A zöld sárkány (szünetel)

44. rész

-Nekem ezt így, sosem mondta.
-Örulj neki Draco. Képzeld, nekem sosem mondta senki a szüleim közül. Mégis, éreztem, hogy büszkék. Apa... Mindig is arra volt a legjobban, hogy tíz évesen olyan bájitalokat készítettem el, amit harmadikban csináltunk. Aztán még a SVK-nek gyakorlása is ott volt, imádtam párbajozni, mégha csak ritkán is nyílt alkalmam rátámadni, szerettem. Itt most nem a halálos fenyegetésre gondolok, hanem egyszerű Rictumsempra-ra és Serpensortiára, tudod...

Gondolatmenetemet két vihorászó, botladozó szőke apróság szakította félbe. Arcuk csupa mosoly, kinyújtott karokkal tipegtek be a szobánkba, ahol Sissy, a két és félméteres, zöld fapitonom épp most mászott le a kandallóról. Úgy látszik nem szegte a kedvüket, sőt Lyra egyenesen felé kezdett iramodni. Mintha magamat látnám benne, viszont ikerhuga, Andromeda, szemmel láthatóan nem kedvelte. Szorosan odabújt a bátyjához, aki rögtön fel is fogta mi a helyzet és nevetve magyarázta a megszeppent húgának, hogy nem kell Sissytől félni, én addig a kis Lyraval szépen odamentem hozzá. Mindkét fél reakciója a másikra igen érdekes volt, mert Sissy ásított egyet. Ami azért volt húzós, mert elég rémisztő lehet látni, egy szájtátó kígyót látni. De semmi ilyen megrémülök vagy elkezdek bőgni, nem, nem. Lyra kacagva bújt hozzá.

-Sissy, tudod ugye hogy nem...?
-Hát perrssssze.
-Draco, nézd. Látod, hogy mennyire szereti? Mintha magamat látnám.
-Igen. Imádom a hugaimat.
-Hé!
-Djaco! Djacoo!!
-Andromeda mit szeretnél?
-Djacoo!!
-Andromeda...nem kell ettől félned, sőt, fogadni mernék, hogy megvédene. Nézd csak Lilyt és Lyrát, milyen jól elvannak Sissyvel. Na, ne félj...
-Draco, pont te mondod?
-Igen, nem szabad? Szerintem szabad. Hiszen, nem is olyan régen majd a nadrágunkba szartunk.
-De. Csak nem holmi két és félméteres fapitonoktól, hanem....
-A haláltól.
-Látod te azt, hogy a kettő nem ugyanaz? Ne legyél erőszakos...csak legyél az aki elsőben voltál velem. Önzetlen, kedves és néha jószívű. Igazából, velem mindig...?
-Csak azért, mert halálfaló voltál és féltem tőled. Ötödikig.
-Komolyan?
-Halálosan komolyan.

Egy röpke félmosoly után, ami véleményem szerint eléggé apafélére sikeredett, felálltam Draco mellől és leültem a szoba közepére. Sissy szinte azonnal odadugta a fejét egy kis simogatásért, amit nagyon szokott élvezni. Hagytam, hogy körvefonjon izmos testével, tudtam nem áll szándékában megfolytani.

-Tudod mit találtam ki?
-Nem. Legilimentálhatnálak....de nem teszem.
-Már régóta tervezem. Maga a művelet nagyon veszélyes lehet, de végeredményben nem fognak tudni lefegyverezni csak elkábítani.
-Mire gondolsz?
-Pálcamag-átültetésre.
-Lily...Ez életveszélyes.
-Dehogy! Sokszor olvastam azt a könyvet.
-De az a könyv a zárolt részletben van és Perselus...
-Apa már halott és különben is, a félvérherceg lánya vagyok, ismerem azokat a varázslatokat amik kellenek ahhoz, hogy ki tudjam venni.
-Ez komoly?
-Mint a halál. Nézd még! Itt a könyv. Azt írja, hogy: Vedd magadhoz a pálcád, majd hasítsd fel a bőröd. Azután szedd ketté, vedd ki belőle a magját, tedd bele a vágásba. A seb magától begyógyul. Vigyázat! Előfordulhatnak káros, maradandó, visszafordíthatatlan következmények.
-Ez nem...ha belehalsz..
-Nem fogok.
-De Lily...Perselus nem örülne neki.
-APA MÁR HALOTT!
-Bocsáss meg, kérlek. Egyszerűen csak féltelek és nem szeretnélek elveszíteni téged is.
-Semmi baj, csak ne akadékoskodj annyit.

