Élet a Hanlimban

11.Rész

Megjegyzés: Itt is a következő rész. Remélem tetszeni fog!😊😙

~Jimin szemszöge~

El sem hiszem, hogy megtettem. Tényleg megcsókoltam. Azt hittem majd el fog lökni és kiröhög, de legnagyobb örömömre viszonozta. Igaz, hogy csak egy idő után, de betudható a meglepettségnek.
Nem tartott ugyan sokáig, de tökéletes volt. Elöntötte testemet a melegség, - nem kell rosszra gondolni - valami hihetetlen érzés volt. Egész életemben csak csókolni akarom.

Összekulcsolt ujjakkal sétáltunk a házukig. Az ajtóban egymással szemben álltunk, mindketten zavarban voltunk.
-Hát...
-Has. - hülye viccén felröhögtem. Aranyos, ahogy oldani próbálta oldani a feszültséget. Megfogtam az arcát és egy puszit nyomtam ajkaira.
-Vigyázz magadra. Majd holnap találkozunk.

Még az utca sarkából integettem neki. Hazafelé vettem az utam, már felesleges lenne visszamennem, a srácok majd lebeszélik a dolgokat. Gondolatmenetem a telefonom szakított ki. Biztos Yoonji. Hát máris hiányzok neki?

Hát..elég nagyon tévedtem....

~Yoonji szemszöge~

El sem tudom hinni, hogy tényleg megtörtént. Eddig csak álmodtam róla. Egyszer...és akkor is letépte a kezem. De ez egyáltalán nem volt álom, sőt. Határozottam valóság. Ajkait olyan gyengéden mozgatta, hogy szinte elolvadtam. Tényleg szerelmes lennék? Határozottan. Az, hogy Park Jimin, maga a tökéletes pasi engem választott, mérhetetlen nagy örömmel töltött el. De...Várjunk! Egy szóval se mondta, hogy érez irántam valamit, vagy azt, hogy járnánk.  Mindegy, majd megbeszéljük. A lényeg, hogy nem egy plázacicát választott helyettem.

Yoongi is hazaért és bejött hozzám, megnézni jól vagyok-e. Elmondjam neki? Elmondom én.
-Képzeld...
-Mit?
-Jimin...megcsókolt.
-HOGY MITCSINÁLT?!?!
-Nyugi, nem kell kiakadni. - próbáltam nyugtatgatni.
-Aishh az a huligán. Tisztán megmondtam, hogy ne játszadozzanak veled, erre mitcsinál...
-Honnan veszed, hogy csak játszadozik? Mivan, ha komolyan gondolja? Ha? - Tényleg csak játék voltam? Már nem is tudom mit higyjek...
-Tudod, Jimin nem egyszerű eset. Sokáig volt egy barátnője, akit nagyon szeretett. A lány megcsalta, és én vígasztaltam meg. Ezért hihette azt, hogy belém szerelmes, csak összezavarodott. Nem hiszem, hogy képes lenne rajta kívül mást szeretni. Sajnálom, de ez az igazság. Nem akarom, hogy szenvedj, vagy csak áltasd magad...
Reménykedem benne, hogy nem lesz igaza...

~Másnap~

A hosszadalmas hittérítés ellenére is boldogan battyogtam a suliba. Észre vettem, hogy összesúgnak mögöttem, de mivel ez nem ritka, figyelmen kívül hagytam. A folyosón összefutottam Jungkookkal.
-Jól vagy? - érdeklődtem hogyléte felől.
-Nincs semmi gond. Tudom, hogy Suga mindentől megóv. - pirultan hajtotta le fejét. Látszik rajta, hogy nagyon szerelmes. Vajon rajtam is észre vehető?
-Na és te? Jól megy minden Jiminnel? - Ezek szerint nagyon is feltűnő.
-Hogy érted?
-A vak is látja, hogy kedvelitek egymást. Mesélj. -bíztatóan mosolyog, amitől egyből megered a nyelvem.
-Hát. Tegnap hazakísért és megköszöntem neki, hogy megmentett. Azt mondta, hogy nem az én hibám, hogy csinos vagyok meg hogy késztetést érez valamire, aztán megcsókolt. Azt hittem összeesek és meghalok, de nem történt meg. Hazakísért, megpuszilt és azt mondta majd találkozunk és azóta nem beszéltünk, szóval várom hogy mi lesz. Nem mondott semmi konkrétat, hogy mit érez vagy hogy járnánk-e vagy ilyesmi, de annak nagyon örülnék, nem mintha így nem lennék így is nagyon boldog, de azt hiszem beleszerettem... - hadartam el mindent, ami csak eszembe jutott.
-Azta... szerintem keresd meg, és beszéljétek meg. Aranyosak lennétek együtt.
-Azt gondolod? Biztos én kellenék neki? Nem valami csinosabb lány? Nézz rám. Konkrétan deszka vagyok, ezen nincs mit szépíteni.
-Ne mondj ilyeneket! Inkább kifogásolható a személyiséged, mint a külsőd...
-Az meglehet.
-Nézd, ott is van. Szaladj oda hozzá! -lökött meg, hogy induljak.
-Hülye vagy? Ha ingyen kaját osztanának se szaladnék. Maximum komótosan odakocognék.

