46. A szikla szélén

77 4 0
                                    

Reggel arra keltem, hogy iszonyatosan fáj a hátam, ugyan is itt a mosdóban sikerült elaludtnom. Azt nem tudom, hogy mikor de itt aludtam Hisztis Mirtill mosdójában. Elég koszos volt a padló és elég kényelmetlen is volt de nem akartam visszamenni a hálókörletbe. Hermione tuti kérdezősködött volna és azt nagyon nem akartam. Lehet, hogy nem jó ötlet távolságtartónak lennem velük, de egyszerűen félek. Félek attól, hogyha közel engedem magamhoz őket, újra csalódni fogok és persze félek attól, hogy mit szólnának ahoz, hogy halálfaló lettem. Harry tuti kiakadna, elvégre őt megakarja ölni Voldemort én pedig az ő oldalán állok. Csak ugye ez nem ilyen egyszerű. Számomra nincs jó vagy rossz oldal, itt csak egy oldal van, ahol ott ragadtam.

Nem tudom hány óra lehetett, de őszintén nem érdekelt, hogy ha elkések. Mondjuk az első napon lehet nem kéne. A falnak dőltem és felhúztam a lábam a mellkasomhoz és a kezeimet pedig megtámasztottam a térdeimen.

- Hát te, hogy kerülsz ide? Csak nem itt aludtál? - jelent meg Mirtill.

Na már csak ő hiányzott.

- Nem mindegy az neked? - valaszoltam érzelemmentesen.

Láttam rajta, hogy nem esett neki jól amit mondtam, de nem igazán izgatott. Felálltam és kimentem a mosdóból. A griffendél klubbhelysége felé vettem az irányt, hogy lezuhanyozhassak és átöltözhessek. A folyosók üresek voltak. Ez vagy azt jelenti, hogy még nagyon korán van, vagy azt, hogy nagyon késő. Amint beértem a klubbhelységbe csalódnom kellett, ugyanis az üres volt. Általában már korán is szoktak itt lebzselni diákok, de most egyetlen egy sincs itt. Felrohantam a szobámab és szomorúan kellett látnom, hogy üres volt. Basszus. Rápillantottam az órára. 8:07. A fenébe, már elkezdődött az első óra.

Mivel nem volt időm lezuhanyozni, így csak átöltöztem, bekentem magam dezodorral és fújt magamra egy kevés parfümöt. A taláromat egy varázslattal kitisztítottam és fölkaptam majd megint az órára pillantottam. 8:13.

Elkeztem rohannani ki a szobából, ki a klubbhelységből ki a folyosóra. A bájitaltan termet vettem célba, ugyan is az az első óra. Nem igazán figyeltem tegnap a beosztásnál de annyi megmaradt, hogy valami új tanár átveszi Pitontól a bájitaltant és ő pedig a Sötét Varázslatok kivédése órát fogja tartani. Érdekes lesz az biztos.

Miközben futottam az egyik folyosón belebotlottam Dumledorba. Mit keres itt? Mármint egy random folyosón, mintha tudta volna, hogy itt vagyok. Ajajj, most bajban vagyok.

- Dumbledore professzor. Jónapot! - köszöntem neki idegesen. - Oh tudja órára akartam menni, csak elaludtam. Kérem ne vonjon le pontot már az első napon.

Dumbledore kicsit kuncogott amit egy érdekes arckifejezéssel díjaztam. Nem értettem min nevet.

- Ugyan. Megesik, ha csiga elesik. - mondta bohókásan.

Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy nem akar pontot levonni és nem is mérges. Pár másodpercig még álltunk kínosan egymás előtt és épp amikor indulni készültem volna kérdezett valamit.

- Egyébként, hogy vagy? - köszörülte meg a torkát mielőtt megszólalt.

Meglepődtem. Mire értette? Mármint, mi?

- Öhm, jól köszönöm. De miért kérdezi? - kérdeztem érdeklődve.

- Semmi különös oka nincs, csak megkérdeztem. - mondta a félhold alakú szemüvege alól. - Nem akarlak tovább feltartani. Menj csak órára.

- Oké. - mondtam kicsit furcsállva. - Viszlát!

Aztán sétálni kezdtem a terem felé. Ez fura volt. Szerintem még egyszer sem kérdezte meg tőlem hogy vagyok. Miért pont most? Na mindegy biztos, csak bemagyarázom magamnak. Leértem a pincébe és benyitottam a terembe. Minden szem rám szegeződött és mindenki elhalgatott. Éppen a tanár - azt hiszem Lumpsluck - a kezében tartott egy fiolát amiben valami lötyi volt.

Számkivetett || Fred Weasley ff.Where stories live. Discover now