Mutual

4.

Az ebédlő az evőeszközök csattogásától és a diákok kiabálásától volt hangos. Olivia, Amie és én a szokásos helyünkön ültünk és beszélgettünk jelentéktelen dolgokról.

-Anya véletlenül összemosta a fehér pulcsim a piros pólómmal. Soha többet nem fogom felvenni, mert utálom a rózsaszín ruhákat-sóhajtott Olivia, Amie pedig lenézett a babarózsaszín ingjére.

-Én szeretem őket-vonta aztán meg hanyagul a vállát és beleharapott a pizzájába.

-Amúgy mi lett a tesitanárnő buksijával?-kérdezte Olivia felém fordulva.

-Fogalmam sincs. Szerintem jól van, tettek rá borsót-válaszoltam nevetve. Még mindig nem értem azt a borsót.

-Most elképzelem, ahogy fekszik a földön a fizika tanárunk meg pakolja neki szemenként a borsót a fejére-kezdett el Amie röhögni.

-Ma nézünk filmet, igaz?-néztem a lányokra, akik bólogattak. Végre egy óra, ahol csak ülünk és nézünk. Nem kell sem írni, sem pedig figyelni a tanárra.

-Figyu Honey!-tette a kézfejemre a kezét Amie és vigyorogni kezdett-Ülhetek Brad mellé filmezésnél?

-Ezt miért kérdezed meg? Természetesen-válaszoltam izgatottan. Brad Pete legjobb haverja, Amie pedig már hetek óta chatel vele és fülig beleszeretett a srácba.

📖📚📖

-Ho..ho...honey!-ült le mellém Pete egy idegesítő vigyorral az arcán. Annyira éreztem, hogy mellém fog beülni.

-Szia Pete!-erőltettem magamra egy barátságos mosolyt. Igazából nincs vele semmi bajom, de nyilván nem barátkozom vele, miután Amie utálja.

-Hogy vagy ezen az irodalom óra előtti szüneten?-vonta fel a szemöldökét és beletúrt barna hajába.

-Jól, te?

-Kifejthetted volna kicsivel jobban is-nevetett fel, aztán megkocogtatta az előtte ülő Brad vállát.

-Na?-fordult hátra.

-Szerelmes Shakespeare, oda adnád az üvegem? Szomjas vagyok-biggyesztette le a száját. Brad nevetve az asztalra rakta, amit Pete kért, aztán visszafordult Amie-hez. Míg Pete ivott, addig én az osztályt fürkésztem. Nem az a típus, aki befogja, szóval ki kell élvezni minden olyan percet, amikor a száját másra használja. Félreérthető mondatok level 23.

Az ajtó nyitódása után Mr.Mendes lépett be a terembe a szokásos mosolyával, aztán a kivetítőre nézett, majd a monitorra. Miután megállapodott róla, hogy minden készen áll a filmezésre leült mögénk Olivia mellé. Szegény olyan piros lett, mint egy eper.

-Szóval ez a film...-köszörülte meg a torkát a tanár-A legjobb megfilmesített novella, legalábbis az internet szerint. Még én sem láttam, szóval már kíváncsian várom. Beszélgetni csakis nagyon halkan, ne zavarjuk a társainkat, akik nézni akarják.

-Akkor beszélgethetünk-mosolyodott el Pete.

-Ja-bólintottam. Anyám! Az asztalra felkönyökölve közelebb jött hozzám.

-Szóval Honey!-suttogta mosolyogva. Én és a jó hallásom nem fogjuk hallani, hogy mit suttog.

-Szóval Pete!-vontam fel a szemöldököm. Halkan felnevetett, aztán újra beletúrt a hajába.

-Mivel szeretnél majd foglalkozni?-kíváncsiskodott. A kérdésén eléggé meglepődtem, amit próbáltam leplezni. Azt hittem, hogy valami idióta kérdést fog feltenni, de nem.

-Hát fogalmam sincs-ingattam a fejem a padot bámulva.-Te?

-Hú hát van egy pár tervem-nevetett fel halkan, mire én is elmosolyodtam-Nagyon érdekel a pszichológusok élete, de valami menőbb munka is szóba jöhet mint például francia tanár..najó csak vicceltem, tanár semmi pénzért nem lennék.