hurt my feelings (Carlando ff.)

~ ötvenötödik ~

Carlos Sainz Jr.

Csak az ajtót tudtam bámulni és reménykedni, hogy visszajön. Nem jött.

De miért is jönne vissza?  Igazi seggfejként viselkedtem vele. Nem kellett volna azokat a szavakat kiejteni a számon. Soha nem gondoltam azt, hogy Lando problémás srác lenne. Jó, lehet hogy vannak gondjai, de én szeretném ha ezeket együtt oldanánk meg. Rá vetítettem azt a dühöt amit apám és a médiások iránt éreztem.

És hogy mi történt azon a szar interjún? Természetesen csak a magánéletemről kérdeztek. Igyekeztem a lehető legdiplomatikusabban válaszolni rájuk, de végén alig bírtam magammal, de sikerült látszatra nyugodtnak tűnőm. Ráadasul ez a szar felkerül majd a YouTubera is.

De most jelenleg nagyobb bajom is van, mint az a szaros YouTube videó.

Vissza kell szereznem Lando bizalmát.

Apámről pedig nem is tudom mit is gondoljak. Annyi kérdés kavarog bennem, amiket feltennék neki, de nem fogok meghunyászkodni.  Túl nagy hibát követett el azzal, hogy bántotta Landót nem csak verbálisan, hanem fizikálisan is.

Lando megbocsájtotta neki, mert ő könyörületes. De én akkor sem tudtam olyan könnyen elengedni a dolgot mint Lando. Nem bíztam apámban. Nem tudtam, hogy ez tényleg komolyan mondta neki vagy valamit tervez. Mert már sajnos bármit kinézek belőle.

Tényleg meg kellene látogatnom őt, de nem megy. Nem megy, mert túl nagyot csalódtam benne. Haragudtam rá és nem tudtam mikor múlik el bennem ez az érzés. Elvileg minden gyereknek szeretnie kell az apját. Ez a norma, egy kimondatlan szabály amiről senki sem beszél.

Nem tudom, hogyan fogjak hozzá a 'Hogyan békítsük ki Landót?' projektemhez. Nem akartam haragban lenni vele. Azt akartam, hogy velem aludjon, hogy átölelhessem a testét miközben alszunk. A mai nap után aztán pedig még inkább szükségem volt a közelségére. De ha nem cselekszem minél hamarabb, akkor talán örökre is elveszíthetem. Azt pedig nem akartam. Nem akartam elengedni a kezeim közül.

Felhúztam a cipőm, majd átsétáltam a lakásához, ahol becsengettem. Nyílt az ajtó.

- Lenyugodtál végre? - mondta gorombán.

- Figyelj, beszéljük meg! Nem akarlak elveszíteni, mert fontos vagy nekem!

- Beszéljünk! - biccentett. - Fáradj beljebb! - olyan ridegen mondta, hogy még a hideg is kirázott.

- Lando! - fogtam meg a kezét, miután leültünk a kanapéjára. - Egy barom voltam veled.

- Határozottan az. - értett egyet. - Nem rajtam keresztül kellene leveztned a frusztráltságodat. Megértem, hogy ki vagy bukva, mert én is ki lennék. Csakhogy én a pasid vagyok, akivel lehet értelmesen beszélni a bajaidról. Lehet ehhez éretlennek tartasz a tizenkilenc életévemmel, de...

- Nem! - ráztam meg a fejem. - Soha nem tartottalak éretlennek. Viccesnek igen, de éretlennek soha.

- Akkor is tudom, hogy van valami problémád amit nem mondasz el.

- Csak kiakasztott a mai interjú. És az sem tetszik, hogy apa hirtelen bocsanátot kért tőled.

- Az apád nagyon is őszintének tűnt. De ha nem hiszel az őszinteségében, akkor látogasd meg.