Violetta 5 [befejezett]

Violetta 5/Epizód 3.

G: -MI!?
V: -Megígértd, hogy nem akadsz ki!
G: -De nem gondoltam, hogy ilyet fogsz mondani!
V: -Miért probléma?
G: -Még túl fiatal vagy!
V: -22 leszek! Nem vagyok olyan kicsi!
A: -Germán, Maria is ilyesmi korú volt, amikor Vilu született.
G: -Ebbe ne keverjük bele Mariát!
(Della odamegy az asztalhoz.)
De: -Apa! Ki az a Maria?
G: -Hát...ez bonyolult...
De: -Légysziii
G: -Jó, Maria Vilu anyukája. Maria meghalt, amikor Vilu 5 éves volt.
De: -Akkor Vilunak nem anya az anyukája?
A: -Nem. Én Maria testvére vagyok, de mivel apával már összeházasodtunk így már az anyukája vagyok, csak nem hív anyának.
De: -Ezt nem teljesen értem.
A: -Nem baj, majd ha nagyobb leszel elmagyarázzuk.
De: -Jó.
V: -Angie! Nekünk most mennünk kell, mert bemegyünk Pablohoz a Studioba.
A: -Oké. Sziasztok.
G: -Vigyázz magadra, ha bármi van hívj fel!
V: -Persze.
(Vilu és Leon bemegy a Studioba.)
V: -Szia Pablo!
P: -Vilu! Leon! Sziasztok! Hogy vagytok?
L: -Jól, köszönjük.
P: -Vilu, a kicsiknek épp Gregorioval van órájuk, de akkor az óra után behívom őket a Nagyterembe és akkor ha lehet, tudnál mondani nekik pár szót?
V: -Persze. Jaj, Pablo! Van egy hírünk!
P: -Mi az?
V: -Babát várok!
P: -Gratulálok! És tudjátok már, hogy fiú vagy lány?
V: -Nem, csak tegnap tudtuk meg, hogy biztos szóval még semmit nem tudunk.
P: -Oké, még egyszer gratulálok!
(A kicsik órájának vége és Pablo behívja őket a Nagyterembe.
Vilu bemegy.)
V: -Sziasztok!
Gyerek1: -Violetta! Úristen! Imádom a dalaidat! Olyan tehetséges vagy!
V: -Jaj, köszi. De azért ennyire nem vagyok nagy szám.
P: -Mondanál nekik valamit?
V: -Persze. A legfontosabb az, hogy soha ne adjátok fel. Művészként fogtok olyan helyzetbe kerülni, hogy valami olyan történik, ami rossz hatással van a lelketekre, de ilyenkor nem szabad feladni. Gondoljatok arra, hogy a társaitoknak szüksége van rátok. És lehet, hogy néha majd úgy érzitek, hogy nem vagytok elég tehetségesek, de akkor kell a legerősebbnek lennetek. Használjátok fel azt a szomorú érzést és alkossatok vele, akár egy dalt vagy egy tánclépés. De az biztos, hogy ilyenkor lehet megmutatni mindenkinek, hogy igen, nektek még így is megy. És higgyétek el, Pablo és a többi tanár az összes munkátokat díjazni fogja. Akár boldog, akár szomorú.
P: -Ez gyönyörű volt. Köszönjük Vilu!
V: -Ez volt a legkevesebb, remélem elég inspiráló voltam. Ha valakinek kérdése van az nyugodtan kérdezzen.
(A gyerekek elmennek, Vilu lemegy a színpadról. Egy kislány odamegy hozzá.)
Kislány: -Violetta, kérdezhetek valamit?
V: -Persze, nyugodtan.
Ki: -Mit csináljak ha valaki azt mondja, hogy béna vagyok?
V: -Mi van ha valaki azt mondja? Ne törödj vele, csak azért mondja mert féltékeny rád. Ne is gondolj rá, menj fel a színpadra és mutatsd meg, hogy nem érdekel, hogy mit mond. Oké?
Ki: -Igen, köszönöm.
V: -Nincs mit!
(Vilu és Leon a parkban sétál, meglátják Frant és Diegot egy padon.)
V: -Fran!!
F: -Vilu!! Úristen, de rég láttalak!
V: -Én is, mi van veletek?
F: -Semmi különös. Veletek?
V: -Hát velünk van!
F: -És mi az?
V: -Babát várok!
D: -Tényleg? Nem is látszik.
L: -Persze, mert tegnap tudtuk meg, hogy biztos.
D: -Ja, az más. És Germánék tudják már?
V: -Igen, de Leon szülei még nem és a nagyi sem. De mi most megyünk mert még fel akarom hívni a nagyit.
F: -Oké, ha segítség kell csak szólj és megyek.
(Vilu és Leon hazamegy.
Vilu felhívja a nagyit.)
V: -Szia nagyi!
An: -Vilu? Miért hívtál?
V: -Leonnal szeretnénk elmondani valamit.
An: -Jó, mit?
V: -Babát várok!
An: -Mi?? Most azonnal odamegyek!

(Folyt.köv.)