Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Kilencedik

Rebeka Clark

Bele estem az ölébe. Ahogy ott feküdtem, olyan volt mintha csak mi ketten léteznénk. Le lassult a világ, bele néztem szép kék szemeibe. Ez olyan érzés volt, amilyet még soha életembe nem éreztem. Talán szerelmes lettem? Biztos hogy nem! Miért pont Danielbe? Miért pont most?
Úgy éreztem időre van szükségem.

Gyorsan felültem és kisuhantam a szobából.
Oda szaladtam a csaphoz hogy megmossan az arcom és igyak. Miközben ittam megszólalt valaki a hátam mögül.

-Feltalálták már a pohárt is!

-Bakker! -kiáltottam fel és megfordultam.
Daniel volt az. Ott állt mögöttem, széles mosollyal az arcán.

-Megilyesztettél hülye! -mondtam köhögve mert sikerült félre nyeljek.

Kivett a szekrényből egy poharat és vizet öntött bele. A kezemben nyomta majd elment. Le fagyva néztem utána, majd a pohárra.
Leültem egy székre miközben kortyolgattam a vizet.

Pár perc múlva vissza mentem a nappaliba 4 üditővel a kezemben.

-Hogy tudsz 4 poharat hozni egyszerre? -képedt el barátnőm.

-Anyukám pincér. Ezt már 7 éves koromban megtanította nek- -elakadtam mert eszembe jutott egy borzalmas pillanat.

-Minden rendben? -kérdezte Matt.

-Ja igen persze! -próbáltam egy hamis mosolyt tenni az arcomra-nézzük tovább!

Leültem és elindítottam a TV-t.

1:13.
Arra ébredtem hogy még mindig a kanapén ülök, betakarva, Jessica feje Matt vállán, az én vállamon meg Daniel feje.
Rá néztem a telefonomra. Hajnali egy.

-De jó! -suttogtam magamnak.

Daniel olyan cukin aludt a vállamon akárcsak egy baba. Úgy gondoltam meg kell örökíteni ezt a pillanatot. Le fotóztam.
Meg próbáltam le tenni az üveg asztalra a telómat de nem sikerült és le esett.

A fiú elkezdett mormogni valamit. Azt hittem felfog ébredni, de nem. Álmában beszélt. Kicsit küzelebb tettem a fülem hogy halljam mit mond.

-Ne! Ne!

-Biztos rosszat álmodik. -gondoltam, de még mindig hallgattam.

-Ne! Ne menj el Rebeka!

Elsápadtam. Rólam álmodik.

-Maradj velem!

Itt kicsit elhallgatott, -feltételezésem szerint itt én vagy valaki más beszélt-majd folytatta.

-Nem tudom miért... De annyira rossz nélküled...

Ennél többet nem mondott, de ennél nem is kellett több.
Vajon tényleg így van? Vagy ez csak egy szimpla álom volt? Miért álmodott velem? És miért ilyet?
Ezer és ezer kérdésem lett volna de elnyomott az álom.
Ezelött ha felkeltem, nem tudtam vissza aludni. Most még is sikerült.