseltem közben és az orromat törölgettem. Elyt hagytam még aludni. Azzal kezdtem, hogy ránéztem Culosra. Benyitottam a szobámba, és az ágyam felé néztem. Haláli nyugodtam aludt rajta. Kivettem pár ruhát a szekrényemből, lefürödtem majd felvettem a tiszta ruháimat. A konyhába mentem, és a megmaradt kenyérből és tojásból összedobtam pár szendvicset kettőnknek. A tojást összesütöttem a kenyérrel. Tettem még bele hagymát, paradicsomot és valamilyen sonkát. Már rendesen sütött a nap, mikor felkeltem már akkor is vakította a szemem. A nagy ablakaimon jól látható volt és mivel a negyediken lakom, így egy fa se takarhatja ki a napot. Csak a hátsó ablaknál van egy nagyobb fa, ami felér eddig. Tökéletes hely növényeknek. Elynek csináltam egy kicsit extrább kaját, mint tegnap este. Oda tettem neki a nappaliban lévő asztalra.

Remélem nem maradok ki a mai gyakorlatból. Tegnap nem volt kitől megkérdeznem már.

Visszamentem a szobámhoz, és megpróbáltam felkelteni Culost.

-Hét ágra süt a nap! Ideje felkelni. – mondtam neki kedvesen, bár látom nem használ. Egy kicsit mocorgott majd semmi. A kezemet rátettem a takaróra, és az oldalánál elkezdtem lökdösni. – Ne akard, hogy fejbe vágjalak! – kezdtem mérges lenni. - Még nekem is reggel van. - dörmögött valamit, és ásított egyet. Most sem történt semmi. – Khm... - megköszörültem a torkom, és közelebb hajoltam. A kezemmel támaszkodtam az ágyon. – Te akartad. –suttogtam önelégült arccal. Lendítettem is a kezem, de Culos megragadta hirtelen a karom és átfordított az ágyon, és most mind a ketten ott feküdtünk. Pontosabban ő felettem támaszkodott.

-Tudod, elsőre is hallottam... - jelentette ki rekedtes hangon és engem nézett.

-Akkor elsőre is felkelhettél volna. –hangsúlyoztam ki az elsőre szót, majd lelöktem magamról, aminek hatására ő mellém dőlt. Felkeltem és kifelé vettem az irányt. – Gyere reggelizni. – néztem magam mögé. Becsuktam az ajtót mögöttem, és az ajtónak dőltem a sokktól. – Mi volt ez? – a kezemet a szívemre helyeztem, ami villám gyorsan vert odabent. Érzem, hogy az egész fejem lángol. Ely csak nézett értetlenül. Nem sokat érthetett ebből. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat, mert hallottam, hogy Culos éppen kifelé tart. Arrébb lépdeltem, és az étkezőasztalhoz mentem. Mögöttem Culos is jött. Leültem, és kicsit később Culos is így tett. A tegnap történtek meglátszottak rajta, ha próbálja is elrejteni még akkor is észreveszi a vak is.

-Jó étvágyat! – mondtam halkan. Kezembe vettem a szendvicset, és beleharaptam. Egész jól sikerült. Sőt.

-Nem rossz, de nem volt más? – szólalt meg Culos, bár ne tette volna.

-Ha nem tetszik, ne egyed meg. Nekem ízlik. – mutattam a szendvicsemre határozottan. – Ne panaszkodj, ha vendégségben vagy. Még akkor se, ha herceg vagy, nem illendő... - az utolsó megjegyzésemet inkább csak magamnak mondtam.

-Csak szívatlak. Tényleg jó lett. – mondta mosolyogva.

-Jó vicc tényleg. – beleharaptam a kiváló tojásos szenyámba. Egy kis szünet után rákérdeztem arra, ami már régóta nyomja a lelkem. – Nem lesz baj, hogy kimaradtál estére, és nem mentél vissza a szobádba? – kérdeztem félve.

-Nem hinném, hogy észrevették volna, ha mégis akkor se büntetnek meg. – emelte meg a vállát jelezve, hogy nem érdekli.

Mikor befejeztük a reggelinket, Culos is elment letusolni, de ő csak a tegnapi ruhájába tudott visszaöltözni. Csoda, hogy nem szakadt. Én közben körül néztem az akadémián, találtam egy könyvtárat a nyugati szárny közelében a második emeleten, úgy döntöttem, hogy később visszatérek még ide. Benéztem Renhez is, és beszéltünk a tegnapi napról, hogy hova tűntem, és végül elmondta, hogy este hétkor lesz csak a próba, ezért rengeteg időnk lesz addig, mert most nem több mint olyan tíz óra lehet. Elmondtam neki a tervemet, és azt, hogy Culos is velünk tart.

