Mikor apu elment, felöltöztem és elindultam egyenest a pokolba... Alapból ezt a napot utálom.... Ma halt meg anyu 8 éve... Ahogy oda értem mindenki sugdolozni kezdett. Bementem az osztályba és leültem. Mielőtt becsöngettek, belépett egy fiú. Körbenézett és kétségbeesett. Nem csodálom... Az osztály 3/4-e pláza cica. Aztán rám nézett. Édesen rám mosolygott és odajött.
- Szia Liam Payne vagyok. Leülhetek?- először azt hittem viccel.
- Szia Hanna Marin vagyok. Ez csak vicc?- kérdeztem tőle és ráemeltem a tekintettem.
- Nem Hanni. Nem az. Leülhetek?- kérdezte meg újből. Bolintottam.
- Hogy vagy?- kérdezte még mindig vigyorogva.
- Élek. És Te?- ránéztem szomorúan mert anyu jutott eszembe.
- Jól köszi. Mi a baj?-nézett rám aggódóan. Semlegesen megráztam és mosolyogva letöröltem a könnyeim. Odajött hozzánk Jessica, az egyik megjátszommagammertvanrajtam5kgvakolatésanyuciapucieltart csaj.
- Szioka! Hogy is hivnak? Louis? Mindegy is. Ha nem akarsz meghalni, mint az anyja szerintem kerüld el.- mondta nyivákolos hangon. Könnybe lábadt a szemem.
- Mi történt?- nézett rám kérdően Liam. Nem válaszoltam.
- A ribanc nem birja elmondani milyen gyökér anyja volt, hogy leesett a tetőről.- ökölbe szoritottam a kezem és sirva fakadtam.
- Nem tudsz Te semmit anyáról!- orditottam és neki mentem. Ütöttem ahogy csak tudtam.
