My Mistake ✅

•14.rész:Egyetlen kincsem•

- Neked is szia - morgott a telefonba. Hah. Másnapos. Tuti, hogy ordibálni fogok vele. 

- Kuss - vágtam rá - Most azonnal visszautalom a pénzt!

Csend. Most mi a fene? 

- Szólalj már meg - mondtam nyugodtabban. 

- Már lejárt a némasági fogadalmam? 

- Anyám... Aiden, te egy kibírhatatlan utolsó... argh - a düh szétáradt a testemben. Sosem éreztem még ilyet. Minek ment el, ha most hívogat? Jó speciel, most én hívtam őt. 

- Tudom, hogy oda vagy értem. - éreztem, hogy önelégült vigyor telepszik meg az arcán. 

- Anyád - sütöttem le a szemeimet. 

- Anyám, anyád, anyánk... Jó kis nyelvtan óra - most mit hülyéskedik. A falra tudnék mászni tőle. 

- Leraklak. 

- Na itt a csodás menekülés - hisztérikussá vált a hangulatom. Egyszerre tudtam volna sikítani, és kiabálni. Miért csinálja ezt? 

- Nem menekülök. Egyszerűen nem bírlak ki.

- Aha. A bugyidba azért beengedtél - bár ő még mindig viccelődött, ezzel a mondatával elvágta magát. 

- És meg is lett a következménye. Ne aggódj. Többet nem fordul elő. 

- Aha, szia - flegmázott és kinyomta. 

Istenem. Ezzel örökre elvágtam magam nála. De talán ez a helyes döntés. Talán ő nem is lenne jó apja a... És akkor eljutott a tudatomig, hogy nekem rohadtul orvosnál kéne lennem. Körbe mentem a boltban, vettem pár dolgot magamnak, mert igazából semmim nem volt. Értem ez alatt a tusfürdőket, fésűket, sampon és satöbbi. A bio részlegnél vettem müzlit és pár egészségesebb dolgot - nem ártana odafigyelnem most már mit eszek össze vissza. Írtam egy SMS-t Marknak, hogy át kell mennem a rendelőbe. Dany gyorsan kifutott a boltból és eldobott. 

- Majd hívj, ha végeztél. Mi a boltban leszünk. 

- Jójó - puszit nyomtam arcára majd kiszálltam. Kezdtem úgy érezni, olyan ő nekem mint egy testvér. Ő kicsit zavartan intett majd elhajtott. 

Újra itt álltam. A nagy fehér falú ház előtt, amit borostyán futott be. Senki nem ült a rendelőben. Hmm. Különös, mindig tele van. Kopogtam a rendelő ajtaján mire az kinyílt. Henry az orvosom ott ült mosolyogva a székében. 

- Jó reggelt, kismama - mondta kedvesen. Bumm. A szívem nagyot dobbant és kellemes érzés fogott el. 

- Jó reggelt. 

- Reméljük ma már megmutatja a pici azt amije van. 

- Én is remélem - itt sosem éreztem azt, hogy elítélne Henry. Mindig kedves volt. 

- Gyere feküdj ide fel - mutatta az általam jobban kedvelt ágyat. Tettem amit mondd. - Pólót felhúzzuk - követve az utasításokat már kente is a hasamat. 

 - És hogy vagy? Elmúltak a hányingerek? - érdeklődött. 

- Igen, már nem is vagyok rosszul szinte - bólogattam. Sokkal jobban kedveltem az ultrahangos vizsgálatokat, mint ahh.. Gondolni se gondolok arra a megalázó helyzetre mikor ő ott nyúlkál meg.. Na mindegy. Ezen lassan túltettem magamat. 

- Az nagyon jó - mosolygott és a képernyőt fürkészte. 

- Henry... - szinte nem is gondoltam végig, hogy mit kérdezek - Neked van gyereked?