Létezem?! Devil's Line

10. Bevezetés!

                             Ébredj!

Anzai szemszög:

Már 2 hete hogy meg történt! És két kibaszott hete tehetetlen vagyok , Yuki kómában van.

2 Héttel ezelött..

- Kicsim? Yuki? Mi van vele? Miért nem ébred fel?
Yuki kelj fel ne csináld ezt velem! YUKI!!!! Ordítottam el magam.
Ekkor az ajtó kivágódott és be jött rajta az orvosom. Maga meg mit keres itt Doki?

~Doki: Johannes küldött ide hogy figyeljelek mert az omegádnak heat-je van.
Most már le szálhatnál róla hogy meg nézzem mi van vele..

- Nem tudok bassza meg!
Anzai nagyon rosszúl érezte magát hogy nem tudja Yuki miért nem kell fel és mi volt az oka hogy elájúlt!
Egy fokkal pedig a terület féltése is kezdte eluralni az agyát! Hogy egy másik férfi is látja az ő omegáját ilyen helyzetben. De most arra kell koncentráljon hogy Yukinak ne legyen semmi baja. Hiszen még is csak Anzai személyes orvosa van ott..
- Mi van vele miért ájúlt el? Én bantottam? Mit tettem? Mit tettem? Én...én....BÁNTOTTAM

~Doki: Anzai nyugodj meg! Figyeld a légzésed! Ne uralkodjon el rajtad! Nézd meg az omegád szüksége van rád! Valószínüleg csomót kötöttél! A fájdalom ami érte az omegát a tűrőképessége határán volt.

- Szólt nekem
Szólt hogy fáj neki
Szólt hogy hadjam abba!
Bassza meg!!!!!
Nem figyeltem rá! Nem vóltam eszemnél!

~Doki: Anzai figyelj ide. Nyugodj meg! Lassan próbalj meg kihúzódni belőle! Meg kell vizsgáljam.

- De fájni fog neki! Nem! Nem akarok fajdalmat okozni neki!

~Doki: A picsába Anzai komolyabb baja is lehet!

- E szavak hallattán lesokkolódtam.
Meg próbaltam kihúzódni Yukiból. Nagy nehezen fájdalmasan sikerült.
Gyorsan leszáltam róla és betakartam .
Be gomboltam a nadrágom. És arrébb mentem hogy a Doki megtudja vizsgálni!
Ahogy oda ért hozzá le akarta húzni róla a takarót de a csuklójára rá fogtam.

~ Le kell vennem róla hogy meg tudjam vizsgálni!

-Egy morgás hagyta el a szám. És elengedtem a csuklóját!
Lehúzta Róla a takarót. Szemeim el kerekedtek. Mi a fasz? Annyira gyorsan száltam le róla és takartam be hogy észre sem vettem hogy vérzik!
M..mi...mi van a labával? É...és a karjával?

~Doki: El tört.

-Hírtelen dühben bele ütöttem a falba és lyukat tettem a helyére!
Mi a fasz! De miért vérzik? Szaggatottam veszem a levegőtt! Be kell injekciózzam magam!

~Doki: Valószínüleg ez volt neki az első... És mivel hogy pulzáltál meg szakadt!.. nálad különösebben vigyáznod kellett volna mert nem csak farkas vér csörgedezik benned! Nem avatkozhattam közbe. Épp hogy csak rád tuttam tenni a tapaszt hogy figyeljem a pulzusod!

-Kurva életbe! Tudtam hogy Yuki szűz volt. De nem gondoltam bele hogy mi van ha csomót kötök benne. Nem voltam magamnál!

~Menj add be magadnak az injekciót! El kell vinnünk korházba!

-Mi? Nem! Nem! Hozzám viszem.

Napjainkban!

Csepp

Csepp

Csepp ........

Csak nézem ahogy az infúzió csepeg.
Yuki az agyamban fekszik. Eszméletlen. A fotelemben ülök az agy melett .. és csak bamulom Yukit , és várom hogy ébredjen fel.
Pici kezét simogatom. Csókolom. És beszélek. Hozzá! Kicsim kérlek kelj fel! Nem birom már nélküled! El veszett vagyok.
Szabadságon vagyok a munka helyemen. Apám és anyám minden nap el jönnek hogy meg nézék fel ébredt - e mar Yuki.
Minden nap hibáztatom magam! Hisz igen is én vóltam a hibás! Ha türtőztettem volna magam és nem engedtem vólna hogy eluralkodjon rajtam a farkasom. Most nem lennénk ilyen helyzetben.
Sajnálom angyalom!
Sajnálom!
Sajnálom!

Csengettek.... Feláltam és kisétáltam a szobából és a bejárati ajtóhoz mentem. Ki nyitottam , és láttam. Hogy Johannes jött és vele egy omega fiú.

Johannes: Szia! Jöttelek megnézni! Egyúttal szeretném bemutatni a párom Yoshii- t

-Szia nagyon örvendek! Anzai vagyok. Fogtunk kezet. Gyertek be!

Johannes: Van valami változás?

-Le hajtom a fejem. És megrázom. Már nem bírom! Csuklott el a hangom. És nyeltem le azt a hatalmas gombócot a torkomon ami kezdett kitőrni.

Yoshii: Mi történt?

Johannes: Anzai omegája kómában van..

Yoshii: Sajnálom! Mondta szomorúan. Az én barátom el tünt 2 hete. Nem tudok róla semmit sem. Folyt le a könnye az arcáról.

Anzai: Sajnálom. Be jelentette már a családja a rendőrségen?

Yoshii: Sajnos a szülei meghaltak autó balesetben!

Anzai: Szomorú. A párom szülei is autó balesetben haltak meg.

Johannes: meg nézhetnénk?

Anzai: Persze gyertek.
Be nyitottam a szobába ahól Yuki fekszik. Nem bírom már ezt. Annyira hiányzik! A lelkem egy darabja folyton össze tőr amikor ebben a helyzetben látom. Gondolkozásomból Yoshii rántott ki ahogy felüvöltött a hátam mögül!
Oda fordultam és láttam ahogy össze esett! Johannes épp a karjaiközt tartja.
-Mi történt? Kérdeztem ilyedten.

Yoshii: Y..Yuki! Zokogott az omega ahogy az én angyalom nevét mondta de honnan ismeri?

-Honnan ismered? Kérdeztem.

Yoshii: Ő... Ő a legjobb barátom aki eltünt!
Mit csináltál vele?
-Indult hozzám mérgesen és csapkodta a melkasom! Le hajtottam a fejem. És csak hagytam neki! Megérdemeltem. Hisz én tettem ezt Yukival. Johannes elhúzta tőlem az omegát és nyugtatta!.
Leültem a fotelba és csak hallgattam ahogyan Yoshii keservesen zokog Yuki lábát átkarolva.

ÉN EZT MÁR NEM BÍROM!!!!!!!