Make me your villain!

Beszélgetés

Ray Craven:

Figyelte a közeledő alakját, ahogy leül mellé.
- Persze, hogy tudja mi elégít ki, hiszen hülyeség lenne azt feltételezni, hogy csak melletted borult el így az agyam. Daniel mellett kezdődött. Willt pedig akkor már ismertem pár éve, ő jött mindig helyre hozni a bűneimet. Persze, akkor még nem tett utalásokat arra, hogy mi lehetne kettőnk között,csak arra, hogy lehet ezekkel az erőszakos dolgokkal fel kellene hagynom. - keresztbe tette lábait.- Egyik sem volt erőszak, ő és én is élveztem minden pillanatát,az pedig, hogy orvost hívtam szerintem természetes dolog volt. - férfira emelte kék szemeit.- Nem engedtél volna el ma vele? Hogy akartad volna ezt meggátolni?

Evan Petterson:

Daniel? Zavartan nézett rá, hisz nem hallotta még ezt a nevet, s hirtelenjében nem tudta összerakni a dolgokat. Lehet, mert fáradt is volt, vagy mert az elmúlt napok kattogtak még mindig fejében, nem tudta.
- Mióta vannak ezek a vadabb megnyilvànulàsaid, Ray? Mert ha jól sejtem mellette sem egyből ez jött, vagy tévedek? - kérdezte, puszta kívàncsisàgból, meg ha már anno is így viselkedett s az orvosa figyelmeztette rá, akkor nem tegnap kezdett érdeklődni ezek irànt. Az meg hogy erőszak e, nos, ő azért most annyira talàn nem élvezte a dolgokat, de nem szólt egy szót sem róla. Még csak az kellene, hogy hülyeségeket kezdjen gondolni a másik. Kérdésére felfelé görbült szája sarka. - Az én lakásom, az én szabályaim, s ha azt mondom, hogy nem mész el vele, akkor nem mész. A kulcs nálam van és nálam is fog maradni, mikor jön.

Ray Craven:

Hogy mikor kezdődött nála? Nem tudta pontosan.
- Összevesztünk,rajta kaptam, hogy anyagot használ. Nem akartam magam mellett tudni egy drogos párt.Kiakadtam, ordibáltunk és csak megtörtént. Elsőnek csak nevelés céljából azt hiszem,hogy tudja, ha már megmentettem,azt nem dobhatja el csak úgy magától. Később pedig egyfajta rendszer lett belőle. - szusszanva itta meg az italt maradékát,a poharat pedig félre tette.- Igaz,a te szabályaid. De szerinted ez vissza tartott volna engem? Ennyire úgy érzed, hogy képes vagyok követni a kéréseid?

Evan Petterson:

Nem lepte meg annyira a dolog, s valahol megértette a reakciójàt, bàr még mindig amellett volt, hogy emberek módjàra is meg lehet beszélni a dolgokat s nem kell azonnal fenyíteni s nevelni senkit sem semmiféle eszközzel. - Engem is így fogsz ezentúl büntetni ha olyanod lesz? Vagy ha valamit nem úgy teszek ahogy te akarod? S itt nem a közös munkàról beszélek, Ray. Ott te vagy a főnök, azt tudom jól, de amúgy.. - ingatta fejèt. Ő is ivott egy nagyobb kortyot s az ital meg is marta torkàt, mire köhögött egyet. - Van amit nem úgy teszel ahogy mondasz, s van amit tagadsz, de megtennéd. S igen, egy darabig visszatartott volna, amíg egymàs torkànak nem esünk, vagy én Willének.

Ray Craven:

- Nyilván veled ezeket a dolgokat nem szeretném, legalábbis nem olyan mértékben. A mostani miatt is kibaszott bűntudatom van. - felállva simogatta meg tarkójat.- Nagyon rég volt, hogy így kiakadtam, különösen az okát sem tudom, hiszen a pofon amit adtál jogos volt. Mégis,abban a pillanatban olyan voltál mint ő és ezt nem tudtam elviselni. - mosogatóhoz lépve mosta el a poharát és tette a csurgatoba.- Sok dolog van amit megtennék,mégsem teszem. Ebbe kár lenne belemenni.

Evan Petterson:

Figyelte, ahogy feláll, majd a konyhába megy, ő pedig követte s hátulról átölelve hajtotta fejét a férfi vállára.
- Ne legyen bűntudatod. Hisz, ha mindketten élvezzük az nem erőszak, nem igaz? - duruzsolta fülébe, majd nyakon csókolta. - Nem fogok belemenni mindenbe, ha azt érzed, el akarod mondani, megteszed. - lépett el tőle s a pultnak támaszkodott, úgy nézte a másikat.

Ray Craven:

Nem igazán értett egyet vele ebből a szempontból,de nem akart ebből újabb konfliktust kettejük között. Mert ami az előbb történt ,azt már rég nem úgy hívják amit mind a ketten élveztek. Az apró gesztusra elmosolyodott.
- Van min javítanom ,de igyekszem majd, hogy a veled töltött idő úgymond konfliktusok nélkül teljenek. Ha pedig ez nem sikerül, akkor nyugodtan alkalmazhatsz erőszakot is. Végül úgyis mindig élvezem. - felé fordult.- Komolyan mondtam,Evan. Ha úgy érzed túlságosan paraszt vagyok veled, akkor ne fogd vissza magad.