Violetta 5 [befejezett]

Violetta 5/Epizód 34.

V: -Komolyan?
F: -Aham...
V: -Gratulálok! És hány hónapos?
F: -6...
V: -Már olyan sok? Miért nem mondtad?
F: -Nem tudtam mit reagálnál.
V: -Megint ezt játszuk?
F: -Bocsi, csak tartottam a reakciódtól. Nem tudom miért.
V: -Tényleg örülök neki. Gratulálok. Leon nevében is.
F: -Veletek van valami?
V: -Leon dolgozik és este ünnepeljük Posi szülinapját.
F: -És te mit fogsz csinálni? Mármint miután már nem kell otthon lenned Posival.
V: -Még nem nagyon tudom. De holnap megyek egy ilyen meghallgatás szerű dolgora.
F: -Milyen meghallgatás?
V: -Feldolgozzák a Mamma Miat és annak a meghallgatására.
F: -Komolyan? Imádom a Mamma Miat!
V: -De nem sok esélyem van. Híres spanyol színésznők is pályáznak a szerepre, de ki tudja mit hoz a holnap.
F: -Biztos megkapod. 100%-ig tuti.
V: -Mennem kell mert Posi sír. Majd még beszéljünk.

Ezután Franéknál.
(Fran naplót ír.)
*8 hónap után ma értünk haza Diegoval Buenos Airesbe. Januártól Augusztusig Rómában voltunk a szüleimnél. Jó volt újra látni őket. A probléma az, hogy nem tudjuk, hogy mondjuk el Gregorionak, hogy 6 hónapos terhes vagyok. Én megmondanám neki, de Diego tart a véleményétől. Szerintem sem jogtalanul, de biztos megérti. És amúgy meg mit tud tenni ellene? Semmit. És mivel Gregorioval lakunk, mármint igazából ő lakik a mi házunkban, elkerülhetetlen lesz nem találkozni vele. Főleg, hogy már akkor telefonált amikor a reptéren voltunk, hogy menjünk mert vár minket haza ebédre és hogy már nem nagyon tudjuk titkolni, mert elég feltűnő.*
D: -Fran. Itt vagyunk.
F: -Apukád?
D: -Ott áll az ajtóban. Nem tudjuk elbújtatni előle.
F: -Akkor mondom én.
D: -...De az én apám.
F: -Tudom, de te félsz elmondani. És velem amúgy sem csinálhat semmit.
D: -Jó. Kisszállok, beviszem a táskáinkat, beszélek vele egy kicsit és aztán odajössz.
F: -Sok sikert kicsim.
(Diego kiszáll, beviszi a táskákat és Gregorioval beszélget az ajtóban. Fran kiszáll és feléjük indul.)
F: -Üdv Gregorio!
Gr: -Francesca?
F: -Igen... Meglepetés!
Gr: -De...?
D: -Igen apa.
Gr: -De mióta?
F: -Már 6 hónapja.
Gr: -De mi az, hogy mar 6 hónapja? Mégis hogy gondoltátok?
D: -Apa. Átgondoltuk. Igaz?
F: -Igen.
Gr: -De...
D: -Semmi de.
Gr: -Csak azt akarom mondani, hogy egy gyerek nagy felelősség es tudjátok, hogy...
D: -Apa!
Gr: -Mi van?
D: -Átgondoltuk. És nekem ne kezdj el magyarazni a felelősségről mert sokáig te sem tudtad, hogy van egy fiad.
F: -Ez igaz.
Gr: -Francesca, te ebből marajd ki.
D: -Már, hogy maradna!? Hiszen főként róla van szó!
Gr: -Diego, ne kiabálj velem!
D: -Te meg ne oktass ki, mert te nem is tudod, hogy milyen egy gyereket felnevelni és azt hiszed, hogy azzal hogy megtudtad, hogy az apám vagy azzal minden le van tudva, pedig ez semmi. Mi anyámmal nagyon rosszul éltünk és szükség lett volna rád, de nem voltál ott és ezt nem fogom elfelejteni. Es amúgy se kiabálj Fran előtt, nem tesz jót neki.
Gr: -Erről te is tudod, hogy nem én tehetek!
D: -De!
F: -Najó! Fejezzétek be! Legyen az, hogy csakis az én hibám és Diego nem is akarta annyira mint én és sajnálom, de mostmár nem tudok vele mit csinálni! Ha apukádnak nem felel meg, akkor visszamegyek Rómába, ti pedig vitázhattok amíg akartok! De azt szerintem ti is felfogjátok, hogy egy gyereknek nem ez kell, ez a folytonos veszekedés és ordítás! Egy gyereknek sok boldogság és csend kell! Gregorio, őszintén sajnálom. Igazán nem akartuk ezt. Azt hittük örülni fog, de tévedtünk. De ne aggódjon, foglalok egy jegyet és amilyen hamar csak lehet hazamegyek. Remélem ez már megfelel.
D: -De Fran...
F: -Sajnálom, de nem szeretném, hogy Flora így nőjön fel. Ha megbeszéltetek mindent kérlek vigyél el kocsival Maxiékhoz, nálunk leszek amíg nem találok egy jártot.
(Fran beül a kocsiba.)
Gr: -Ki az a Flora?

Tudom, sokaig nem volt resz. Bocsiii. Es hogy megigertem, hogy nem lesznek szomoru reszek, de igy sikerult. Valoszinuleg a kovetkezo 1-2 (v tobb) resz is ezen a Diecescas kicsit szomoru vonalon is menni fog.
Velemenyt legyszi irjatok kommentbe, koszi.