-Tudom, nem biztonságos, hogy elmondtam neki, mégiscsak nagy hatalommal bír, és ha találgatnom kéne, akkor valamilyen formában biztos köze van a szörnyhöz a királyi családnak, de akkor is tud nekünk segíteni. – néztem Renre bociszemekkel. – Egyébként azt terveztem, hogy lovakkal megyünk egy darabig, amíg biztonságos nekik. Gondolom tudsz lovagolni? – tegnap nem láttam teljesen, úgy elszáguldottam mellette.

-Aha. Nehogy itt merj hagyni! – mondta fegyelmezésképpen.

-Jól van na. Tegnap amúgy ki lett az első?

-Sare lett. Már neki is van egy pontja, vagyis védett. Remélem én is szerzek majd egyet. – sóhajtott Ren.

Nagyon otthoniasra rendezett be mindent. Annyi holmija van, hogy nem is tudom hova rakta azokat, mikor jöttünk. Az a fura szalma kalapja fel volt akasztva a fogasra.

Elköszöntem Rentől miután megbeszéltük, hogy egy félóra múlva lent találkozunk, és elindulunk. Bekopogtam Willhez is.

Kinyitotta az ajtót. Látszott, hogy nagyon kialvatlan. Nemrég kelhetett fel.

-Oh, szia! – mondta meglepetten, és az ajtóra támaszkodott a bal kezével.

-Jó reggelt! – intettem neki. – Mit csinálsz ma? – kérdeztem.

-Konkrét tervem nincs. Miért? Mit csinálsz? – kérdezte gyanakvóan, bár nem tudom miért volt ilyen benyomásom.

-Menjünk be. Ne itt beszéljük meg. – beléptem, és a kezemmel betoltam Willt, és becsuktam az ajtót. – Előbb mennék ahhoz a fához. – kezdtem egyből a lényeggel. - Gondolom te is jössz, ugye?

Will szemei kikerekedtek, és tanácstalannak tűnt. Látszott, hogy nagyon gondolkozik valamin.

-Will? – lobáltam meg előtte a kezem.

-Ja, csak előtte el kell intézzek valamit. Mikor mentek? – kérdezte.

-Hát kb félóra múlva, minél hamarabb akarok indulni. – nagyon gyanús lett nekem hirtelen a viselkedése. Nem fogom megemlíteni vagy rákérdezni, hogy mi a baj. Úgyis kitérne a válaszadás elől. Nem szívesen mondom ezt, de kételyeim támadtak Willel kapcsolatban. – Hagylak készülődni, még nekem is el kell pár dolgot intéznem. Addig is, szia! – kiléptem az ajtón, és egészen furcsa fejet vághattam, mert az arra járkáló emberek is furcsán néztek rám. Nagyon remélem, hogy nem azért, mert reggel más szóbájából jövök ki. Nem hiányoznak a pletykák.

Gyorsan visszasiettem a lakrészembe. Összeszedtem mindent, ami kellhet. Culost a kanapén találtam meg, gyors vázoltam a helyzetet neki, hogy kellenek a lovak és fél óra múlva indulunk.

-Miért ilyen korán? - nyafogott Culos.

Előre dőltem a kanapéra és a kezemmel a feje mellett támaszkodtam meg. Szemtől szembe néztem vele egy magabiztos mosollyal az arcomon.

-Ha nem akarsz jönni, nem kényszeríthetlek. - majd ki akartam egyenesedni, de visszarántott. Az arcunk most sokkal közelebb volt egymáshoz.

-Nem szabadulsz tőlem. - előrébb dőlt majd én elléptem tőle.

-Akkor tudod hol várlak. - mondtam neki háttal az ajtó felé tartva majd leléptem a megfigyelésre.

Will a lépcsőn siettet le. Követni kezdtem őt kicsit lemaradva tőle. Biztosra szeretnék menni. Valójában, akikkel közeli kapcsolatba kerültem, mind megbíztam bennük, de most nem érzem magam biztonságban mellette. Az egyik nap teljesen kiakad, majd furcsán viselkedik. Valamit biztos titkol. Lehet az se csupán véletlen, hogy követett aznap este. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem szép dolog, amit most teszek vele.

De muszáj biztosra mennem! 

Huha...

Forrósodik a helyzet!!😮