-Sosem mondtad még ki ezt a szót!-néz rám Amber csodálkozva.
-Hát, most kimondtam.- pont most, amikor már semmi jelentősége,mert itthagyott. Elváltak útjaink, muszáj elfogadnom, nem hibáztatom érte. Végülis ki szeretne egy olyan lányt, mint én?
Amber öt órakor lép le, mert tudja, hogy mindjárt felkelnek a szülei. A napom ezután tökéletesen unalmasan telik. Játszom Ashleyvel, segítek anyának sütni, és hirtelen azt veszem észre, hogy már be is sötétedett. Bekapcsolom a laptopomat, az online filmek közül igyekszem kiválasztani egy nézhetőt. Végül egy olyan film mellett döntök, amit már párszor láttam, de nem tudok ráunni. Gumicukrot rágcsálva bámulom a képernyőt, de hirtelen kopogás hallatszik az ablakomon. Nemsokára éjfél, biztos valamit az ablaknak fújt a szél. De aztán megismétlődik újra és úra. Ki kell néznem. Felkapok egy kemény fedelű könyvet, támadó állásban nyitom ki az ablakot és nézek ki. Igaz ez valami vicc?
Chris áll az ablak előtt, lábujjhegyre állva bámul be a szobámba. A bálon láttam utoljára, azóta nem is beszéltünk. Tudom, hogy Anna megölne, ha beszélnénk. Chris felkap egy kisebb követ, lendíti a kezét és az ablak felé hajítja. A kő egy kisebb csörömpöléssel legurul róla, és Chris már a második követ tartja a kezében. Mit csinál? Megőrült?
-Hé! Te meg mit csinálsz itt? - szélesre tárom az ablakot és kihajolok rajta.
-Jöttem. Hozzád. Szia. - mondja akadozva, majd hátrál, lendületet vesz, és nemes egyszerűséggel bemászik a szobámba. A padlón landol, feltápászkodik, és megtámasztja magát a falnál.
-Szia. - mondom. Közelebb jön, megölel, és pia szagát érzem rajta. Mégis mi a franc történt vele?
-Úúúúgy hiányoztál - mormolja a hajamba, mire eltolom magamtól.
-Te ittál? - kérdezem
-Mi? Ééén? Ugyan, kérlek, nézz már rám! - nevet Chris. Ránézek, és pontosan azt látom, hogy bizony elég jól be van rúgva.
-Na jó, talán pár pohárkával-vihog.
-Gondoltam... - Továbbra sem tudom hogy mit keres részegen a szobámba, mert egyre csak nevet.
-Minden rendben? - kérdezem ledöbbenve.
-Elhagyott Anna. - mondja nevetve. Igen, ezt mindannyian tudtuk. Tudtuk, hogy előbb utóbb Anna lelép, amikor Chris már nem lesz elég jó neki. És most lelépett. Nem mondom, hogy sajnálom, kifejezetten örülök a dolognak. Utáltam a csajt, ahogy a többiek is, de Chris teljesen beleesett.
-Sajnálom. - bököm ki. Azért azt még sem mondhatom, hogy "ideje volt már". Mondhatnám, holnapra úgyis csak egy ködös emlék lesz neki, hogy nálam járt.
-Én nem.-vihogja, de hirtelen oldalra kezd dőlni. Elkapom, és az ágyamra ültetem. Tenyerébe temeti az arcát, a halántékát masszírozza, hogy enyhítse fejfájását. Ledől az ágyamra, a pizsamám szélével kezd játszani. Remélem nem fog lehányni.
-A bál után rájöttem valamire. - mondja, majd ásít egyet.
-Mégis mire? - kérdezem nevetve.
-Emlékszel kiskorunkban mennyit játszottunk? Anya az ablakból figyelt, mindig azt mondta, hogy egymásnak vagyunk teremtve. -Mégis mit hord itt össze? - Szeretlek, Hannah! Istenem, de nagyon szeretlek! - jelenti ki, majd mintha mi sem lenne természetesebb, elalszik.
