(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

8. Rész: Fenyegetés.

Nemecsek szemszöge

Nagyon örültem, hogy Boka anyukája elfogadott minket. Már csak az én szülem vannak. Hát feléjük vannak nem kicsi kétségeim. Szerintem nem fog nekik tetszeni, de ez van.

Amikor elindultam Bokáéktól, már sötét volt. Csak az utca lámpái égtek. Nagyon kihaltak ilyenkor már az utcák és hűvös is az idő.
Éppen elhaladtam egy sötét kis sikátor előtt, amikor valaki megragadta az ingem gallérját és berántott oda. Egy ideig nem láttam ki az, de aztán minden világossá vált. Áts állt velem szemben.

- Áts? Mit csinálsz idekint?- kérdeztem riadtan. Ekkor elengedte az ingem gallérját és tett hátra 1 lépést.
- Először is, szervussz! Másodszor pedig te mit csinálsz ilyenkor kint?- kérdezte.
- Nem mindegy az neked?- kérdzetem vissza kicsit felháborodva.
- Nem.- ekkor közelebb jött, nekilökött a falnak és a két ujjával megfogta az államat és maga felé fordította, hogy az ő szemébe nézzek.
-Idefigyelj Nemecsek! Nemtudom mióta vagy együtt Bokával, de ha jót akarsz magatoknak, akkor nagyon gyorsan szétmentek, vagy olyasmire kényszerítesz, amit se te, se senki nem akar. Én akarlak téged. És te csak is az enyém lehetsz. Értve voltam?- mondta, még én rettegve és nagyra nyílt szemekkel néztem.
- És ha nem teszem meg? Mi lesz Áts?- ekkor láttam, hogy ez nem tetszett neki, és a torkomat kezdte el szorítani.
- Ezt szeretnéd Nemecsek? Ha?- majd elengedte a torkom és kapkodni kezdtem a levegőt.
- Szóval értve voltam?- kérdezte.
- Te utolsó féreg.- mikor ezt kimondtam egy pofont kaptam, majd belemarkolt a hajamba és megrángatott.
ÉRTVE VOLTAM?!??- ekkor már tudtam, hogy nem tehetek semmit.
- Igen...- mondtam, majd elengedte a hajam és az államat fogva megcsókolt, majd elment.
Én ebben a pillanatban összerogytam és bőgni kezdtem. Nem tudtam mit csináljak. Aztán eszembe jutott, hogy anyuék azért nincsenek otthon, mert elmentek 1 hétre nagybácsimékkal kirándulni. Úgyhogy miközben nagynehezen összekaptam magam és elindultam haza elhatároztam, hogy holnap nem megyek suliba. Az órait és a házit pedig elkérem, majd Barabástól.

Hazaérve leültem az asztalra és a fejemet fogva megintcsak bőgni kezdtem. Nagyon megijedtem. Lehet meg is folytott volna. Félek, hogy így mi lesz velünk. Én Bokával nem megyek szét, ha az életem is múlik rajta. És azt se tudom, hogy honann tud rólunk. De ez nem nagyon érdekelt. Volt ennél nagyobb gondom is.

Elmentem fürdeni, majd felvettem a pizsamám. Befeküdtem az ágyba és teljesen rosszul érintett ez az egész, hisz egy ilyet nem verek ki olyan könnyen a fejemből.

[Másnap reggel]

Felkelltem és atom kómás voltam.
Kb 1-2 órát ha aludtam az este folyamán. Nagyon féltem. Reggel nem is kapkodtam, mert nem mentem, nem is akartam menni iskolába. Féltem, hogy Áts azt teszi, amit tegnap éjjel tett. Egy ilyen dolog nem kelt jó benyomást az emberben.

Miután nagynehezen kikászálódtam az ágyból elvégeztem a reggeli rutinom, majd elkezdtem unatkozni. Nemtudtam sok mindent csinálni ezért csak fetrengtem, hánykolódtam jobbra-balra meg ilyesmik. 

Délután kopogásra lettem figyelmes. Megijedtem, nehogy Áts legyen az, ezért egy serpenyőt vettem a kezembe.

- Ki az?- kérdeztem.
- Erni! Én vagyok az! Boka!- mondta, majd mély levegőtt vettem és kinyitottam az ajtót.
- Szia kedvesem!- köszönt Boka, majd bentebb jött.
- Szia!- köszöntem vissza, majd megcsókolt.
- Hogyhogy nem voltál ma suliban?- kérdezte.
- Eléggé hosszú sztori...- mondtam.
- Miért van egy serpenyő a kezedben?- kérdezte.
- Hát ennek is köze van amiért nem mentem suliba. Gyere ülj le és elmesélem.- mondtam, majd leültünk egymással szemben az ágyon.

- Hallgatlak.- mondta Boka.
Kicsit, de nehezen belekezdtem.
- Tegnap mikor mentem haza tőletek egy sötét sikátorba berántott valaki. Aztán láttam, hogy Áts volt aki megfenyegetett, hogyha nem megyek szét veled akkor nagy bajban leszek. Én pedig kétszer is ellenkeztem, de elkezdatt folytogatni és lepofozott, majd meg is csókolt és annyira zavarodott volt minden, hogy-hogy egyszerűen nemtudtam mit csinálni és- ekkor kitört belőlem minden. Boka meglepett arcal nézett, majd közelebb ült és átkarolt.
- Shh, nincsen semmi baj. Nyugi, minden rendben lesz. Megoldjuk ne félj. Nem tud semmit csinálni.- nyugtatgatott.
- De Boka, én félek. Nagyon félek.- mondtam zokogva.
- Mindig melleted leszek Erni, el se fogok mellőled mozdulni.- mondta.
- Bizots?- kérdeztem.
- Biztos.- felete és adott egy csókot.
- Szeretlek!- mondtam.
- Én is téged!- mondta és elkezdte simogatni a vállamat és puszit adogatni folyamatosan.

———————————————————-
Bocsánat, ez kicsit rövidebb lett a vártnál, de remélem tetszik! 030<3