Violetta 5 [befejezett]

Violetta 5/Epizód 14.

G: -Jól vagy? Mi a baj?
V: -Azt mondtam, hogy kérek egy széket! Most! Ha nem ülök le el fogok ájulni...
G: -De jól vagy?
V: -Valaki hozzon már egy széket! Leon!
(Leon visz egy széket Vilunak, aki leül.)
G: -De mi a baj?
V: -Apa! Értem, hogy aggódsz értem, de attól még igazán hozhattál volna egy széket ha megkérlek...
G: -Sajnálom, csak tudod ez olyan nehéz nekem...
V: -Neked nehéz? Akkor én mit mondjak?! Nekem sokkal nehezebb mint neked!!
G: -Tudom, bocsánat. Inkább hazamegyek, hogy ne zavarjak. Sziasztok...
A: -Ne! Germán!
G: -Nem Angie, így sokkal jobb lesz
(Germán elmegy.)
A: -Vilu!
V: -Igen?
A: -Ezt nem így kellett volna!
V: -Igaz, sajnálom. Csak úgy érzetem, hogy mindjárt elájulok és neki eszébe sem jutott segíteni...
A: -Törődj bele, ő ilyen. Csak túlaggódja a dolgot.
V: -Tudom, sajnálom.
(2 percen belül Germán visszmegy, de nem egyedül...)
Jade: -Jaj Germán én olyan boldog vagyok...
A: -Jade?
J: -Jaj Angie! Rég találkoztunk, milyen...khm...szép vagy...
A: -Ha ez bók volt, akkor köszönöm.
J: -Jaj Germán őő a ti lányotok?
G: -Ki? Violetta?
J: -Neem, a máásik!
G: -Nem, a mi lányunk már 3 éves.
J: -Téényleg? És akkor őő ki?
V: -A mi lányunk...
J: -Hogy hogy a tietek?
V: -Igen, a mi lányunk.
J: -De háát! Tee!
V: -Én mi?
J: -Jaj, semmii. Gratulálook!
[Ezt képzeljétek el vinyító, Jade hangon.]
V: -Viszont mi most hazamennénk, mert én elég fáradt vagyok és szerintem Mariposának is jobb lenne ha otthon lenne, nyugalomban.
F: -Persze, mi megértjük és csak annyit akartunk, hogy gratulálunk és sok boldogságot kívánunk nektek.
L: -Nagyon köszönjük és hálásak vagyunk, hogy ennyi egymástól távol töltött év után is ilyen barátaink vannak.
V: -Igen, nagyon köszönjük. De most megyünk, sziasztok.
D: -Sziasztok.
(Vilu és Leon nem haza, hanem Germánékhoz mennek, mert Germán nem engedi haza Vilut, mert túlságosan félti.
Este leülnek vacsorázni. Vilu egész nap le sem rakja Mariposát a kezéből.)
G: -Vilu, nem eszel?
V: -Nem köszi, nem vagyok éhes. De ti nyugodtan ehettek.
De: -Anya! Menjünk el Madridba!
A: -Mi? Miért?
De: -Nem tudom, csak.
G: -Hát, akár el is mehetünk. Majd megnézzük a repülőket és a hoteleket, és akkor majd eldöntjük.
A: -Vilu?
V: -Akár mehetünk is. És mikor mennénk?
A: -Az mindegy, olyat kell keresni, ami nektek és nekünk is jó.
L: -Nekünk szinte bármikor jó.
G: -Biztos, hogy ti már ilyen kiskorában repülön akartok utazni Mariposával?
V: -Persze, semmi baja nem lesz, és külön örülünk, hogy már ilyen kicsiként eljuthat arra a helyre, ami nekünk a legfontosabb.
L: -És mennyi időre mennénk?
G: -1 hét?
V: -Oké...
(Olga kihozza a vacsorát, megvacsoráznak. Angie lefekteti Dellát aludni. Lent ülnek a nappaliban. Mariposa Vilu karjában alszik, Vilu Leon vállára dönti a fejét.)
V: -El sem hiszem, a lányunk itt van a kezemben.
A: -Igen, és előre szólok, hogy nem lesz könnyű.
G: -Nem lesz könnyű, de mi mindig itt leszünk, hogy segítsünk.
V: -Tudom és köszönöm. Neked is Leon. Szeretlek.
L: -Szeretlek Violetta!
V: -Leon, mondjuk el nekik...
L: -Jó...
G: -Mit mondtok el?
V: -Nem mehetünk veletek Madridba nyaralni mert...
A: -Mert?
V: -Mert Madridba költözünk...

(Folyt.köv.)