"Sorry" Is Not Enough *Jimin FF* [Befejezett]

17. rész

Mire Jiminnel visszamentünk a többiekhez, már Misaki is ott volt. Jimin még utoljára rám nézett, elmosolyodott, majd elengedte a kezem, és felvonult Misaki társaságában.

Igyekeztem én is kikerülni a többieket, hogy nehogy lent tarthassanak... De sajnos hat fiú állt az utamba, és nem engedtek addig fel, amíg nem iszom velük a szülinapom alkalmából.
Nagyot sóhajtva, de belementem.

Így történt, hogy hajnali háromig lent maradtunk. Mindenkivel táncoltam, mindenkivel beszélgettem. Hiányoltuk Jimint, főleg én, de emelett örültem, hogy a többieket jobban megismerhettem.
A bulit végül én zártam le, mikor Jungkookot felvittem a szobájába.

- Megmondtam, hogy nem ihatsz! - szidtam le, mikor már ágyba dugtam.
- De Noona, én nem is ittam! - vigyorgott rám, majd mikor betakargattam, átölelte a nyakam, és lehúzott magához.
- Kook? - lepődtem meg, mire kuncogni kezdett.
- Úgy örülök, hogy te vagy a fodrászunk.
Erre elmosolyodtam, és én is átöleltem. Jungkookkal az elmúlt hónapokban nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nagyon sok mindent megtudtam róla, és ő is rólam. Szinte testvérként tekintek rá, akiről gondoskodni kell, különben elkanászodik.
- Aludj most már, rendben? - simogattam meg a hátát, majd felemelkedtem.
- Te és Jimin hyung mostmár... - nézett rám nagy szemekkel.
- Majd meglátjuk, Kook. - mosolyogtam rá.

~°^°~

- Taehyung? Indul a repülőnk! - kiabáltam utána.
- Nem értem miért kellett ezt a fesztivált beiktatni. - morogta a maszkjába, megállva mellettem.
- Hazaugrunk, eltáncoltok pár számot, aztán jövünk vissza. - mosolyogtam rá. - Nem kellett volna annyit innod.
- Jól van na, tudom... - nyüszögött, majd a hátam mögé lesett. - Ez meg mit keress itt?
- Ki? - fordultam meg... Nem kellett volna. Teljesen lesokkolódtam.
- Hara!! - integetett nekem Misa, Jimin kezét fogva. - Képzeld! Kibékültünk! Olyan boldog vagyok~

Ott álltam, Taehyung mellett, és nem hittem a szememnek. Mi az... Mi az, hogy kibékültek? És a csók? Az, hogy szakít Misával, aztán randira hív? Ez mind mind csak hazugság volt?
Kérdőn néztem Jiminre, aki csak mosolygott rám. Ennek meg mi baja?! Szórakozik velem??
Mint aki hallaná a gondolatomat, hirtelen engedte el Misaki kezét, majd ijedten nézett újra rám.

A lány nem értette a helyzetett, így kérdőn nézett hol rám, hol Jiminre, majd felnevetve gallopozott hozzám, és ölelt át.
- Hara, beszélnem kell veled! - suttogta a fülembe, majd meg sem várva a válaszom, húzott el a fiúktól.
- Misaki, mindjárt indul a gép! Nem késhetem le! - akadtam ki.
- Hara, én megtaláltam azt az embert, akivel le szeretném élni az életem. - mosolygott, én meg a sírás szélén álltam. Miért csinálják ezt velem? - Az a fiú, akivel tegnap láttatok.... - felkaptam a fejem. - Nagyon kedves. - pirult el.
- Hogy? - kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
- Aranyos, és megértjük egymást. Nagyon jókat beszélgetünk, nevetgélünk... Azt hiszem, megkedveltem. - játszott egy tincsével, vigyorogva.
- De akkor ti Jiminnel...
- Szakítottunk! - jelentette ki.
- De azt mondtad... Kibékültetek. - nyeltem egy aprót.
- Igen, hál' Istennek nem haragszik rám. - tette a szívére a kezét megkönnyebbülve.
- A-aha. - sütöttem le a szemeim. Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. Komolyan, olyan érzésem van, mintha egy drámában lennénk.

- Úgyhogy... - nyújtotta el a szót, majd átölelt ismét. - Szeretném, ha most nem lennél hülye.
- Mire gondolsz? - értetlenkedtem.
- Arra, Drágám, hogyha Jimin esetleg újra megkér, hogy járj vele, nem utasítod vissza. - kuncogott, én meg fülig pirultam.
- Indul a gépünk. - engedtem el Misát, majd intve neki egyet, futó lépésben indultam el arra, ahol a fiúk vártak.

- Hara, én nem tudom mit mondott Misaki, de mi nem - szabadkozott volna Jimin, de befogtam a száját.
- Tudom, tudom. - mosolyogtam rá, amitől megeresztett egy sóhajt. - De... Szeretném, ha nem hoznánk fel ezt a témát, amíg a debütálásotok le nem zajlik... Remélem nem haragszol. - eresztettem le a kezem magam mellé.
Jimin nem mondott semmit, csak azután, hogy átölelt. Mostanában mindenki ölelget... Miért ölelgetnek?
- Várok már több, mint egy éve... Ebbe a pár hónapba igazán nem halok bele.

590 szóval, ami írtó kevés, de kirakom a következő részt, ami egyfajta lezárása ennek az őrületnek~ Úgyhogy nem ér tovább szidni Misát, mert már nekem fáj (a nevetéstől), hogy milyen sokan utáljátok. ><

Sziasztok Drága Olvasóim!
Hol is kezdjem... Az, hogy ennyi kommentet kaptam a bejelentésemre, ennyien támogattok, és szeretitek az írásom, fantasztikus érzés. Döbbenetes, komolyan mondom.
Rettentő hálás vagyok. Köszönöm nektek, hogy vagytok! Rengeteg ötletem van még ehhez a ficihez, de már kezdünk a végéhez érni, úgyhogy... Új ficivel szeretnék előállni. :3 Maradjon meglepi, mivel~