A bátyám legjobb barátja

Szabad

(Sziasztok!Tudom,hogy tegnapra ígértem,de valami baja van itthon a wi-finek így csak ma tudtam hozni.Ne haragudjatok!❤️)

Az,hogy elmondtam a dolgokat Lolának,iszonyatosan sokat segített.Végre nem éreztem magamat bűnösnek,árulónak vagy éppen rossz embernek.Nem stresszeltem semmin.Nem foglalkoztam Shanel,Libivel vagy éppen Oliverrel,csak egyszerűen sétáltam a folyosón a legjobb barátnőmmel.
Mikor beléptünk a terembe Lola egyből Adam felé futott.
-Bébi!-emelte meg Lolát Adam és megpörgette a levegőben.Lola nevetve megrázta a fejét,majd egy csókolt lehet a fiú ajkaira.A szívemet melegség és boldogság töltötte el.Még sosem láttam Lolát ilyennek.Igazán boldognak tűnt Adam karjaiban.
-Édesek.-léptem melléjük mosolyogva.Lola elpirult és arcát Adam vállába nyomta.
-Mi újság?-kérdezte tőlem Adam miközben a barátnője hátát simogatta.Tényleg szörnyen aranyosak.
-Hát-sóhajtottam-semmi extra.-mosolyogtam a fiúra.Lola felém nézett és elmosolyodott.
-Semmi extra?-kérdezte a lány.Tudtam,hogy Shanere céloz,hogy ne tudtam volna.
-Semmi.-ismételtem meg nevetve.

Az iskolában töltött idő nagyrészét Adam és Lola társaságában töltöttem gyertyatartóként.Lehet,hogy kissé szánalmas szerep volt,de így legalább nem volt időm Shanere gondolni,egészen az ebédszünetig amikoris lefáradtam a büféhez Lola kíséretében.
-Ott van Oli és Judy.-monta ijedten Lola.
-Szuper.Álljunk oda.-indultam meg feléjük.
-Ne!-rántott vissza Lola.
-Mi?De hisz sokkal előrébb állnak a sorban,mint mi.-értetlenkedtem.
-Nem szeretnék Olihoz menni.-suttogta halkan.
-Nyugi Lola.Ne foglalkozz vele rendben?Többé már teljesen mindegy,hogy mit akar vagy mit gondol.Barátod van akivel remekül elvagytok és nem kell adnod ennek a nyominak a véleményére.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Igazad van.-bólintott elismerően.-Menjünk!-lépett el mellettem és elindult a bátyám felé határozott léptekkel.
-Sziasztok!-köszöntem mikor melléjük léptünk.-Mizu?-kérdeztem mosolyogva.
-Dakota hallottad mi történt Libi és Shane között?-kezdte Judy.A stressz mentes nap gondolata ment a levesbe.A szívem háromszor gyorsabban kezdett verni és éles sípolást éreztem a fülemben.
-Mi történt?-kérdezte helyettem Lola.
-Szakítottak.-mondta Judy.Egy pillanatra megörültem,hogy Shane esetleg ez értem tette.
-Miért kell ezt elmondani mindenkinek?-forgatta meg a szemét Oli.
-Előbb vagy utóbb úgyis megtudták volna.-rántotta meg a vállat Judy.
-Miért szakítottak?-kérdeztem.
-Azt nem tudom,de az biztos,hogy Libi dobta Shanet.-magyarázta és már el is szállt a boldogságom.Ezek szerint Libi dobta,biztos ráunt Shane hangulatingadozásaira.Lehet,ha Shaneen múlt volna akkor még hónapok múlva is együtt lennének,szép.
-Oh.-mondtam.-Lola én inkább vissza megyek a terembe.-indultam meg gyorsan.
-Miért?!-kiáltott utánam a barátnőm.Nem foglalkoztam vele.Siettem ahogyan csak tudtam.Olyan mérges lettem.Egyáltalán nem úgy alakultak a dolgok ahogyan azt akartam.
Bekanyarodtam a folyosón és hirtelen Shaneel szemben találtam magamat.
-Szia.-köszönt.Gyorsan sarkon fordultam és abba az irányba kezdtem el sétálni amelyikből jöttem.
-Baj van?-jött utánam és én még gyorsabban kezdtem el lépkedni.-Állj már meg!-kapta el a csuklómat és maga felé fordított.-Mi van?
-Remélem nem nagyon tört össze a szíved.-sziszegtem mérgesen.
-Mi?-ráncolta össze a szemöldökét.
-Facebookon állíthatod be a szingli státuszt.
-Jaaa,hogy ez.-röhögte el magát.-tudod eléggé vicces vagy.
-Miért is?-rántottam el a csuklómat,mert csak most vettem észre,hogy még mindig azt fogdossa.
-Gyere!-nyúlt újra a csuklómért és berántott a mellettünk levő terembe,pontosabban a szertárba,majd becsukta mögöttünk az ajtót.
-Ezt most miért csináltad?Mire jó ez az egész?Inkább hagyjuk egymást.-léptem az ajtóhoz de ő elém állt.
-Kurvára fárasztó tudsz lenni.-dörzsölte meg fáradtan a halántékát.
-Akkor akár ki is engedhetnél.-javasoltam.
-Tipellj,vajon miért szakított velem Libi?
-Talán azért,mert megunta,hogy le se szarod?-tettem csípőre a kezed.
-Az a szerencséd,hogy dögös vagy.-mért végig vigyorogva.
-Jajj anyám.-sóhajtottam.
-Azért szakított velem,mert elmondtam neki,hogy nekem más kell.-mondta hosszasan a szemembe nézve.
-Elmondat?-döbbentem le.
-Igen.-bólintott.
-Azta.-állt el a lélegzetem.
-Na mi az?Így már nem vagyok annyira köcsög?
-Nem.-mosolyodtam el.
-Kis hülye.-nyúlt a nyakam alá és szorosan magához húzott.-el sem tudod hinni mióta vágyok már a szádra.-suttogta mire én egy hatalmasat nyeltem és két kezemet a csípőjére tettem.-szabad?-kérdezte.
-Szabad.-suttogtam és megtörtént a varázslat.