Summer Camp ⇝ MAGCON

➹2;19: Spooky Halloween

Blair

Jessica tegnap is hozta a szokásos formáját, nagyon oltogatja az embert, attól lesz boldog, ha más szenved. Valójában én a változás nagy szakaszában bolyongok, merthogy külsőleg teljesen más lettem, következő lépés pedig belsőleg is változni.
Legjobb módja: Halloween éjszakája.

Készülődés

Rosalie és Lydia nyolcra jöttek át.
Irtó jól nézett ki a szerelésük, Lydia egérnek(?) öltözött, Rose pedig Harley Quinnek.
Hogy fogok kinézni a csontváz jelmezemmel..?

– Na, mi leszel? – huppant le az ágyra Lyds.

– Csontváz – hatásszünetet tartottam, hátha sikítanak. Ez elmaradt.

– Az béna! Arcodon kifestelek menőn, a ruhád meg...hát legyen szexi! – Rose ezzel kipakolta a szekrényemet.

– Ú! Az a féloldalas csontváz makeup szuper! – szólalt meg Lydia.

– Youtube tutorial? – vigyorgott Rose Lydiára.

– Tutorialhatnánk kevesebbet – dünnyögtem.

Egyik lányt se hatotta meg a dühöngésem, így rávettek, hogy legyek...szexi.

Ki más házába lett volna a halloweeni parti, ha nem a Dallaséknál? Azaz...nálunk. Szuper. Aztán takaríthatunk a többiek után, majd szobafogságot kapunk. Éljen annak, aki ötlete volt.

Kilenckor már a fél gimi a házunkban tolongott. A plázacicát nem találtam sehol, ergo el se jött. Szívás.
A pasija viszont ott röhögött a mostohabátyám mellett.

– Blaiiiiir! Hát nem szuper ez a buli? Tízkor indulunk a töklámpás versenyre – Cam szeme felcsillant.

Verseny? Mi a franc? És hol?

– Milyen verseny? – vontam fel a szemöldököm.

– A Granville-i temetőbe vannak eldugva a tökök, és meg kell keresni. Párosával megyünk és visztek dobozt, amibe beteszitek – kajánul rámvigyorgott.

De utálom. A polgármester nevezte el a temetőt Granvillenek. Albert Granvilleről kapta a nevét, akiről számos legenda szól...hülyeség. Sosem hittem a babonákban, vagy ezekben a mesékben.
Kitaláció az egész. Persze a legtöbb ember bekajálja ezt a szart. Gondolkodásomat megzavarta a sorsolás. Tehát nem is mi választunk párt. Marha jó.

– Rosalie és Cortez – kiáltotta Dallas.

Rose csábosan pillantott a fiúra. Most ne vegye elő a szexi énjét, mert a végén gyilkosság lesz. Alysa-féle gyilkosság.

– Alysa és Mike – erre összeszűkült a szemem. Hű.

– Dylan és Lydia – Nika szeme szikrákat szórt.

– Muszáj fiú-lány páros? – szóltam közbe, mire mindenki rám nézett.

– Hunter és Nash – Cameron ügyet sem vetve a kérdésemre, röhögve bólintott.

Ez kész.

– Blake és jómagam – folytatta.

Ekkor már rajtam kívül mások is felszisszentettek.

– Matt és Nika – olvasta fel a cetliről.

Megállt bennem az ütő. Pont ők? Jézusom.

– És végül... Jacob és Blair – kiesett a kezemből az üditő.

Muszáj volt az exemmel összerakni, akit nem mellesleg utálok?

A verseny

Beálltunk egymás mögé, várva, hogy egy-egy pár elinduljon. Mint egy bátorságpróba.
A dobozt a fiúk tartották, mi pedig a lámpát szorongattuk.
Élmény lesz a temetőben flangálni.
Főleg két 14 éves tinédzsernek.

Az úton sétálva láttunk pár jelmezes embert. Hirtelen valaki a vállamra tapasztotta a két kezét.

– Aztarohadt! – megtorpantam, s dühösen hátrafordultam Dylanhez. Csak ő ilyen barom, hogy ijesztget.

– Megijedtél, drágám? – vigyorgott.

Rácsaptam a karjára.

– Te állat! És nem, nem ijedtem meg! – fújtattam, és a mellettem szótlanul álldogáló Jacobra pillantottam.

– Haha! Na, sok sikert! – s elrántotta Lydiát, akinek nem sikerült elmondani, amit akart.

A temetőbe érve átvettem a dobozt Jacobtól.

– Te sosem beszélsz? – csattantam fel akaratlanul.

Ahelyett, hogy unottan felém fordult volna, helyette félmosollyal az arcán meredt rám.

– De. Akkor amikor kedvem van – ezzel lezárta a témát.

Csakhogy Blair Wheeler nem arról híres, hogy feladja. Persze iszonyatosan haragszom Jacobra, de valami nem stimmel vele. Én kiderítem.

– Figyelj. Nem vagyunk amolyan puszipajtások, de látszik, hogy szarul vagy – megálltam.

– Te dobtál, nem véletlenül vagyunk rossz viszonyban, Blair. Ehhez hozzájárul, hogy összetörted a szívemet – motyogta félig csalódottan.

A fiú-ügyeim bonyolultak, de itt az ideje, hogy leírjam a tényleges igazságot, mert eddig hülyeségeket mondtam.
Dylannel tavaly év elején jöttünk össze( január 2) , és kemény öt hónapig jártunk. Kapcsolatunk elején már bulikba járt, s más lányokkal kavart egyszerre.
2015. május 2.-án szakítottunk.

A szakítás után négy hónappal megismertem Jacobot. Mármint kábé időtlen idők óta Magcon fangirl voltam, ezért kaptam fangörcsöt, amikor Cameronékhoz költöztünk, és ezért is, nem volt annyira ismeretlen számomra Jacob Sartorius.
Azt, hogy mikor jöttünk pontosan össze, nem tudom, viszont egy valamit igen: Idén nyáron szakítottunk.
Hihetetlen, hogy egy kerek évet kibírtunk egymás mellett, s, ha nem csesztem volna el, akkor még mindig járnánk. Csakhogy szépen megcsaltam őt, egy bulin. Berúgtam. Csak úgy, mint Alysa. Nem voltam magamnál. Mégcsak nem is ismertem a srácot, akit lesmároltam. Félreértettem a helyzetet, amikor aznap láttam Jacobot egy lánnyal, s kiakadtam.

– Már elmagyaráztam mi történt – csalódottan felszedtem két tököt.

– Nem magyaráztad el – tartotta a dobozt.

Sóhajtottam, majd elmeséltem neki szóról szóra a történetet.
Azonban az idő lejárt, amit kiszabtak nekünk a találósdira, tehát rohanhattunk vissza.

– Héé, letörik a sarka a cipőmnek! – nyávogtam, mire Jacob felkapott a hátára, s úgy vitt.

– Ezt azért csináltam, mert hisztizel, és sosem érnénk oda – kiáltotta.

És az este még korántsem ért véget.

Visszaérkezésünkkor már Jessicát is a házban találtuk.

– A francba – morogtam, Jacob pedig odament a fiúkhoz.

Nem tudom, hogy megbocsátott-e, vagy mi a helyzet, mindenesetre össze vagyok zavarodva.

Arra senki se számított, hogy a kertünket egy bohóc felgyújtotta.

Istenem, ki ilyen őrült?

p
....Folytatjuk.

Sziasztoook!^^
Huh, gondoltam nem lövöm le a ,,poént" majd a következő részben:)))
Szép napot!
Hiányoztak a részek?:---)❤️❤️