54. rész

1.4K 35 8
                                    

Imádtam itthonról kimozdulni és a városba lenni

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Imádtam itthonról kimozdulni és a városba lenni. Minden feltétel nélkül. Szerettem csendes helyekre járni, akár suli után vagy hétvégente. Ilyen helyek voltak a könyvtárak ahol nyugalmasan megírhattam a beadandóimat egy kiadós kávét iszogatva, vagy akár a helyi Coffee House nevezetű végtelen csendes kávézóba, ahol még a kiszolgálókból is sugárzott a szeretet akár esős napokon akár napsütéses időben is.

Kocsiba ülve az ablakon kinézve enyhe gyomorideggel, de annál izgatottabban haladtunk a jégcsarnok felé Williammel. Ahogy azt írta hoztam magammal egy kötött pulcsit habár volt rajtam egy hosszú újjú, de kint kezdett hűlni az idő. Bent pedig aláírom még hidegebb szokott lenni így hoztam egy paplant és egy meleg kávét amit indulás előtt egy termoszba öntöttem át. William mindig is nyugalmasan vezetett a maga módján. De sose féltem ezek ellenére se. Hely-helyt rám pillantott és egy ezer wattos mosolyt küldött felém, de se szó se beszéd. Kocsiból kiszállva azonnal magamra kaptam a kötött vastag pulcsim és a táskám amibe a kávém volt illetve a paplanom. William csendbe kiszedte az ő felszereléseit amig becsuktam az ajtót. Ideges voltam. Feszült. Nagyon sóhajtottam és erősen megmarkoltam a kocsi ajtaját. Egyensúlyom nem vesztettem el de az idegességem fokozódott. Nem tudom mitől, vagy miért. Talán mert régen találkoztam már a fiúkkal. Mit gondolhatnak most rólam? Gondolataimból egy meleg kéz rázott ki. Azonnal érezte hogy valami nincs rendben.

-Kisegér nézz rám!-simított végig a hatamon majd a n agy kezei az államat súrolták. Nem néztem rá. Képtelen voltam kinyitni a szemeimet is. Lassan de óvatosan megfordultam és a szemeibe néztem. Aggódást láttam. Képtelen voltam másra koncentrálni.-Nem kell félned semmitől. Tudom hogy régen találkoztál a fiúkkal már és gondolatok motoszkálnak a fejecskédbe, de erre semmi szükség.-simított végig az arcomon amire autómatikusan behunytam a szemeimet. Érintésétől megnyugodtan és enyhült a stresszem. Kezemet az izmos mellkasára helyeztem és próbáltam benne megkapaszkodni.

-Köszönöm!-halkan ejtettem ki a szavakat a számon amire csak minden szó nélkül homlokom csókolt.

Kezét tartotta amit elfogadtam és apró kicsi kezeimet az ő nagy kezeibe helyeztem. Apró mosoly jelent meg az arcomon és mind a ketten elmosolyodtunk. Hatalmas épület felé vettük az irányt ahol bent a portás férfival lepacsizott William és mentünk is tovább. A folyosón végig haladva elkísértem az öltözőig majd fordultam volna meg, amikor utánam kapott a kezeivel. A testéhez csapódtam.

-Minden féle köszönés nélkül akartál itthagyni kisegér? Csúnya húzás volt ez tőled.-kezei a derekam köré helyezte ezzel a testéhez húzva, arcán apró mosollyal. Magasságom az övéhez képest semmi sem volt, de mégis imádtam, hogy milyen apró vagyok hozzá.

-Nagyfiú vagy nemigaz William?

-Te most provokálod a nagyot?-húzott mégközelebb magához amire mohón elmosolyodtam és egy kuncogás hagyta el a számat.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jun 06 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

A hokis rosszfiút szeretveWhere stories live. Discover now