Sweet Temptation

25

-    Jól vagy, Izzy?
Logan hazahozott miután kirohantam Dean irodájából. A lakásom előtt parkoltunk és csendben várta, hogy válaszoljak.
Lüktetett a fejem az eseményektől. Olyan volt, mintha az agyam apránként fogná csak fel, hogy mi történt az irodában.
A hideg üvegen támasztottam a homlokom, hátha az segít a fejfájásomon. Nem válaszoltam Logannek, csak bólintottam.
Nem kérdezte mi történt, tudta, hogy úgy sem akarnék beszélni róla. Hadi lábon álltam azzal is, hogy haragudjak e rá, amiért odahívta Dominicet, vagy inkább megköszönjem.

Azért szakított velem, hogy a bátyja ne kerüljön börtönbe...

"Me enamoré de ti, mi belleza..."

Nem kellett szótár, hogy tudjam mit mondott...

    Két hete, pontosan tizennégy napja jöttem rá én is arra, hogy szeretem őt. Pont akkor amikor Ő választási lehetőséget sem hagyva kiviharzott az életemből.
Erre most ledobja a bombát... Nem elég, hogy elmondja az igazi okot, ami arra a döntésre késztette, hogy elhagy; még megforgatja bennem a kést és elárulja, hogy belém szeretett.
Szinte hallom, ahogy ez a csodálatos mondat elhagyja az ajkait. Hallom a lágy, mélyen búgó hangját, ami reszket az érzelmektől.

De nem így akartam először hallani. Nem, de nem ám... Kis híján pánik roham tört rám, ahogy rájöttem mire készül. A szoba egyszeriben összezsugorodott körülöttem és nem kaptam levegőt. Ki kellett onnan jutnom, muszály volt.

Elképesztő, hogy egy ilyen "egyszerű"  kijelentés mit tud tenni az emberrel.

Egyetlen szó; Szeretlek!  - Van akit felemel és lángra lobbant, szabaddá tesz és úgy érzed a világod már is sokkal gyönyörűbb. És képes álmokat, vágyakat, emberi kapcsolatokat tönkre tenni... Abban a pillanatban ezek az érzelmek vívtak bennem harcot, de a félelem, és a bizalmatlanság nyerte a csatát.  Ezért elfutottam.
Gondolkodnom kellett, le kell tisztáznom, hogy mit is érzek.
És jelen pillanatban rohadt dühös vagyok rá, amiért inkább elhagyott, mint sem beszélt volna velem. Megint megtette; döntött helyettem, választási lehetőséget sem adott, csak kész tények elé állított.
Megígérte, hogy többé nem tesz ilyet. Tudta, hogy mennyire fontos nekem, hogy saját magam dönthessek, de ezt elvette tőlem.

-    Kösz, hogy hazahoztál.
-    Gondolom a holnapi, vagy is mai kávézás elmarad.- sóhajt.
-    Figyelj, Logan... tudom, hogy azt mondtam...
-    Ne is folytasd, Izzy! – mosolyog- Szereted őt.
Bólintok.
-    De attól még kávézhatunk, mint barátok.- ajánlom fel.
-    Rendben, akkor olyan három körül találkozzunk ott, abban a sarki kávézóban.
-    Jó éjt, Logan!
-    Jó éjt, barátom!

    Logan megvárta amíg felmegyek a lépcsőn, majd be a lakásba, csak ezután hajtott el. Sóhajtva dobtam le a táskámat a kanapéra, majd bementem a fürdőbe, hogy le tudjak zuhanyozni.
Ahogy a vízsugár elérte a testem, szorosan lehunytam a szemem és felidéztem Dominic mennyire rohadt jól nézett ki ma este. Vállai mintha még nagyobbak lennének, az ing, amit viselt úgy feszült a bicepszén, kis híján szétrepesztette az anyagot.
Vagy csak én vagyok kissé begerjedve rá...

Veszettül hiányzott.
El akartam veszni az ölelésében, újra érezni akartam a csókjait, izmos testét az enyémen. Vágytam rá, akartam őt, epekedtem utána, és utáltam bevallani, de mikor megláttam a bárban, legszívesebben mindent elfelejtve rohantam volna a karjai közé.
De ez csak vágyálom mindaddig, amíg nem tisztázom magamban az érzéseimet.
Hagytam, hogy a forró víz elnyugtassa a végtagjaimat és a fejfájásom is kezdett elmúlni.

"Me enamoré de ti, mi belleza..."

Azt mondta belém szeretett... Biztos voltam benne, hogy ezt jelentik a szavai. Szeret engem és én is őt... Mondjuk Ő ezt nem tudja, okoska!
Ja, igaz is...