Történet egy régi korról, amikor farkas és sárkány együtt égett a Westerost beborító tűzben
Avagy Ellison Stark és Aemond Targaryen házasságának története
kezdet: okt. 19, 2022
vége: jan. 28, 2023
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Sárkánykő -
– Neked kellett volna ott lenned! - kiáltott rá a gyásztól megvadult Corlys Rhaenyrára, amikor a Fekete Királynő belépett a nagyterembe. Még a lépcsőkön se tudott felsétálni, nem hogy a Festett asztalhoz érni, amikor Corlys hangja, mint a korbács felcsattant visszhangot verve a falak között megállítva a fia és a lánya miatt gyászoló asszonyt a lépteiben. – Staunton téged hívott, de te a feleségemre hagytad a választ, és megtiltottad a fiaidnak, hogy csatlakozzanak hozzá!
Persze, hogy megtiltotta! Kérdés sem férhetett hozzá, hogy Rhaenyra elméje egy kicsinél jobban megbomlott mióta a holló meghozta a fia haláláról szóló hírt. Nem volt nagyobb fájdalom a földön annál, ha egy anyának el kellett temetnie a gyermekét, neki pedig már kétszer is gyászolnia kellett. Többet nem veszíthetett el. Se Jacet, se Joffreyt, se Aegont vagy Viseryst. Abba biztos volt, hogy végérvényesen belebolondulna. Megbomlana az elméje fonala és ugyanolyan uralkodóvá válna, mint Kegyetlen Maegor. Egy széthúzó nemzetnek pedig mi sem hiányzott kevésbé, mint egy olyan uralkodó, aki tovább húzza nyomorúságban tengetett éveiket.
Rhaenyra körbenézett a teremben, de csak a tizenhárom éves Joffreyt és nevelt lányát Rhaenát találta a Festett asztal mellett az urak társaságában. Legidősebb fiának és annak menyasszonyának - Baela Targaryennek - azonban nyomát sem látta sehol. Jace nem igazán bírt a lányra nézni, de jól dolgoztak együtt és négy új sárkánylovast is találtak a szigeten élő fattyak között, akiket mióta csak sárkányra pattantak vasmarokkal tanítottak úgy lavírozni a levegőben, mintha oda születtek volna.
– A feleséged... - kezdte volna Rhaenyra Corlys azonban nem akarta meghallgatni a kifogásokat helyette egyszerűen kivonult a teremből durván Rhaenyra vállának koccantva a sajátját. Nem akarta hallani, hogy a felesége hős volt, hogy mártír halált halt a jó ügy érdekében. Nem kellett volna ott lennie, nem kellett volna odamennie, nem kellett volna tennie semmit, ha Rhaenyra egy kicsikét is összekapta volna magát és nem másoktól várta volna el, hogy megvívják helyette a csatáit. Ezért halt meg Lucerys és most Rhaenys is. Mikor lesz már végre vége? Mikor lesz elég? Corlys nem tartotta nagyra Aegont, ha rá gondolt még mindig az iszákos, részegen táncikáló, éneklő és hülyeségeket beszélő fiú jutott eszébe, aki valaha volt az viszont tény volt, hogy ő legalább részt vett a csatáiban, ő megsérült, vállvetve harcolt a katonáival az égből támogatva őket. Rhaenyrában még ennyi gerinc sem volt.
A teremben álló katonák és nemesek mind a királynőre néztek, a nő azonban képtelen volt elviselni a pillantásaikat. Remegve hátrébb lépett egyet, majd még egyet aztán hátrafordult, lefutott a lépcsőkön, kicsapta a terem ajtaját és elrohant a folyosón. Úgy érezte, mintha összezárnának körülötte a falak. Ki kellett mennie. Ki a friss levegőre, ki a szabadba, ki a szürke égbolt alá, hallgatni a szelet és a hegy folyamatos, mély morajlását különben biztos volt benne, hogy megbolondul. Kikerülve a szolgálókat a királynő végül talált egy ajtót, amit mihelyst kinyitott egy kicsi, de gyönyörű erkélyre jutott.
