Rossz fiú (Befejezett)ÁTÍRÁS

Karácsonyi béke

2 nap
A szobámba apa mindent átjavított a falak naramcssárgák és az ágyam mögött lévő falra virágokat festettek. A bútorok fehérek és egy csomó új könyv várja , hogy elrendezzem őket a polcon. Egyszerűen álomszép! Ledobtam magam az ágyam és örömömbe nevetni kezdtem nehogy sírjak , az éjjeli lámpa mellett egy kék képkeretbe apával egy közöskép van odatéve . Apa nyakába ülök egy napraforgós mezőn és mindketten vigyorgunk a nap az arcunka süt ezért az én szemem bevan csukva apa pedig hunyorít, de így tökéletes a kép. Tegnap csak késő este feküdtünk le , mert nagyon sokat beszéltünk és mikor bejöttem a szobába már leis feküdtem. Nem gondoltam volna, hogy az én szobámba is lesz változtatás.
Kopogtak az ajtón és egy mosolygos női arc nézett be. Felültem az ágyon és intettem apa barátnőjének.
-Szia Lisa! Remélem tetszik a szobád apukáddal nagyon sokat dolgoztunk vele.-Leült az ágyam szélére és továbbra is mosolyogva nézett rám.-Mit szoktál reggel enni? Tegnap nagyon sok mindent vásároltam és apád elmesélte mikor még veletek élt mi volt a kedvenc reggelid.

Mosolyogva felültem és az ágynemü mintáit rajzoltam át. Apa emlékszik ilyenekre? Mi a fene ez az egész ?
-Áh igen? Meglepő...igen nagyon tetszik a szoba imádom. Nem kellett volna miattam vásárólni, de tényleg. Nekem bármi jó lesz.

A nő bólintott és kiment a szobámból utána pedig bejött apa. Ő is leült az ágyamra és elkezdte mesélni a mai programokat . A legizgalmasabb peogramnak az ígérkezett mikor megemlítette Mr. Williamot és a családját, hogy ők is átjönnének  hozzánk egy délutánra.

Délután

Egészn nap beszélgettünk és meglepően sokat nevettem. Nagyon jól érzem magam viszont néha az miatt bűntudatom van. Mr. Williamék pár percen belűl megérkezhetnek és én már nagyon izgatott vagyok , William bácsit már egészen kiskorom óta ismerem és nagyon szeretem őt is és Rose nénit is. Mikor apa és William bácsi pecázni mentek addig én mindig Rose nénivel maradtam és finom süteményeket sütöttünk együtt. Az ajtó nyílt én pedig izgatottan felpattantam a kanapéról és Rose néni meleg ölelésébe bújtam.
-Jaj Lisa de jó látni! Nagyon örúlök, hogy ennyi év után végre együtt tölthetünk egy karácsonyi délutánt . Hadd mutassam be az unokámat.-Hátra pillantott és megpillantottam Bobbyt. Mind a ketten meglepődtünk, de mikor megláttam a megbánást az arcán megesett rajta a szívem és őt is jól megölelgettem. Mindenki nagyon meglepődött és várták tölünk a választ mimeg mikor mindenki körbeülte a nappalit nevetve belekezdtünk a történetbe. Persze Adamet és a verekedést kihagytuk .

-Nagyon örülök, hogy ilyet jót beszélgettünk Lisa. Remélem boldog vagy a barátod mellett...és neharagudj.-Bobby megvakarta a tarkóját, de aztán elnevette magát.
-Semmi baj, már nem haragszom és beszéljünk többet. Szia!.-Megöleltük egymást és egyálltalán nem éreztem helytelennek azt amit tettem.

Este beszéltem anyával aki megnyugtatott arról, hogy ő nem haragszik rám mert én jólérzem magam apuval sőt ő ennek még örül is. Aztán beszéltem Adammel is. Elmeséltem neki, hogy mi volt ma és mikor elmondtam, hogy Bobbyval jóba lettünk szabályossan kiabálni kezdett a telefonba mint valami eszelős. Nem volt kedvem tovább vitatkozni vele ráadasúl megsem hallgatott ezért leraktam a telefont és kikapcsolva az éjjeli polcomra tettem. Nem értem Adamet és most nagyon dühös vagyok rá.

Isten hozott, Baby!

Adammel azóta nem is beszéltünk, de nagyon remélem, hogy a kapcsolatunknak nincs vége. Tegnap csak anyának szóltam, hogy haza szeretnék menni. Apával megbeszéltük, hogy még ebbe a szünetbe jönni fogok aminek nagyon örültem. Anyunak egész uton meséltem és ő sem igazán értette Adamet, de azt mondta mindenképpen beszéljük meg vagy ha nem tudunk ezek után még normálisan beszélgetni sem akkor talán jobb lenne ha hagynánk egymást. És igaza van.

Ma pedig itt állok Adam ajtaja előtt és várom, hogy végre ajtót nyisson. Mikor ez megtörtént leszállt rám az Adam-köd és teljesen megfeledkeztem arrol, hogy miért is haragszunk egymásra. Nem tudom, hogy ki csókolta meg a másikat előbb talán egyszerre történt, de olyan varázslatos volt mint még sosem. Derekamnál fogva behúzott az hideg levegőről és berugta a lábával az ajtót. Belemarkolt a fenekembe majd felkapott az ölébe és felvitt a szobájába. A mai reggelen nem történt semmi csak feküdtünk egymás mellett és pihentünk.