Felhők Mögött Van Még Napsütés [Andy Biersack FF.]

2.Fejezet

2.

- Skacok - lépett be a terembe Scott, az évfolyam nagymenője. Minden lánynak nedves a bugyija, ha feltűnik, csak engem nem hoz izgalomba. Szerintem egy picit sokat képzel magáról. - Nem tudjátok elhinni, hogy kik fognak koncertezni a jövő héten a városban! - óriási vigyor terült szét az arcán. Azt hiszi, hogy csak ő tud a Black Veil Brides létezéséről, de hála az égnek ez nem így van, amit barátnőm a tudtára is adott.

- Képzeld, Coma húga már rég bejelentette! - erre a srác lenézőn végigmért, mire majdnem elküldtem melegebb éghajlatra, de Bella a számra tapasztotta kezét. - Ja, és jegyet is kaptunk mind a hárman! - jelentette ki, én meg eltoltam kezét. Ekkor Scott persze már máshogy tekintett rám.

- Sajnálom haver, de lekésted! - mondtam óriási undorral a hangomban. A sráccal kb. egy éve vagyok olyan viszonyba, hogy legszívesebben megölnénk egymást. Hogy miért? Többször is megpróbált felszedni, ami még nem lenne baj, inkább az szúrt szemet nekem, hogy hogyan. Nagyon tapadós volt, többször megpróbált lesmárolni (egyszer sikerült neki, fhúj!), és én ezért tökön rúgtam teljes erőmből. Hál' az égnek az óta kiábrándult belőlem és megvagyunk egymás mellet, igaz, ő még neheztel rám, de nem nagyon tud meghatni.

- Kit érdekel?! - mondta nem törődöm stílusban, azonban lerítt róla, hogy szétveti az ideg. Szerencsére ezt a pofáját nem kell sokszor látnunk, csak heti két alkalommal, az is táncon történik, amit be kell vallani profi szinten űz! - Mindegy, majd elmegyek a barátnőmmel! - sarkon fordult, s maga után becsapta az ajtót, mire mi nevetésben törtünk ki.

- Szerintem a barátnő fogalmat összetéveszti az egy éjszakás kalanddal! - jegyeztem meg, mire mindenki egyet értőn bólogatott, de továbbra is mosolyogtunk.

Bellen kívül egyébként még ketten járunk ide (tánc, gitár és dob "szak"). A két srácot ugyanúgy imádom, mint Bellát.

Michael, a csapatunk szívtiprója, de tényleg! Ő tipikusan az a srác, aki minden lány álma. Okos, kedves, vicces, segítőkész, és ezek mellet még nagyon helyes is! Száznyolcvan centi magas, izmos testalkatú, szőke haja és kék szeme van, amivel azt a hatást éri el, mintha Bell lenne, csak srácban.

Na, de ott van a másik gyöngyszem, Corey. Kicsit kocka a srác, de a zenéért ő is meg van bolondulva, mint mi. Kedves, vicces, rendkívül okos, nagyon segítőkész, és elképesztően aranyos a szemüvegjében. Százhetvenöt centi magas, picit duci, de mi így szeretjük. Fekete haja van és barna szeme. Barátnőjével hét hónapja alkotnak egy párt, s nyugodt szívvel mondhatom, hogy ők a legcukibbak a földön! Leah-vel nagyon sok mindenben hasonlítanak, még külsőre is, azt hiszem ezért ők az álompár.

Gondolkozásom az ajtó csapódása szakította meg, majd megláttam tanárunkat, Mr. Parkert. Mindenki vigyorogva köszöntötte az ötvenes éveiben járó rock'n'roll fant.

- Jó reggelt, gyerekek! A mai napon szeretném, ha összehoznátok egy új zenét, vagy legalább egy dalszöveget - hangja picit rekedtes volt, ami nála megszokott már.

- Csúcs szuper! - kiáltott fel Corey, s a kezébe vette az akusztikus gitárját, majd egy számomra baromi ismerős dallamot kezdett el játszani.

- In the end, as we fade into the night. Who will tell the story of your life? - kezdtem el az éneket, mire Bella és Michael egyszerre csaptak a homlokukra. Én csak jót mosolyogtam rajtuk, s folytattam a számot. A hangom tökéletes egy hangban volt a gitárral, sikerült hiba nélkül végignyomnom a dalt, s mikor befejeztük Corey-val lepacsiztam, majd a tanár úrra pillantottunk mindannyian. A fejét csóválta, de a szája sarkában megbújt egy halovány mosoly.