𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫7.🍓

-Mi történt Kookal? -kérdi Jin, mikor kicsit már mind lenyugodtunk.

-Mentségemre, amikor vele voltam egyszer sem ájult el. -próbált mentegetőzni Tae és ezt a mondatot leginkább nekem szánta.

-Nyugi, mi hiszünk neked. -teszi Jimin az előbb megszólaló vállára kezét, a többiek pedig hevesen helyeselnek, kivéve engem.
Még mindig nem bíromízom még a gyerekben.

-De akkor miért ájult el hirtelen? Yoongi, te voltál vele. Nem úgy volt, hogy egyre jobban van és jövőhéten már jön is suliba? -néz rám Chim bekönnyezve.

-Igen, Yoons, erre mi is kiváncsiak vagyunk, te mennyit tudsz? -fordul felém Nam is.

-Hát ez szuper. Ez a fránya "eperke" vagy milyen idióta becenévvel illettétek, az ujja köré csavar mindannyiótokat és észre se veszitek. Most meg...mindenkit ellenem fordít, mintha én lennék a rosszfiú. Kössz, de én ebből nem kérek. -mondtam dühösen és kirohantam a szobámból.

Igazából ez az én házam. Miért én menekülök? -torpantam meg az ajtóban erre a gondolatra és vissza is siettem a szobába.

-Kifele mindenki a szobámból. A házba maradhattok, leszarom, de ez az én szobám és addig vissza se gyertek, amíg Taehyungot el nem külditek a jó édesanyjába! -üvöltöttem, s mire befejeztem mondandóm a többiek már kint is voltak a szobámból, én pedig csaphattam is a pofánukra az ajtót.

Elegem van! Elegem van mindenből és mindenkiből! Nem hiszem el, hogy nem látják a fától az erdőt!

Dühöngve csavartam ki a hideg vizes rongyot, majd kezdtem borogatni Kook forró homlokát.

A pólóját felhúztam mi alatt a seb visszább húzódott.

Tudtam!!!

A sebnek magától be kell gyógyulnia mint bármikor máskor. Amikor érte mentem, nagyon ronda volt, most meg már megint kezd begyógyulni.
Ezek szerint tényleg Taehyung tett vele valamit és aki nem ezt mondja, az hazudik.

Nem telt el egy fél óra se, mikor valaki kopogtatott az ajtón.

-Elment Taehyung? -üvöltök ki a szobából.

-Elment. Bemehetün? -jött a kérdés a falap túloldaláról.

-Gyertek, de előbb szellőztessetek ki. Mindenhol ott van ez a hülye epres szag! -szabok mégegy feltételt és a saját szobámban is kinyitottam az ablakot, persze csak miután Kookot jobban betakartam, hisz kint jelenleg nem éppen tikkadó hőség van.

Az ajtó hamarosan nyílt, az epres szag pedig, amitől már hányni tudnék, teljesen eltűnt.

-Így már sokkal jobb. -állapítom meg az ablak becsukása után és fordultam is a többiek felé, de ők csak lehajtott fejjel álltak Kook felett.

-Ne szomorkodjatok. Taehyung elment és Kooknak is egyre jobban gyógyul a sebe. Rendbe jön. -kanyarítok arcomra egy büszke mosolyt.

-Ez neked a jobb állapot? -húzza fel a pólóját és a seb már sokkal rosszabb volt. Fekete, mély és a szétterjedő fekete vonalak már majdnem a nyakáig ért, teste pedig teljesen meg volt feszülve.

-Mi a fasz? -lépek közelebb.

-Ez ezelőtt még nem volt ilyen. Miért lett hirtelen ilyen szarul? -hajolok le, hogy megnézzem a sebet.

-Namnak van egy elmélete. -fordul Jin az említett felé.

-Szóval... Ez csak egy feltételezés, de szerintünk Kooknak azért nem gyógyul a sebe, mikor adottságaival meggyógyulhatna, mert lelki okai vannak. -kezd bele Joon, de én már itt hülyeségnek tartom.

-És ez mit jelentsen? -emelem fel egyik szemöldököm.

-Kook nem is akarja, hogy begyógyuljon, így az agyával elhiteti, hogy nem is tud.