𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫24🍓

Jimin szemszöge:

-Yoo, kellene egy terv. -súgom a buszon mellettem ülőnek. -Ez a tanulmányi kirándulás pont jól jött, így össze tudjuk hozni őket.

-Ja, de mégis hogy tervezed? Csak nem szólhatunk bele abba amit csinálnak és nem is állíthatjuk szembe egymással őket, hogy 'baszki ne legyetek vakok, Kook te szereted Epret, Tae te pedig szereted Csoki' ez azért már túlzás lenne. -súgja vissza párom és igaza is van.

-Akkor avassuk be Jint és Joont is. Úgy többen találhatunk ki valamit. -akad egy ötletem.

-Okés, de most a buszon csak nem tudjuk megbeszélni velük. majd este. -puszil orromra Yoo én meg teljesen elvörösödöm.

-Rossz cicus itt mások is vannak. Majd este. -nézek rá szúrós szemekkel.

-Este aludni fogok, de most senki sem figyel. -hajol közelebb hozzám, úgy hogy ajkunk közt szinte már semmi rés nem maradt, s így kezdtünk egymás szemébe elmélyedni.

Olyan csodás szemei....LENNÉNEK ha nem használná ki az alkalmat, és érintené össze ajkainkat.

-Hé...-suttugom ajkára.

-Ssshh...Még meghallja valaki. -húzza száját mosolyra és hajol ismét ajkamra, míg én csak leejtem állam és bejutást adok neki.

Forró csókunk egy nagy fékezés szakította félbe aminek köszönhetően mindketten az előttünk lévő ülésbe fejeltünk.

-Aauu...-fogok fejemre.

-Nagyon fáj Chim? -nyúl oda Yoo is aggódóan.

-Kicsit. -mosolyodom el aggódó arckifejezésén.

-A fasznak kellett ennek a szarnak ilyen gyorsan mennie a kurva városi részen, hogy aztán a gyalogos átkelőnél egy vén trottynál ekkorát fékeznie! Vagy bassza el, vagy ne mennyen ilyen gyorsan baszki! -kiabálta Yoo dühöngve.

-Yoo nyugi. Jól vagyok. -fordítottam két kezemmel arcát magam felé.

-Biztos? -kérdi lebiggyesztett ajkakkal.

-Te is láthatod, hogy igen. Nyugi. -vigyorgok, majd én adok neki egy apró puszit eltartott ajkaira és fordulok az ablak felé.

-Hé. Ez nem ér. Nem figyeltem. -durcizik a kiscicus, de nem válaszolok semmit, egy apró kuncogáson kívül. Most visszakapta.

-----------

Megérkezdve elfoglaltuk a szállásunkat és eszmélet gyorsan elment a délután főleg, hogy én pakoltam ki Yoongi cuccait is, mert ő egyből "kipróbálta" az ágyat és aludni ment, mondván, hogy "fárasztó volt az út".

Ezután kaja fürdés és lefekvés. Vagyis csak megvártuk amíg Tae és Kook elalszik ami elég sok idő volt, ugyanis JK valahogy nagyon nem akart elaludni, majd mikor végre elaludt fáradtan kászálódtam át Jinhez és Namhoz, hogy beavassam őket.

-Szóval elmondanád, hogy miért kellett fent maradnunk? Holnap korán kell kelni. -suttogja Nam.

-Meg kell osztanom veletek valamit. -suttogom, majd mondok el neki mindent amit Yooval kiderítettünk egy hete Kookról és Taeről.

-Szóval ezért parfümözik. Már kezdett nagyon zavarni az az erős parfüm. -mondja Jin miután befejeztem mesémet.

-Akkor segítetek összehozni őket? -kérdem reménykedve.

-Még szép, de azért nem szólalhatunk bele a történésekbe, max kicsit rásegíthetünk, hogy "véletlen" kettesben maradjanak meg ilyenek. -felel Nam, és ezzel mind egyetértünk.

-Okés. Akkor most már aludhatunk. -ásítok nagyot majd indulok vissza az ágyam felé, de az útba eső Taet és Kookot azért jobban betakargatom és csak ekkor veszek észre valamit.

-Jin...Nam...Kook sírt. -suttogom az idősebbeknek.

-Mégis miért? -kérdez vissza Jin.

-Szerinted én tudom? De úgy tűnik álomba sírta magát. -szomorodom el megállapításom közben.

-Oh szegénykém...Biztos valami nagyon terheli, de majd megbeszéljük vele holnap. Addig most hagyd aludni. -suttog Nam és lefekszik ágyába, majd én is így teszek. Yoongi már rég bealudt a várakozás alatt, így a lehető leghalkabban másztam be mellé az emeletes ágy felső részére, ahol ketten összekuporodva alszunk el.