𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫57🍓

-Áááááhhh!!!-ordít fel fájdalmasan Jiho, az orrom pedig elönti az erős levendula illata. Eltalálta...

Egy nagyobb ütést mértem a földön lévő vadászra, mitől kidőlt, majd a lányhoz siettem, aki mellett már Jin is ott volt.

Jiho jobb kezét bal felkarjára szorította, miből csöpögött a vér.

-Jiho vedd el a kezed, hadd nézzem meg a sebed. -sétálok hozzá közelebb, de ő elhúzódik, Jin pedig elszalad valahová.

-Jiho bekötöm neked, különben elvérzel. -jelenik meg Jin egy fáslival a kezében.

-Ez meg honnan? -mutatok a kötőanyagra.

-A vadásznál volt. -ránt vállat és ismét Jihora vezeti tekintetét.

-Hadd kössem be. -közeledik felé egy lépést, de Jiho úgy hátrál egyet.

-Nem...nem kell....majd begyógyul. -fordul el tőlünk.

-Csak segíteni akarunk. -sétál mögé Jin.

-De...fájni fog? -fordul meg könnyezve a Jiho.

-Ígérem, hogy vigyázok. Nem fogsz semmit érezni, rendben? -int mondata közben Jin, hogy menjek segíteni, míg Jiho bólint egy aprót.

Leültettük egy kőre és Jin szemügyre vette sebét.

-Nem mély, ne aggódj. Kimossuk, majd bekötjük. -magyarázza Jin és kezébe veszi a vadász kulacsát amiben víz volt.

-Mehet? -néz először a lányra, majd rám, mire mindketten bólintunk.

Megérintem Jiho vállát, és elkezdem elvenni a fájdalmát, míg Jin kitisztítja, és leköti. Eléggé fájt, de próbáltam nem mutatni, nehogy Jinie aggódjon értem.

-Kész is. -kel fel mellőle mosolyogva Jin.

-Köszi édesem. -simítottam Jin karjára.

-Igazán semmiség azután, hogy az én hibám...Nem akartam bealudni, de tényleg. Csak nagyon fáradt voltam és...és -kezd magyarázkoni.

-Semmi gond. -válaszoltam félbeszakítva. -Megesik az ilyen.

-Köszönöm... -mondta szinte suttogva Jiho.

-Ugyan. Ez a legkevesebb. De most el kell tűnnünk innen. -néz körbe Jin és ezzel én is egyetértek.

-Jiho tudom, hogy megsebesültél, de...egy valakit akkor is segítened kellene cipelni. -nézek végig az öt eszméletlen fiún.

-Tiéd Kook és Tae, én Jimint és Yoongit viszem. -jelentkezik önként Jin.

-Mi ez a TaeKook párosítás? Shipelitek őket, vagy mi? Látom, hogy nagyon oda vannak egymásért, de nincsenek együtt, nem? -kérdi Jiho értetlenül.

-Nincsenek együtt, mert szerencsétlenek, de Kook szerelmes Taebe és ugyan ez fordítva. -maszírozom orrnyergem.

-Jaja. Félnek vallani. Nyuszi tényleg egy nyuszi. -nevet Jin, miközben hátára veszi Taet.

-Ez így nem lesz jó. -állapítom meg. -Jinie! Te meg én farkas alakban vegyünk kettőt-kettőt a hátunkra. Jiho te pedig ne változz át, csak vedd félválladra Hobit, és úgy vidd. Nem futunk, csak sétálunk. -osztom meg mindenkivel a tervem, és ezt meg is valósítjuk.

Így sétálunk, és haladunk előre még egy órát, mire Yoongi végre nyitogatni kezdi szemeit és mikor teljesen felébredt hátára vette Jimint, így Jin átvette tőlem TaeHyungot, majd így haladtunk tovább.

Mellesleg ha bárkit érdekelne miért nem öltük meg Jacksont mikor minket ki akar nyírni? Azért, mert nem vagyok és nem vagyunk gyilkosok, én pedig még mindig hiszek abban, hogy az emberek is meg tudnak változni. Ha megölnénk őt, akkor nem lennénk különbek attól a szörnyektől, akiknek néznek minket.

Végül ismét erdős részhez értünk, ahol találtunk egy barlangot, ahova be is fészkeltük magunkat, az eső pedig zuhogni kezdett. Mivel nem áztunk meg, így az eső csak elnyomja illatunk, nem pedig felerősíti, tehát itt nyugodtan lehetünk egy rövid ideig.

-Nam találtam száraz fát. -jön mellém mosolyogva Jin és már tűzrakást is rak.

-Levél? -nézek körbe.

-Az is van. -hoz egy maréknyit.

-Két kő. -veszek a kezembe kettő nagyobb kavicsot. Innen pedig már 'egyszerű'. Egymáshoz kell őket ütögetni, és remélhetőleg begyullad. Persze nem csak ez a lehetőség van, hanem a botos is és hosszú időbe is telik, viszont kell a tűz, ha nem akarunk halálra fagyni.