Végzet(em) B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T!!

29.rész

Majd bele betegedtem Haunter hiányába de kellett ez a pár nap nélküle. Gondolkodni akartam, eldönteni mit akarok. Vele akarok e lenni, tudok e még benne bízni? Én se vagyok tökéletes, senki sem az mindenkinek vannak hibái, ezzel én is tisztában voltam, de attól még bántott és ezen nehéz volt túl lépnem a múltam miatt.

Sokat beszélgettem Pettel, tudtam, hogy őszintén elmondja a véleményét ezért mindent elmeséltem neki. Lehet hibáztam mivel ez nem az én titkom volt és nem volt hozzá jogom, de úgy éreztem Haunter sem bánná. Inkább reméltem.
Pet azt mondta
"Még soha nem láttalak ilyen boldognak Luna. Nem értem a kételyeidet sem. Szeretlek de most az egyszer nincs igazad. Ez a fiú szeret téged, úgy ahogy vagy. Elfogadott, mint külsőleg mint belsőleg. Te mit tettél volna a helyében? Hmm? Már az első találkozáskor közölted volna? Kétlem! De én ezt nem tudom helyetted eldönteni. Tudom mást súg a szíved és mást az eszed. Próbáld meg összehangolni a kettőt, lehet nehéz lesz, de kérdezem én akarod egyáltalán?

Nem tudom akarom? Annyira utálom, hogy ilyen vagyok, megkeseredett, bizalmatlan, gyanakvó, félek megnyitni a szívem másoknak vagy ebben az esetben Haunternek. Viszont ha nem teszem és nem lépek túl a dolgokon elveszítem, a saját hülyeségem miatt. Nehéz, nagyon nehéz!
Mért kételkedem benne? Hiszen az elejétől fogva mióta megismertem kedves volt és figyelmes. Mikor rám néz azt látom hogy akar engem és vágyik rám, amikor hozzám ér olyan gyengéd, gondoskodó és mindig türelmes volt. Semmire nem kényszerített amit én ne akartam volna. Annyira hiányzik.
Ohh istenem annyira fajankó vagyok, hiszen teljesen odavagyok ezért a fiúért, szeretem őt! Megpróbáltam elnyomni magamban ezt az érzést, mert nem akartam sérülni, de ezzel csak még jobban ártottam magamnak. Beszélnem kell vele el kell neki mondanom... a rohadt életbe!

Eljöttem Haunterhez, itt ülök a kanapéján, a szívem majd kiugrik a helyéről, a kezem izzad, könnyek mardossák a szemem. Félek. Akarom őt, szeretem, vele akarok lenni. Mért jönnek olyan nehezen a szavak?
Haunter visszajön a konyhából és letesz elénk egy-egy vizet majd helyet foglal mellettem. Olyan jó a közelsége, megnyugtat. Gyerünk Luna, nagy levegő és mond el neki. De mielőtt bármit mondhatnék megfogja a kezem és megszólal.
-Annyira sajnálom édesem, nem akartam hazudni neked, elakartam mondani, hidd el! De mielőtt szakítanál velem, amit meg is értenék, tudnod kell, hogy én nem mondok le rólad, rólunk! A világot jelented nekem! Soha nem szerettem még így senkit! Ma fontos dologra jöttem rá, egészen pontosan akkor mikor Char itt volt és a lakásomról beszélt. Azt akartam, hogy itt legyél velem, állandóan. Melletted akarom minden este álomra hajtani a fejem és reggel mikor felébredek téged akarlak először megpillantani. Családot szeretnék, kis apró totyogó lábakat a nappali padlóján, ezt mind akarom!
Basszus ez az ember...nem is tudom mit mondjak én is akarom, persze, hogy akarom. A könnyeim megerednek, nem tudok neki gátat szabni, annyira boldog vagyok. Haunter szemébe nézek, semmi más nem tudok mondani csak...
-Szeretlek!-mondom halkan.
-Mond még egyszer!-kérlel
-SZERETLEK!!!-most már kiabálom szinte.
-Istenem, annyira jó ezt hallani! Szeretlek holdacska, annyira szeretlek téged!-de mielőtt megszólalhatnék magához húz és megcsókol.
-Haunter..ah..várj egy kicsit!-mondom és próbálok a szemébe nézni.-Komolyan gondoltad amiket mondtál?
A nyakamat csókolja, így nehéz lesz társalogni vele de tudnom kell.
-Minden egyes szót, veled akarok lenni!-újabb csók.-össze akarok költözni veled.-még egy csók.-családot akarok tőled.-újra megcsókol.
A szívem majd szét reped a mellkasomban, boldog vagyok életemben először! Már nem félek, mindent akarok amit Haunter lefestett elém, de lesz még időnk ezt megbeszélni, most viszont érezni akarom őt magamon, bennem!
-Kívánlak!-suttogom a fülébe.
-Ahogy én is téged holdacska!-mondja és már maga alá is temet a testével. Mindenhol csókol ahol csak ér, keze mindenhol ott van, nem tudok betelni vele. Olyan gyorsan szabadít meg minket a ruháinktól, ahogy csak tud. A nadrágjából előveszi az óvszert és már magára is húzza.
-Ne haragudj édes, ez most gyors lesz de ígérem később kárpótollak érte.-kacsint, majd rám mosolyog.
-Csak csináld már, kérlek én se tudok tovább várni.
Ahogy kimondom a szavakat már bennem is van. Ez annyira jó, teljesen kitölt engem, pontosan tudja, hogy jó nekem. Lassan kezd el mozogni bennem, majd pár perc után gyorsít. Az első orgazmus olyan hamar söpör végig rajtam, szinte alig tudom felfogni mi is történik. A szája előbb a számat éri, majd lekúszik a nyakamra, onnan a mellemre...
-Ohh istenem abba ne hagyd! MÉG!-kérlelem
-Soha édes, soha!-mondja és érzem, hogy már a saját gyönyörét hajszolja. Kettőnk közé nyúl a csiklómat kényezteti amitől újra elönt a gyönyör és mind a ketten egyszerre érünk a csúcsra. Alig kapunk levegőt kell pár perc, hogy mind a ketten megtudjunk mozdulni. Haunter felkel és a fürdőszobába megy, mikor vissza jön mellém fekszik, átkarol majd ránk húzza a takarót.
-Szeretlek, holdacska!
-Én is szeretlek!

Alig merem elhinni, hogy ez mind velem történik. A múltam most már ködbe vész, de a jövőm igen is Haunter mellett van....