Háromszög /BTS-JK+JM/

91.

*Jungkook POV*

Leforgattuk a legújabb videoklipünk egy részét, aminek nagyon örültem. Az elmúlt időben nagyon sokat dolgoztunk a felvételeken, a simításokon és a legújabb fotókon, amik napokat vettek igénybe. Az elmúlt hónap egy kész káosz volt és nem is pihentünk túl sokat, ami meg is látszott rajtunk. Talán tegnap este tudtunk aludni egy kicsit, tekintettel a videoklip felvételre, hogy a lehető legtöbbet tudjuk nyújtani. Viszont ez sem segített azon, hogy nagyon kimerültnek éreztük magunkat. Az sem segített a dolgon, hogy az elmúlt két vagy három hétben szinte nem találkoztam Min-nel, így mindenféle kapcsolat megszakadt közöttünk és kicsit ettől is feszült voltam. Az egyetlen ember, akinek ezt bátran elmondtam volna, az Jimin hyung, de nem akartam. Azért nem, mert ő még sose feküdt le Min-nel és nem akartam azzal traktálni, hogy én három hete nem kaptam meg a lányt, mivel szegény hónapok óta türtőzteti magát. Kegyetlen lett volna. Éppen ezért csak magamban morogtam, amikor megláttam a lány rövidnadrágba bújtatott lábait előttem, amikor öltöztetett és megéreztem az illatát, amikor egy gyors csókot loptam tőle a kis szobában. Én is féltem tovább menni vagy hosszabb csókot adni, mert nem szerettem volna a színpadon látható kellemetlenségeket.

- Hyung - Léptem oda Jimin mellé.

Végelkeseredésemben nem tudtam másra gondolni, mint vele megosztani a gondolataimat. Egyrészt ő állt hozzám a legközelebb, másrészt pedig ő volt az, aki a Min-nel való feszültségeket tökéletesen megértette.

- Mondd - Fordult felém mosolyogva egy pillanatra, majd tovább babrált a nadrágja zsebébe bújtatott mikrofonnal, hogy a lehető legerősebben odarögzítse magához.

- Beszélhetünk? - Kérdeztem halkan és zavartan megnyaltam a szám.

- Baj van? - Nézett fel rám még mindig mosolyogva, de aggódó tekintettel.

- Öm - Hümmögtem hangosan és megvontam a vállam. - Igazából nem fontos. Csak zavar.

- Mi az? - Kérdezett vissza. 

- Hát - Megint megnyaltam a szám és nem tudtam, hogy hogyan vezessem fel ezt neki. - Igazából Min-nel nem találkoztunk nagyon az elmúlt három hétben.

- Tudom - Sóhajtott Jimin hyung és végre befejezte a kis eszköz magára szerelését és teljes figyelmét nekem szentelte. - Mit tervezel? 

- Nem tudom, igazából csak vele akarok lenni - Haraptam be az alsó ajkam.

- Tudom, Kook - Mosolygott rám. - Nekem is hiányzik, de tudod, hogy a munka az első. Az is szerencse, hogy az új házat megengedték.

- Tudom - Bólogattam, hiszen igaza volt. - Csak egy kicsit feszélyez.

- Micsoda?

- Hogy nem tudtunk együtt lenni - Lehajtottam a fejem és inkább motyogtam a hátralévő részét a mondatomnak. - Sehogy sem.

- Mióta nem feküdtetek le? - Kérdezte.

Felkaptam a fejem és kicsit ijedten kitágultak a szemeim, majd sietve körbenéztem, hogy valaki felfigyelt e a nyílt, nem éppen diszkrét és halk kérdésre. Nyeltem egyet és karba fontam a kezeimet, hogy védjem magam a választól, holott én akartam beszélni erről az idősebbel.

- Hát, három hete - Motyogtam. - Tudom, hogy te még sose feküdtél le vele és pont nem neked kellene ezt mondanom.

- Azért vagyunk a legjobb barátok, Jungkook-ah, hogy elmondd, ha baj van, én pedig meghallgassalak, bármennyire is rossz - Mosolygott Jimin. - Igen, én is nagyon akarom, de neked rosszabb lehet, mivel te már tudod, hogy milyen jó vele.

Nem válaszoltam, csak bólintottam egyet, hiszen igaza volt. Sokszor mondta, hogy ne aggódjak érte, majd ha eljön az ideje, ők is megteszik ketten a nagy lépést. Addig meg jó, hiszen Jimin hyung-nak nincs meg az érzés Min-nel, így nem hiányozhat neki még. Így is rendkívül sajnáltam, de megértettem. 

- Már csak pár óra és otthon vagyunk - Hajolt közelebb Jimin, hogy halkabban tudja hozzám intézni a szavait. - Menj haza Min-hez, én úgyis maradni akartam még Hoseok hyung-gal a koreográfiát gyakorolni.

Elmosolyodtam a burkolt célzásán, hogy lesz egy pár óránk kettesben a lánnyal. Gyors ölelésbe vontam az idősebbet és megköszöntem neki.

- De nem akarom, hogy úgy érezd, elküldelek otthonról emiatt - Motyogtam a nyakába, majd végleg elváltunk az ölelésből.

- Nem küldtél el, tényleg maradni akartam - Nevetett fel. - Csak akkor egy kicsit tovább maradok, mint terveztem.

- Majd viszonozom - Ismét beharaptam a számat, ahogy belenéztem az idősebb szemeibe.

- Nem kell, Jungkook-ah - Ingatta meg a fejét és megveregette a vállam. - Mondtam, hogy ha eljön az idő, akkor mi ketten is szintet lépünk. De nem akarom, hogy előre megtervezett legyen.

- Jó - Sóhajtottam. - Csak szólj legalább, hogy fülhallgatót vegyek fel.

Jimin felnevetett a kijelentésemen, de bólogatott. Tudta, hogy nem tartozik a szívem vágyai közé, hogy életem eddigi legnagyobb szerelmét egy másik pasival lássam, de belementem a háromszögbe. Az végképp nem tartozik a vágyaim közé, hogy le is feküdjön másvalakivel, de tudtam, hogy csak így működhet ez a dolog. A háromszöget megszoktam és őszintén, máshogy más fura lenne és nem lenne teljes. De a gondolathoz még szoktatnom kell magam, hogy Min egy másik férfivel is legyen, még ha ez a másik Jimin hyung is.