Love in the rain (True story)

2017.01.26. Péntek

Rám írt.

Olvasok wattpadon egy történetet, mire azt veszem észre, hogy rám írt. Először nem hiszem el, majd miután megnézem, hogy tényleg írt-e vagy csak hallucináltam, kiderül hogy igenis jól láttam.

,,Basszus beszélnünk kéne"

,, Egyszerűen nem bírom már ezt. Érettebben kéne viselkednem. Főleg most, hogy másik suliba megyek"

Kegyetlen vagy mondtam már?

Azt hinné az ember, hogy már sose fogod keresni, főleg hogy nem reagálsz ha írok.
Aztán kezdenek a dolgok egy kicsit javulni, könnyebbek lenni, te meg jösz és mindent a földbe tiporsz.
Mindenhonnan letiltasz, de ha te már nem bírod tovább akkor csak úgy felbukkansz a semmiből. Mintha tudnád, hogy mikor kezdek jobban lenni.

És most itt beszélgetünk a normális dolgokról mint pl. a zene, sorozatok, filmek, suli stb.
Közben pedig azon ügyködöm, hogy nehogy valami rosszat mondjak amivel megint elüldözlek.

Azon is elgondolkodtam, hogy talán olvasod a "mi kis sztorinkat", ahova kiírok magamból mindent, amit neked nem tudok elmondani és talán ez hatással van rád és az érzéseidre. De lehet csak bebeszélem magamnak, mint sok mást.

Lehet csak szimplán szükséged van valakire akivel tudsz beszélgetni és úgy gondolod, hogy én majd jó leszek erre, ha pedig megunod akkor majd megint tiltasz, mert miért ne?

Igazából úgy megkérdezném, hogy mit akarsz, de a válaszod tuti valami ilyesmi lenne:

Nem tudom.

Semmit, csak dumálni.

Már mondtam, hogy tovább léptem. Csak még érzek valamit irántad.

Vagy csak szimplán tiltasz. Mert, ha valami nem felel meg neked, ha esetleg az érzéseid közt turkálok és megbántalak valamivel, mondjuk az igazsággal, akkor ez a válaszod rá.

De tudod minek örülnék? Ha ezt mondanád:

Azt hittem, hogy el tudlak feljeteni, hogy már nem akarok semmit. Hazudtam amikor azt mondtam, hogy tovább léptem. Nem így van.
Csak félek, hogy újra fájdalmat okozol és azt már sehogy sem tudnám elviselni.
Igazából nem tudom, hogy mit akarok. Szeretnélek elfelejteni, de nem megy. Nem akarok a barátod lenni, mert attól félek  hogy újra beléd szeretek te pedig már nem fogsz szeretni. De egyben túl akarok lenni rajtad.
Valójában nem tudom, hogy mit akarok... Talán még mindig szeretlek

Azonban tudom, hogy ilyet sose fog mondani, főleg nem azt hogy szeretlek. Még álomnak is túl szép.

Az is megeshet, hogy ez csak egy játék. Egy borzalmasan hosszú és keserves játék, ahol felváltva bántjuk egymást. Én kezdtem, tehát most ő következik. Ha úgy érzem, hogy minden oké akkor jön és feltépi a sebeket, de ugyanezt teszem én is.

Talán ha nem írok rá olyanokkal, hogy ,,beszéljünk"; ,,fontos" akkor mostanra már mindketten más utakon járnánk, nem pedig futnék utána a semmiért.

Mert amúgy nem kezdeményezne.

Tudjátok mi lesz? Ezt a fél évet még átbeszéljük vagy tudom is én, aztán szünet, majd megy az új sulijába aztán  sohaviszlát Jázmin!
Csak egy senki leszek. De már kezdem megszokni ezt a címet.

~Szombat~

Itt zabálom a nutellát, közben hallgatom a zenét és azon agyalok, hogy vajon hány napig lesz ez?

Nem akarok vitázni vele, de úgy megkérdeznék tőle jó néhány dolgot! Lehet játszanunk kéne kérdezz-feleleket. Csak aztán nehogy olyat kérdezzek, ami miatt megint eltűnik.

Végül felelsz és merszeztünk ami igazából felelsz v felelsz volt. Ugye találtam egy appot és azzal játszottunk. Voltak benne jó dolgok. Csak amikor feltettem volna neki egy kérdést, pont egy olyat aminek a válasza nagyon is érdekelt volna, akkor már ment is aludni.
A kérdés ez lett volna:

,,Mi kéne ahhoz, hogy újra összejöjj az exeddel?"

Amúgy, volt egy kérdés (nem tudom már mi) aminek a válaszán éreztem, hogy már tényleg nem lesz semmi. És amikor elolvastam, végleg feladtam.

~Vasárnap~

Kurva fáradt vagyok és fáj a fejem is. Hajnali 4-ig fent voltunk és dumáltunk egy ismerőssel. Kurva jó volt, és egyszer sem gondoltam Jázminra. Sőt, egészen megkedveltem ezt a személyt és úgy érzem, hogy talán lesz valami belőle és akkor így tovább tudok én is lépni.

Nem akarom felfedni a kilétét, de azt biztosra mondhatom, hogy kurvára aranyos 😏  Meg vicces, rengeteget röhögünk. Alig várom, hogy találkozzunk! 😄

Jázminnal pedig majd lesz valahogy. Gondolom majd lesz valami összetűzésünk azt majd letilt, végül pedig nem dumálunk többet.
Már nem tudok mit csinálni és már nem is akarok. Megtettem, amit tudtam.
Vagy futok tovább az elérhetetlen után, vagy keresek valami mást.

Én a valami mást választom.

Örültem, hogy megismertelek Jázmin, és köszönök mindent. Tudom, hogy egymást tettük tönkre, szóval sajnálom, hogy elbasztam az életed. Hidd el nem így terveztem.

Tudom, hogy majd találsz valakit, aki jobb mint én, jobban megbecsül és sokkal jobban fog szeretni és ezt érezteti is. Mindig is tudtam, hogy 1000szer jobbat érdemelsz nálam.

Tényleg boldog vagyok, hogy megismerhettelek és megmutattad hogy milyen, ha igazán szeretnek.

Búcsúzom everybody!