you are my goal

cinque (juniper)

Egy szál törölközőben léptem ki a hotel fürdőjéből, nedves talpam csúszkált a fényesre mázolt parkettán, ahogy eltipegtem a hatalmas ágyig. Leo mélyen durmolt, a takarót félig maga alá gyűrte, és a karja még mindig azon a helyen volt, ahol egy tíz perce feküdtem. 
Félrebillentett fejjel néztem tovább, milyen békésen szunyókál, majd mosolyogva ledobtam a törölközőt a földre, és visszabújtam mellé. 
- Hasadra süt a nap- nevettem felé, majd megborzongtam, mikor a jó meleg paplan újra hozzám ért. Ilyenkor általában hideg vízzel zuhanyzom, sokkal jobban felfrissít.- Leo. Ébredj.
- Mmmm...- átdobta a karját fölöttem, és egyetlen mozdulattal magához rántott. A keze borzasztó meleg volt.- Megint hideg vagy? Gyere közelebb.
- Naaaa- sikkantva bújtam ki túlfűtött öleléséből, mivel borzasztó melegem lett. Arrébb gurultam, és hasra fordultam.- El fogsz késni?
- Honnan?- dörmögte még mindig csukott szemmel.
Átnyúltam fölötte, hogy megnézzem az éjjeliszekrényre rakott karóráján az időt. Fél tizenkettő.
- Nem délben lesz meetinged?
- Mennyi az idő?
- Fél tizenkettő...
Leonard villámgyorsan felpattant, és egy szál ádámkosztümben sprintelt a fürdőszoba felé. Nevetve figyeltem, majd a paplant lerúgva magamról, szép lassan felöltöztem. Mondjuk sietnem kellett volna, mivel együtt hagyjuk majd el a szobát, de nem bírtam megállni, hogy ne húzzam még egy kicsit Leo agyát. 
Így hát arra lépett ki a fürdőből, hogy egy szél fehérneműben ácsingóztam az ágy mellett. Nagyot sóhajtva hátradöntötte a fejét, és szorosabbra fogta a törölközőt a derekán. Mögötte a pára dőlt a szűk helyiségből. Rövid megfontolás után megrázta barna tincseit, mire a víz virágként spriccelt a hajáról, majd villámgyorsan átszelte a szobát, és a karjába kapott. 
- Mit is beszéltünk, mennyi a rekord?- kérdezte, miközben a lábaimat a dereka köré fonta, és mohón csókolva a falnak nyomott. Beletúrtam nedves tincseibe, és kuncogtam.
- 20 perc.
- Akkor most rekordot döntünk- csókolt meg, majd az ágyra dobott, és fölém mászott.

- Mennyi?
- 13 perc.
- Királyság.
A szememet forgatva néztem, ahogy tökéletesen fehér ingjébe bújik. Előre sajnáltam, hogy a többi nő a meetingen majd nem látja ezt a kifogástalan felsőtestet. Leo észrevette, hogy nézem, ezért lehajolt, hogy adjon egy gyors csókot, majd a nadrágját kezdte el felrángatni.
- Akkor jövőhéten ugyanekkor?
Bólintva húztam fel a gombos rövidnadrágom, és mivel már póló volt rajtam, a szandállal bajlódtam. Leo még akart mondani valamit, de a nyakkendője újra szétcsúszott, ezért kapkodva próbálta visszakötni. Szerencsétlenkedését látva elé léptem, és félrelöktem a kezeit, hogy tudjak neki segíteni.
- Ne húzd meg olyan hirtelen- jegyeztem meg, majd átfordítottam a nyakkendő egyik végét a másikon. Leo apró félmosollyal az arcán figyelte, hogy koncentrálok, majd villámgyors puszit nyomott az arcomra. Elengedtem a nyakkendőjét, és hátrább léptem tőle.- Szép vagy.
Leo furán összevonta a szemöldökét, mire felnevettem, és felkaptam a táskámat az ágy mellől.
Kisiettünk a hotelszobából, majd miután bezártam az ajtót, beálltunk a liftbe. 
- Legközelebb?- kérdezte Leo, miközben a kezembe számolta a zöldhasúakat. Egy fél pillanatig gondolkodom kellett, ezért nekidöntöttem a fejem a lift falának, úgy pislogtam fel a férfire. 
- Majd SMS-ben megírom a címet- válaszoltam kis habozás után, majd amint leérkezett a lift, rákacsintottam, és az ajtók kinyílása után közvetlen kiléptünk a liftből, majd két ellenkező irányba fordultunk, mintha két idegen lettünk volna.

Igazából ebből állt az életem. Azt nem mondom, hogy sosem akartam mást csinálni, vagy felhagyni ezzel, de olyan két-három éve ennél jobb tervem nem volt. Néha akartam is kitörni innen, meg nem is. Folyamatosan bennem kattogott a tudat, hogy ha anyunak SOS pénz kéne, más módon nem tudnék segíteni rajta. 
Végigbaktattam a korai napsütésben, bementem egy pékségbe, vettem reggelit, majd sétáltam tovább. 
Hogy őszinte legyek, sosem gondoltam úgy, hogy nekem most rossz. Nem is kimondottan jó, mondjuk, de ha úgy vesszük, majdnem mindenem megvan: kis lakás, pénz kajára, ruhára, pultos állás, másik állás, és a magabiztosságom, ami azért elég sokszor elég jól jött.
A szürkére meszelt bérházban karbantartás miatt nem működött a kaputelefon, ezért a táskám legmélyéről kellett előkotorjam a kulcsom, hogy ki tudjam nyitni az ajtót. Beköszöntem a portásnak, és megálltam a lift előtt. Szerencsém volt, ilyenkor délelőtt nem használták sokan, elég hamar leért. 

A lakásom pici volt, de egész hangulatos. Jó, a WC nem volt aranyból, és a függönyeim sem voltak valami bazi drágák (szerintem használtan vettem őket), ráadásul az edényeim sem voltak a legújabb, karcolásmentes kiadások, de minden az enyém volt, és megbecsültem. Miután berúgtam magam mögött az ajtót, a táskám az asztalra dobtam, és a pénzt a tárcámból kivéve, kihúztam az evőeszközökkel teli fiókot, kiemeltem a műanyag tartót belőle, és a fizetésem a többi közé dugtam, majd újra elrejtettem. Ez a vészhelyzetekre volt fenntartva. 

Na, jó. Ez volt az összes pénzem.