𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 ☆彡𝑰𝒎𝒂𝒈𝒊𝒏𝒆𝒔

◤Gyönyörű hegek ♡ Villain Deku◢

*héy, ebben a töjténetben Deku goni kis pszicho és én szejetem gonoszan ish. creepy af*

Hogyan, de hogyan fajulhatott el ez ideáig? Csupán lementél némi nasiért a boltba egy szép tavaszi délutánon, hogy otthon, magányosan felfalhasd és hogy nézhess némi animét, esetleg játssz a kedvenc új videojátékoddal. Egy igazán nyugodt napra vágytál, hogy megemészd azt a sok, sok történést, ami mostanában zajlott körülötted.

Erre mi történik?

Magadhoz térsz és egy pszichopatával nézel farkas szemet egy lepukkant, sötét pincében, megkötözve székre ültetve. Csuklódat kötözővel tették lehetetlenné, ami már olyan szinten húsodba mélyedt, hogy vér fakadt belőle.

"Ne aggódj, (T/N) chaaan" mosolygott rád a szőke hajú lány. "Izuku elszórakoztat majd téged!"

Izuku? Utána szóltál volna, de addigra becsapta maga mögött az ajtót. Midoriya Izuku aki All Might tanítványa volt, de végül letért a helyes útról és úgy döntött, mindennel szembe megy, amiben eddig hitt? A hideg futkosott rajtad már csak a gondolattól. Az a srác igazi elmebeteggé vált, olyan kegyetlen módon és lassan ölte meg áldozatait, még is, olyan nagy boldogsággal, hogy az már egyáltalán nem írható be a józan ész kereteibe. Mert vannak a gonoszok, akik csak az ellenségeiket akarják kivégeztetni, de azt sem úgy, hogy végig nézik a halál tusájukat. Ellenben Izuku ezt élvezte a leginkább. A lassú kínt, valamint a szenvedést az emberek arcán.

Előre hajtottad fejed, cipőd orrát kémlelted és próbáltad elhitetni magaddal, hogy ez egy rossz álom és nem más..

.. azonban..

"(T/N) chan..." túrt hajadba finoman az ördögi hang gazdája.

Rá pillantottál. Szája szélesre húzódott, rideg zöld szempárja pedig a jégnél is fagyosabb volt. Ajkaid megremegtek és kérőn néztél rá. Kezéből kihullottak tincseid, amit nagy oda figyeléssel nézett végig. Mikor ez bevégződött, előkapta kését, másik kezével amin fekete kesztyű volt, állad ragadta meg, ezzel kényszerítve a szemkontaktusra. Arcodhoz hajolt, hogy közelebbről láthassa reakciód.

Kését alsó ajkadhoz nyomta. Egyből szaporábban kezdted venni a levegőt.

"Gyönyörű vagy" susogta ajkaidra hátborzongató hanglejtéssel. "De tudod, mitől lehetnél még ennél is szebb?" firtatta ártatlanul.

Óriásit nyeltél ő pedig kicsit elhúzódott.

"Azok a lányok a legeslegszebbek, akiken hegek vannak. Eszelősen beindít, tudod? Főleg, ha látom, ahogyan a véred kibuggyan a felnyitott sebedből.." közölte veled tele rajongással, majd hangosan felnevetett. "Olyan, de olyan rég vártam már erre a pillanatra!" mondta izgatottan, végül ellépett tőled.

Egy pillanatra fellélegeztél. Kését kezében forgatta és fel alá járkált, majd mögéd állt és kiszabadította kezeidet. Próbáltad volna megütni, de az erőd teljesen a nullán volt. Izuku elő vett egy bilincset és egyik kezedet a székhez kötözte, míg a másikat szabadon hagyta. Leguggolt eléd, megfogta szabad kezedet és kinyújtotta. Hiába akartál szabadulni erős fogásából, nem ment. Kése élét a bőrödbe vájta és óvatosan húzta lefelé alkarodtól a csuklódig. A véred patakokban folyt, beharaptad alsó ajkad, hiszen nem akartad megadni neki azt az örömöt, hogy lásson szenvedni. Szemeiben csillogást véltél felfedezni, amikor meglátta véredet.

Fel állt és hitetlenkedve ingatta fejét.