Elindultam felé, de mielőtt odaérhettem volna megelőztek. Egy kb.: velünk egykorú lányka vetődött Chim nyakába egy "Oppa!" kiáltással, majd ajkaira tapadt. Csókja viszonozva lett.
Talán mégis szaladnom kellett volna...

Egy gondterhelt sóhajjal folytattam utam, de elmentem mellettük. Jimin észrevett és utánam indult volna, de a csaj visszahúzta. Nem ellenkezett többet. Egyenesen a hátsó udvar felé mentem. Rég nem gyújtottam rá, de most muszáj lenyugtatnom magam, mielőtt szarráverek valamit, vagy inkább valakit. Komolyan csak játszott velem, mikor van nője? El sem hiszem...Én most először tényleg szerelembe estem, de ez lett a vége. Menjen a picsába mindenki.

Leültem a padra és meggyújtottam a bűzrudam végét, majd beleszívtam. A nikotin szétáradt a testemben, és kezdtem lenyugodni. Most mihez kezdjek? Tanácstalan vagyok. Yoonginak igaza volt.

Meghallottam a csengőt. Siettem az órára, de amint beléptem ismét elötött a ideg. Az a kis ribanc a helyemen ült. Az ÉN helyemen. A ÉN szent helyemen.
Odasétáltam a padjához és rádobtam a cuccom, nem zavart az se, hogy MRS. Kim is itt van.
-Ez az én helyem.
-Nincs ide írva a neved. - válaszolt felgmán.
-Na idefigyelj cicus.. Vegyél vissza a pofádból mielőtt... - nem engedte a tanár hogy befejezzem, az asztalra csapott.
-Időben kellene órára járnia és lenne helye Miss későnek is.
-Őrüljön, hogy késve jöttem, máskülönben szarrá vertem volna valakit!
-Hogy engedheti meg magának ez a hangnemet?! Azonnal takarodjon az igazgatóhoz! - még gúnyosan elvigyorodtam, majd hangos ajtócsapással hagytam el a termet.

Az igazgatóval is megismerkedtem, szépen le is baszott és hazazavart. Hát, mivel ő küldött el, nem kaphatok igazolatlant, ennyi hasznom legalább van.
Beugrottam a közeli kisboltba, és bevásároltam. Kihasználom, hogy otthon leszek, és főzök valami finomat. Lehet, hogy átjönne a srácok és...ne, inkább ne jöjjönek.

Felnyaltam az egész lakást, és összedobtam valami ehetőt is. Yoongi is hazaesett, szerencsére egymaga.
-Én figyelmeztettelek, hogy vigyázz vele. - kezdett a kioktatásomba.
-Tudom.
-És látod, nekem lett igazam, te húztad a rövidebbet.
-Tudom.
-Ő az ex- barátnője. Most jött vissza Japánból.
-Abba hagynád?! Jó érzés megforgatni bennem a tőrt?!

A szobámba mentem és magamra zártam az ajtót. A sírás határára sodródtam, de visszafolytottam. Nem szabad megviselnie. Nem adhatom meg azt az örömöt senkinek. A telefonom pittyegett. Üzenetem jött. Remegő kezekkel, de a mobilért nyúltam és feloldottam. Egy videót küldött, ami a YouTube-ra volt feltöltve.
Megnyitottam.

Bár ne tettem volna...

》Park Jimin üzenetet küldött.《