The Past Of Sinners [BEFEJEZETLEN]

3. fejezet 9. rész

-Mi van Mylw? - léptem be Rover szobájába, ahol még nem jártam.

A szobában végeláthatatlan rendetlenség uralkodott. Az ágy bevetetlenül, ruhák szétdobálva, a fegyvereit beleállította a kanapé támlájába, a fotel felborítva, a szőnyeg az ágyról lóg le...

-Mi az isten? Kiraboltak? - fordultam a fürdőből kilépő Rover felé.

Persze, most azt gondoljátok, hogy biztos fürdés után, egyetlen törölközővel a dereka körül és vizes hajjal jött ki, mint valami félisten. Nos, közel sem így volt.

Több napos ruhája koszosan díszelgett rajta, bőrét még mindig vér borította be. De sokkal jobban tetszett így, mintha félmeztelen felsőtesttel téblábolt volna előttem.

-Nem. Csak sajátos rendet tartok - jött oda hozzám, majd a nyakamhoz nyúlt. - Még mindig hordod - mosolyodott el, amikor meglátta a nekem adott nyakláncát a nyakamban.

-Azt kérted hordjam. Hát hordom - mondtam egyszerűen. - De miért akartál beszélni velem? - próbáltam rátérni a lényegre.

-Ó! Tényleg, egy pillanat - túrt bele az ingébe, majd elővett valamit, de olyan kicsi volt, hogy elveszett a markában, így nem láttam. - Tudod mi ez? - emelte fel a kezét az arcom magasságába.

-Honnan tudjam, ha még nem is láttam? - kaptam el a kezét és kifeszítettem az ujjait. - Ezt honnan szerezted? - láttam meg az apró szerkezetet és a kezembe vettem.

Ez egy igazi kincs. Egy zenelejátszó. Akkora volt, mint a körmöm ugyan, de hangvezérléses, napelemes és volt vagy hatvan gigabájt tárhelye.

-Loptam. Vagyis Furyah lopta, én meg tőle loptam.

-Ez marha jó. Parancs: elindít - hajoltam közel a kis készülékhez, mire felcsendült egy régi szám.

-Csak ilyen régi számok vannak rajta. Ugye nem baj? - fogta meg a kezem.

-Te most viccelsz? Tudod mióta nem hallgattam zenét? Különben is, nem szeretem a mi korunk dalait. Unalmasak, nyersek és az agyadra mennek - ugrándoztam örömömben.

-Pont mint te - gúnyolódott Rover.

-Ezt úgy mondod, mintha te más lennél - dobtam el a készüléket, és táncolni kezdtem.

-Ott a pont - ismerte el, de egy helyben maradt.

-Nem akarsz táncolni? - fogtam meg a kezét és húzni kezdtem.

-Nem az én stílusom - hajtotta hátra a fejét, de hagyta magát húzni.

-Leszarom. Felejtsd el a kemény és dühös éned! Most ketten vagyunk, én pedig nem fogom elárulni senkinek, hogy néha boldog vagy, megígérem - bazsalyogtam.

-Ígéred? - fogta meg a derekamat és magához húzott.

-Ígérem - kulcsoltam rá a kezemet a nyakára.

-Tudod, ez nem egy lassúzós szám - világosított fel.

-Nem baj, úgyis menni készültem a szám vége után - mondtam. - Segítek kicsit Merlinnek - mondtam, mire Rover arcáról lefagyott a mosoly.

-Nem mehetsz el! Azért hívtalak, hogy lazíts kicsit - ráncolta homlokát, majd teljesen váratlanul felkapott a vállára.

-Engedj el Rover Mylw - ütögettem a hátát, mire ledobott az ágyára. - Au! - mondtam, de inkább csak megszokásból, mint fájdalomból.