"(T/N) chan, sokkal, de sokkal jobb vagy, mint azt vártam" mondta kezébe temetve arcát. Csak nyöszörögtél, annyira csípett a seb, amit alkotott rajtad. "Már rég megfigyeltelek" világosított fel, s egy széket húzott eléd. Érezted magadon tekintetét, de inkább csak a padlót bámultad, amire véred csöpögött. "Az ostoba emberek általában háziállatként egy kiskutyát vagy kiscicát akarnak.. de én.. én valami másra vágyom" osztotta meg veled gondolatait.

Kevés volt ahhoz, hogy bármit is reagálj rá.

"A háziállatokat szeretni szokás. Én már régóta oda vagyok érted, szóval mit mondasz, (T/N) chan?"

"Még is mire?" kaptad föl a fejed és a lehető legindulatosabban kérdeztél rá.

Felpattant, elrúgta a székét, hajadba túrt immáron a lehető legdurvábban és szemeidbe nézett.

"Leszel a háziállatom?" firtatta a lehető legkomolyabban.

Eddig bírtad tartani magad.

"Soha" nyögted ki, ami nagyon, de nagyon nem tetszett neki.

A bilincs egyik részét a szék lábáról a másik kezedre tette és mivel nem a székhez voltál kötözve lerúgott róla, majd föléd kerekedett. Csípődre ült kését pedig nyakadhoz szorította.

"Szóval inkább meghalnál, igaz?"

Nagyon óvatosan bólintottál. Nyakadtól lefelé vezette fegyverét. Nagyokat nyeltél és szemmel látható volt, hogy mellkasod fel és le mozog. Vártad, hogy mit fog cselekedni. Elvágta pólódat, s immáron egy melltartóban mutatkozott meg előtte felső tested. Újabb és újabb vágásokat ejtett rajtad és kezdett elborulni az agya. Az egyik vágása a kulcs csontod alatt olyan mélyre sikeredett, hogy felsikoltottál és keservesen elsírtad magadat.

Elégedetten vigyorgott rád. Végig nyalt a mélyebb sebeden, ajkait pedig véred színezték meg. Végül arcodhoz hajolt és óvatos puszit lehelt ajkaidra, majd engedett magának és durvábban csókolt meg. Alig bírtad követni tempóját, véred íze pedig még nem kívánatosabbá tette ezt az egészet.

"Mhmm.." hümmögött a csókba, majd óvatosan megtörte azt. Hüvelykujjával alsó ajkad cirógatta. "Milyen finom a csókod. A véred pedig egyenesen fenomenális, nem hasonlítható máséhoz. Különleges vagy (T/N) chan.. " búgta vággyal teli hangján.

Szíved a torkodban dobogott. Rettegtél tőle, hogy mit fog csinálni még. Mit tehet ilyenkor valaki? Belemegy a játékba.

"I-Izuku.. S-Senpai?"

"Hmm?"

"Szeretnék azzá válni!" füllentettél alássan, hiszen a legtöbb pszichopatának a legjobb és legkönnyebb út, ha érvényesíted akaratát.

Izuku furán bámult rád.

"Neeem" ordította a képedbe ingerülten.

Szinte megfagyott benned a vér. Még idegesebb lett, mint volt. Leszállt rólad, mire te felültél. Azt a csekély bútort is ami itt volt, asztalt, széket, szekrényt felborított és rugdosni kezdte, akár egy eszelős.

"Ebben már semmi izgalmas nincs" kiáltozta. "Ha nem ellenkezel, oda az egész!" dühöngött lázasan. "Tudod mit fogok ezért csinálni veled? Élve megnyúzlak, basszameg! A kurva családodat fogom megölni a szemed láttára! A lehető leglassúbb halált fogják halni és téged fognak hibáztatni érte a kurva túlvilágon! A véredben fogok megfürdeni, értettél?" ordított rád eszelősen, s a gondolattól remegésbe kezdtél. Felhúztad térded és bele temetted arcod. Sírva fakadtál, már szinte bömböltél.

Izuku megilletődött egy pillanatra. Oda guggolt hozzád.

"Kérlek, könyörgöm, engedj haza. Bármit, de bármit megteszek" könyörögtél neki remegő hangodon, mire karjaiba vont és hajadba puszilt.

"S-Sajnálom az előbbit, (T/N) chan, néha túlzok.." motyogta. "Természetesen lehetsz a házi állatom. Ígérem nagyon, de nagyon jól fogok veled bánni. Ha te is jó leszel hozzám, akkor én is" suttogta füledbe rémisztő hangján és tudtad, hogy ez elől a sors elől már nem menekülhetsz.