Don't leave me /Derek Hale/ /Ended/

25. fejezet

Mikor újra kinyitottam a szemem eleinte homályosan láttam és kellett párat pislognom, mire tisztán ki tudtam venni a körülöttem lévő dolgok körvonalait. 

Egy szobában ébredtem fel. Testemet meleg paplan fűtötte és a fejem alatt puha párna helyezkedett el. Óvatosan próbáltam felülni, de csak a harmadik próbálkozásra sikerült, ugyanis testemet minden egyes mozdulat után fájdalom sújtotta. Körülnéztem a helyiségben, aminek a melegét egy kandalló adta. Kint koromsötét volt, de azért halványan lehetett látni az éppen szállingózó hópelyheket. 

Pontosan nem tudtam, hogy kerültem be a házba, de azt sejtettem, hogy ki hozott be. Lassan kitakartam magam, majd magamra kaptam azt a fehér köntöst, ami az ágyam mellett álló fotelon várta, hogy végre valaki belebújjon. Fáradtan kicsoszogtam a nappaliba, ahol Rudolph és Theo laptopoztak. Az utóbbi valamit nagyon olvasott, míg a másik teljesen beleélte magát egy idióta számítógépes játékba. 

- Khm! - köhintettem egyet, mire mind a ketten felkapták a fejüket.

- Anne! - pattant fel a farkas és a két vállamnál fogva magához ragadott. - Hogy vagy? Nem sérültél meg? - mért végig. 

- A körülményekhez képest viszonylag jól vagyok... - mosolyodtam el, hogy valóban megnyugtassam a fiút. 

- Azért nem volt semmi, ahogy elbántál azzal a rusnya döggel. - dicsért meg a szarvas. 

- Nos... Köszönöm. - ráncoltam össze a szemöldököm. 

- Hozok neked egy forró kakaót! Az biztos jót tesz! - rohant el a konyha irányába Theo és én kettesben maradtam a szőke férfival. 

- Annie... Lenne hozzád egy kérdésem! - állította meg a játékát Rudolph és sejtelmesen felém hajolt. - Honnan tudtad, hogy mit kell tenned?

- Én nem tudtam, csak az anyám. - feleltem őszintén. 

- Az anyád? De, hiszen ő meghalt!

- Tudom, de segített nekem! Valahogy belém mászott és átvette az irányítást felettem. - magyaráztam.

- Akkor gondolom nem magadtól tudtál latinul kommunikálni a boszorkánnyal. - dőlt hátra a szarvas. 

- Én latinul beszéltem? - lepődtem meg. 

- Igen. Nem is hallottad? - csodálkozott a férfi is. 

- Nem. Én azt hittem, hogy a "mi" nyelvünkön beszélek vele. - terültem el a kanapén. 

- Ez felettébb érdekes. - tért vissza a játékához Rudolph és ebben a pillanatban lépett be a szobába Theo, kezében egy gőzölgő bögrével.

- Itt is van! - adta a kezembe a csészét a fiú és leült mellém. 

- Köszönöm! - néztem rá hálásan és lassan elkezdtem kortyolgatni a forró italt. 

- Igazán nincs mit! - mosolyodott el a srác és az ölébe vette a laptopját. 

- Mit olvasol ennyire bőszen? - hajoltam hozzá közelebb és a fejem a vállára hajtottam. 

- Hogy, hogyan kell megölni egy boszorkányt. - magyarázta. - Mert én ugye nem rendelkezek olyan képességekkel, mint te. - nevetett fel halkan, mire én is elmosolyodtam. 

- És? Találtál valami használhatót? - kérdeztem. 

- Szerintem igen, de azért beszélek előbb Alan-nel. - rántotta meg a vállát a fiú, majd tovább olvasgatott. 

- Mennyi most az idő Los Angelesben? - vontam fel a szemöldököm és a szarvas felé fordultam. 

- 10 óra az időeltolódás. - nézett fel rám egy pillanatra a férfi vakító kék szemeivel.