Elvarratlan szálak

Ötödik rész.

A csapat többi része hamar távozott, majdnem másfél hétig voltak távol, hogy elkapjanak megint valamilyen terroristát. Időközben a hátam fokozatosan javult, a rehabos dokinak hála már súllyal is terhelhettem. 

-Egész jól állunk.-mosolygott mindig. 

-Azt mondja doki? Mennyi idő, míg teljesen felépülök ebből a szarból? 

-Szerintem nem sok idő, ha azt nézzük, hogy ilyen gyorsasággal épültél fel. 

Az elején nehezen ment a gyógytorna, alig bírtam mozgatni a bal kezemet, de most már merem mondani, hogy egy két fekvő biztos menne. Ha vége van a rehabnak, akkor beiktatnak hivatalosan, ami szerintem ugyanolyan lesz, mint az első mikor jelentkeztem katonának. 

Igazából, nagyon unatkoztam. Nem volt senki, akihez szólhattam volna, egész nap olvastam, telefonoztam vagy épp a városban kóboróltam. Rettentő unalmas volt még másfél hetet így eltölteni, de lassan október első hete is elmúlt. 

Mivel a város tényleg nincs messzi, így ott töltöttem az időm nagy részét, és átlagosan csak cigarettát vettem, mert mindenem megvolt. 

Egyszercsak egy katonai autó haladt el mellettem, ahogy sétáltam az utcán. 

-Maslowsky? 

-Soap! Hogy hogy itt? Nem hamarabb kellett volna végeznetek? 

-Pattanj be, visszaviszünk. 

Elfogadtam, pont a pasi mellé ültem be. 

-Laswell azt mondta, hogy hamarabb kellett volna végeznetek. 

-Laswell nem mindig tudja eltalálni, hogy mégis meddig tart egy misszió. Van, hogy három nap alatt letudjuk az egy heteset de van olyan, hogy máshogy sülnek el a dolgok. 

-Értem..Nem túlságosan megnyugató.

-Igazad van, de lehetne rosszabb is. 

-Nemsokára megtörténik a beiktatásom. Hogy kellene ezt elképzelnem? 

-Nem egy nagy kunszt. Kapsz egy kitüntetést, hogy ide kerültél, felvarrókat amiket felraknak rád. Díszruhában kell lenned, ami nőknél..Várj már.-kuncogott Price.-Nálunk eddig talán te vagy az első nő. Szerintem ez esetben Laswell jobban tudja a választ. 

-Értem..Akkor ezek szerint vennem kell valami szép fehér ruhát, amit életemben nem fogok mégegyszer felvenni? 

-Valami hasonló.-nevették el magukat, de csak mosolyogni tudtam a helyzeten. 

Laswell csak annyit tudott mondani, hogy ünnepi ruha legyen, lehetőleg valamilyen kosztüm. 

Remek...A beiktatásom három nap múlva lesz, de sikerült elintéznem még időben. 

Maga az ünnepségre nem feltétlen emlékszem, mert rettentő ideges voltam. A magassarkúm halkan kopogott az épület folyosóján, és tényleg minden úgy történt, ahogy elő volt írva. Fehér kosztümöt csináltattam, mivel ez illett az ünnepre. 

Felesküdtem a haza megvédésére, még akkor is ha ezért az életemmel fizetek. Miután megvoltunk ezzel már délután volt és úgy döntöttem ezt megünneplem egy feles töménnyel. Nem mindegy, hogy szétcsapom magam már a második után? 

-Gyerünk srácok, menjünk inni.-karolt magához Soap, majd felgyorsítottunk az elején járó csapathoz. 

Gaz, Price és König tartottak velünk, Ghost csak csapatnövelőnek volt ott. 

-Mesélj csak magadról, Maslowsky! Hogy is kerültél ide? 

-Hát, König talált meg ugye, ennek előzménye volt az, hogy a lengyelek szövetséget kötöttek valami britt egységgel, majd úgy döntöttek elküldenek, hogy egy terroristát elkapjunk aki amúgy lengyel származású. Nem jól sültek el a dolgok, egyedül maradtam mert a másik tagnak a térdét szó szerint lelőtték. Utána pedig történtek a dolgok, de arról a napról nem sokra emlékszem.-a mondatom után lehúztam azt a fél kortyot ami a poharamban volt.-Ami marad az harap, nem csap megmolesztálja a lelked. 

A hangulatom az alkohol miatt sokkal jobb volt, mit ne mondjak picsarészegre ittuk magunkat. 

-És..És mégis miért lettél katona? 

-Igen, ez a kérdés engem is érdekelne.-pislogtak rám, erre a kérdésre Ghost is felfigyelt. 

-Igazából nem tudom. Talán, mert faterom egy alkoholista volt, és bántalmazott minket. Fateromat nem merték börtönbe zárni, mert volt pénze. Mindenkit lefizetett, így mindent megúszott mindaddig, míg ittas állapotában elütötte egy teherautó és szörnyethalt a bunkó.-mosolyogtam, mikor megittam az utolsó töményet. 

-Ez igen..Akkor itt mindenki teli van traumákkal.-nevetett fel Soap.

-Figyelj, a traumákkal nem lenne semmi baj, ha nem hátráltatnának a mindennapi életedben. Utána, jelentkeztem egy iskolába, de máshol csináltam meg mert történt pár dolog a magánéletemben. 

-Szóval...Tudsz lengyelül. Mondj nekünk valamit.-bíztatott Alejandro.-Ha már az angolt ilyen jól megtanultad. 

-Kochałam kogoś, ale ten mężczyzna pociął mnie w plecy i zostawił w spokoju.-hadartam el, mivel tudtam, hogy a társaságban egy ember tudni fogja, hogy ez mit jelent. 

Amolyan kisebb bosszú, hogy ezt tette velem. 

-És ez mit jelent? 

-Nálunk ez egy mondás, de igazából angol megfelelője nincs. 

Ghost majdnem félrenyelte a bourbont. 

-De szerintem ezt Ghost is tudja, egy iskolába jártunk még tizenévekkel ezelőtt.-nevettem fel.-Nem így van? 

-De..Pontosan így van. Szerintem itt lenne az ideje indulni, szét vagytok csapva. 

-Nem baj, még csak hajnali egy van..Hajnali egy van ugye? - kérdezett vissza Gaz.

-Igen, hajnali egy van.-nevetett fel Price. 

Az este továbbiakban ugyanilyen jókedvűen telt el, Soap teljesen rám volt cuppanva. 

Baloldalról Price, középen én, jobbomon pedig Soap volt, így összekarolva próbáltunk egyenesen menni. 

-Ez így nem lesz jóóóó...-Ezzel a lendülettel döltünk el, egyenesen Königre, aki hirtelen nem tudott mit tenni velünk. 

Jót nevettünk magunkon annak ellenére hogy részeg állapotunkban estünk-keltünk az utcán. 

-Okés...Akkor gyertek csak.-König felkarolta a két férfit mellőlem, próbálta igazgatni őket, hogy egyenesen menjenek. 

-Tudsz járni? 

-Úgy nézek ki, mint aki teljesen józan? Hmm? 

-Igaz..-Ghost ölbe vett, így tettük meg a maradék hatszáz métert.

Majd el tudtam volna aludni.