Draco beleegyezően sóhajtott egyet, majd érdekfeszítve figyelte a lányt, aki időközben előkerített egy kést és kipreparálta a sárkányszívizomhúrt a pálcából.
Kérésére elmotyogott egy Diffindo!t, majd óvatosan belehejezte a vérző sebbe a magot. Érdekes módon, az minden egyes szívdobbanással forradt be, míg végül nem maradt nyoma.

-Honnan tudod, hogy sikeres lett?
-Onnan, hogy Ca-pitulatus!

Draco pálcája a levegőbe röppent és Lily magasba emelt kezében landolt. Egy pár pillanatig meglepődötten bámulták egymást, majd a bájitalok hercegének leánya (ijjá...) lassan a mellkasára simult és leejtette a sárkányszívizomhúr-kökény pálcát.

-Mmmpfh...
-Oh...
-Hhh...

Pár perc múlva a szobájukban, hangszigetelő, lakat/ajtólezáró bűbájok tömkelege mögött éltek egymásnak. Ám azonban ez sem tartott sokáig, ugyanis Lucius (alias nem használok szőkítőport) Malfoy (csoda hogy szőkesége ellenére rájuk nyitott) nyitott rá egyszem fiára.

-APÁM! HÁNYSZOR MONDTAM MÁR, HOGY NE TÖRD FEL A BŰBÁJOKAT HA AZOKAT AZÉRT TETTEM ODA, MERT NEM AKAROM, HOGY BEJÖJJ?
-Áh, vagy úgy... Nem hallottam.
- EGY jó OKOT mondj.
-Levél, csak mivel el vagy zárkózva mint valami rossz emo, így kénytelen voltam én átvenni a levelet. Nem tudom. Piton lányának címezték.
-Nevem is van... Biztosan Hermione küldte
-A sárvérű!

Az ujjaim pillanatok alatt fonódott a pálcámra és automatikusan küldtem Luciusra egy levicorpust. Telibe szartam, hogy a Malfoy családfőt lógatom, pluszba még egy obscurot is küldtem amíg magamra szedtem a ruhámat. Lucius válogatott szitkokat vagdosott a fejemhez, de csak addig amíg fel nem oldottam az obscuro-t.

-Ne merészelje még egyszer a szájára venni a barátnőm hovatartozását, mert akkor nem tudom mi fog visszatartani. Ja és csak ugy halkan megjegyzem, hogy az anyám is az... Csak megölték, mert szerette a fiát.
-Ki?
-Lily Evans.
-Ölte meg?
-Egyet találhatsz Lucius. Abraxas. Malfoy. Egyet.
-...
-Ennyire szőke vagy? Megmondom én neked. Tom Rowle Denem, ismertebb nevén VOLDEMORT! MENJEN KI A SZOBÁNKBÓL HA MONDOM MERT NEM FOGOK JÓT ÁLLNI MAGAMÉRT. Ha marad, olyan átkot leszek kénytelen használni aminek csak én és az apám tudtjuk az ellenátkát. Szóval amíg szépen vagyok, kérem, HÚZZON KIFELÉ A SZOBÁNKBÓL! ÉRTETTEM? TAKARODJON INNEN! MOST!
-Apám igazán várhatott volna.
-Ennyi? Nekem az nem fér a fejembe, hogy hogyan mert bejönni ide. De ez megtorlást kíván. Hol vannak a bájital összetevők?
-Valahol ott.  Felolvassam a levelet?
-Köszönöm.

Lily!
Draco szüleinek tárgyalása holnapután lesz, a Mágiaügyi minésztérium ugyanazon tárgyalótermében, amelyben a ti ügyeteket intéztük.  A tárgyalás időpontja: fél tíz. 
                          Hemione J. Granger

-Az milyen nap is?
-Milyen nap van ma?
-Péntek, azthiszem.
-Vasárnap. Fél tíz, és valakinek itt kell maradnia és itt kell maradnia a húgaiddal. Szerintem az lesz a legjobb ha ittmaradok Lyraval és Andromédával; majd valahonnan előkerítek egy könyvet és pusztán csak azért mert utálod Molly Weasley-t.
-Elsőben nem azt mondtam, hogy utálom, hanem azt, hogy használt ruha, vörös haj, biztos csak egy Weasley lehetsz.
-Elmenjek hozzá?
-Ahogy akarod.
-Akkor te velük mész ugye?
-El kell mennem. Ha nem hisznek... Akkor ott leszek majd én. 
-Tudom, hogy nincs kedved elmenni, és félsz mindig a tárgyalásokra. De mégis elmész.
-Nem mondtam azt hogy én félek.
-Ne mondd ezt nekem Draco. Úgy reszkettél mint a nyárfalevél.
-Mert fáztam?
-Nem volt hideg. Szóval bátor vagy te, akármennyire titkolod. De azt hiszem, én írok egy levelet Harrynek.