Hirtelen felültem és úgy figyeltem tovább.
- Dani szólt, hogy be kéne vinni, de neki is fáj még egy kicsit a keze, így én viszem. Ő itthon marad veled.
Látta, hogy aggódom, ezért gyorsan megölelt.
- Nyugi, nem lesz semmi baj - bólintottam - Sietünk.
Adott egy puszit a fejemre, aztán el is tűnt. Visszafeküdtem az ágyba, de nem tudtam elaludni, így kimentem Danihoz.
- Szia - ültem le mellé a kanapére.
- Szia. Felébresztettelek? Túl hangos a TV?
- Nem, dehogy. Bence ébresztett. Mi történt Márkkal?
- Miután beküldtél aludni, elmentünk zuhanyozni. Mikor a fürdőből jöttem visszafelé elrohant előttem. A konyha felé szaladt, gondolom valami rongyért. Szép kis nyomot hagyott maga után, ismét. Bementem utána, és láttam, hogy eléggé vérzik a keze. Gyorsan szóltam Bennek, és már indultak is.
- És mit csinálhatott?
- Ötletem sincs, de tudod milyen szerencsétlenek vagyunk. Megtörténnek ilyenek maguktól is - nevetett.
Én sem bírtam sokáig, elnevettem magam. Rengeteg emlékem van arról, hogy mennyi minden történt velük. Hát igen, legalább olyan szerencsétlenek mint egy újszülött kisbaba.
- Amúgy bocsi, de a friss nyomokat még nem volt időm feltakarítani. Meg őszintén szólva kedvem sem.
- Hagyd csak. Mondtam, hogy elintézem - mosolyogtam.
- Nem. Te az előzőre mondtad, hogy azt fejezed be.
- Figyelj, eleget szenvedtetek így is - nevettem fel - Nem kell, hogy neked is valami bajod legyen.
- Köszi.
Ezután beszéltünk még egy kicsit, aztán megjöttek a fiúk. Márk már nagyon ki volt merülve, ahogyan mi is. Így csak gyorsan megkérdeztem hogy van, aztán mentünk is aludni.
Amint beértünk a szobába én be is feküdtem az ágyba. Aludni viszont nem tudtam, csak néztem a plafont és gondolkodtam. Miután Ben is átöltözött befeküdt mellém.
- Min töröd annyira azt a tök fejed?
- Lazítanom kéne egy kicsit.
- Ezt hogy érted? - kérdezte mosollyal az arcán.
- Hát túl parancsolgató vagyok, és hisztis.
- Igazad van. Egy hárpia vagy - röhögött ki.
- Na de most komolyan - nevettem én is - Nem kellet volna rájuk bízni a takarítást.
- Ugyan. Tudják, hogy ha ők nem csinálják meg, akkor majd mi.
- Pontosan ez az. A kedvünkben akartak járni, mert tudják, hogy ha nem teszik meg, akkor balhét csinálok.
- Tudod hogy ez hülyeség? - mosolygott - Nem a te hibád, nyugi.
- Biztos?
- Igen.
- Igazad lehet.
- Nekem mindig igazam van.
- Egoista - morogtam magamban.
Kuncogott még egy kicsit, aztán átölelt.
- Hárpia - súgta a fülembe, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. A mellkasára ütöttem, erre ő csak közelebb húzott magához és így nyomott el az álom.
