Sᴇɢɪᴛs Rᴀᴊᴛᴀᴍ Bᴀʙʏ ʲⁱᵏᵒᵒᵏ 18+ ✓ BEFEJEZETT

|31|

Most félre hallottam vagy Jimin komolyan azt súgta a fülembe, hogy szeret?

- Tessék? - fordulok hozzá nagy sebességgel és szemeim is ki kerekednek a döbbenettben.

- Semmi - rázza meg fejét félénken, és dús ajkai most huncut mosolyt rajzol arcára.

- Mond még egyszer! - fordítom arcát magam felé, macska szemmei meg találják én álom gödrömmet.

- Chh Jeon hagyj már - nevet fel.

- Fiúk - fordulok gyorsan csapat társaimhoz - el kell mennünk - húzzom fel ülő helyzetből Jimint, aki csak nagy és érthetetlen tekintettel néz körbe - valami közbe jött.

- Jeon azért mert nem bírod a farkad a gatyában tartani, ne hagyj már így itt minket ember! - néz rám mérgesek legjobb barátom.

- Yoongs hidd el, hogy ehhez most semmi közze a farkamnak, vagy is részben igen...de, hagyjuk oké? Majd el mondok mindent.

- Jó csak lassan vezess - int felém.

Komolyan, mint egy anyuka.

El köszönök a srácoktól és meg várva míg Jimin is meg teszi, el kezdek gondolkozni azon mitt mondjak neki. Tudom, hogy több órát gyakoroltam a kibaszott tükör előtt, de mikor már itt vagyok a célban kurvára el felejtek mindent.

- Ne érj hozzá! - nézek Wooyoungra össze szűkített szemekkel, aki éppen Jimint próbálta meg ölelni és már kezeit derekára akarta volna simitani. Hangom orditasnak tűnt ebben a csendben, de le szarom, ami az enyém az az enyém!

- Haver csak egy baráti ölelést akartam neki adni - mondja ezt egy nagy vigyorral arcán.

- Nálad semmi sem lehet biztos - rázzom meg fejem és oda is siettek hozzájuk. - Enged el - csapok kezére, ami még mindig Jimin kis kezét fogja. Tudom, hogy ez elég gyerekesre sikerült, de ismerem Wooyoung.

- Jól van JK csak poénkodom - neveti el magát és Jimin kezét is el engedi, nekem pedig egy nyugodt sóhaj szakad ki tüdőmből.

Jimin felém fordul és egy nevetségesen ennivaló kiscicákkat meg szégyenitő arcal néz fel rám - mehetünk? - kérdezi, először le sem essik, hogy hozzám intézi szavát, de ki kerülve a bambulásból bólintva egyet fogom meg kezét.

- Csak szerintem szerelmes Jeon füllig? - hallom meg tapizós barátom.

- Hallottam ám segfejkém - kiáltom még oda neki hátam mögül.

A kis csöpsséget ki tessékkelem az ajtón és utána somfordálva fomom meg pici kezét ami felém közelébb van.

Kezdek feszült lenni mert azt sem tudom mikor mondjam el neki amit akarok és azt sem tudom pontosan, hogy mitt akarok neki mondani. Még az autóban ülve sem tudok ki mondani egy szót sem ezért csak az utat nézve hajtok előre.

- Tudod nem kell ilyen feszültnek lenned - hallom meg Jimin felénk hangját - hogyha te nem érzel így és nem akarsz tőlem semmi komolyat, akkor én azt el fogadom - érzem hangján, hogy mennyire csalódott is valójában. Szívem hatalmasat dobban fájdalmasan, annyira fáj így hallani a hangját.

Mióta vagyok én ennyire be szarri, hogy nem merem meg mondani valakinek, hogy kell nekem?

Közül a kollégiumhoz le húzzódom az autóval és ki is kapcsolom övem ezzel a csöpsség felé fordulva.

- Jimin egyáltalán nem érted...én. Fhu baszki rendben, életemben nem csináltam még ilyet és félek, hogy el szurok valamit és meg bántolak, amit egyáltalán nem akarok mert kurvára fontos vagy nekem. Nem tudom mióta és, hogyan változtak meg feléd ennyire az érzéseim. Elejétől úgy voltam, hogy dugó társak leszünk és néha-néha össze járunk. De ezt én már nem akarom - Jimin arca csalódáttá válik, mikor meg hallja szavaim és le süti szemeit. - Mármint ne értsd félre. Baszki mondtam, hogy el baszom - túrok bele hajamba dühösen - Többet akarok tőled ettől, változni akarok miattad, szükségem van rád, hogy el engedjem ezt a szívtelen valamit amivé váltam, és miattad már most is sokkat változtam a jó irányba. Fogadj el így ahogy vagyok és kérlek segíts meg tanítani szeretni. - hagyom abba mondani valóm.

- Jungkook - hallom meg reketes hangját amibe egész testem bele remeg.

- Jimin én szeretlek - nézek fel félénken.

- Jungkook ne légy már ilyen szomorú baszki! Nem hallotad, amit a barátaid ellőt mondtam? Én is szeretlek te szívtelen. - nevet fel félénken.

- Most meg foglak csókolni - jelentem ki hirtelen.

Jimin megszepenve néz rám de már kezeim arcára simulnak és már ujjaim alsó ajkát simitsa végig, Jiminből ki szakad egy reszketek sóhaj és bennem meg törik valami. Össze tapasztom szánkat és izlelgetve csókolom dús ajkát. Jimin keze nyakamra simít és onnan hajamba túr, próbálom nem ell veszíteni az egyam és nem csinálni olyat ami még túl gyors lenne számára, de nem bírom meg állni, hogy ne markoljam meg kis derekát. Szuszanva egyet válok el tőle és homlokunkat össze érintve nézek igéző sötét barna szemeibe.

- Gyönyörű vagy - súgom oda neki egy pimasz mosollyal arcomon. Arca ettől a kis érzéki csóktól is ki pirult.

- Te pedig dögös - nevet fel jó kedvüen.

Homlokához hajolok és egy nyalas puszit nyomok rá.

- Mielőtt meg kérdeznéd - nézek rá szórakozottan - tudom mitt jelent, igen.

Park Jimin egy olyan ember volt az életembe aki, gyökeresen meg változtatott és egy percét sem bántam.

            _________________________

Köszönöm, hogy el olvastad, véleményt szivesen fogadok.

Csajok lassan vége a könyvnek! 🥺🥰