15.

15.5K 854 130
                                    

Az ünnepek utáni sulikezdés nagyon rossz volt. Mint mindenkinek, nekem is nehéz volt visszarázódni a hétköznapokba és tanulni. Ugyan még csak második napja vagyok újra suliban, de már most elegem van belőle. Soha nem voltam hatalmas iskola rajongó, elviselem, mivel muszáj, de amúgy szívesebben szöknék meg, mint szoknám, de ez nem a mi döntésünk.
Az iskola folyosója szokás szerint nyüzsgött a diákoktól és a vigyorgó arcú tanároktól. Ahogy haladtam a folyosón az osztályunk felé szinte mindenkinek nekimentem, vagy elestem a saját lábamban. Amint beértem az osztályba levágódtam a vigyorgó Amie mellé.

-Irodalom és helyes Mr.Mendes-vonogatta a szemöldökét egy perverz vigyor kíséretében. Ráncba szaladt szemöldökkel pillantottam az előtte ülő "nyuszijára" aki nyugisan beszélt Pete-vel.

-Kiderítetted, hogy izmos, vagy sem?-kérdeztem nevetve. Még a szünet előtt eldöntötte, hogy kideríti, hogy vajon mennyi időt tölt a kondiban.

-Hallod, kibaszottul...-suttogta nagyra nyílt szemekkel, miközben hevesen bólogatott-Volt egy póló nélküli képe egy másik pasassal, de nem az ő profilján. Amúgy majdnem nyolc kockás a csávó.

-Hát ez fenomenális. Most már tudjuk, hogy ha korrep kell, akkor hol találjuk-fordultam vissza a tankönyvemhez nevetve. Pár perc múlva nyílt az ajtó és egy idős nő lépett be rajta egy hatalmas vigyorral. Mindenki értetlenül meredt egymásra, hogy mi lett az irodalom tanárunkkal. Ugye nem mondott fel? Vagy valami baja lett? Meghalt? Úristen, lehet hogy autóbalesetet szenvedett és már nem lehetett megmenteni...

-Jó reggelt osztály!-rakta le a könyveit az asztalra-Csak két napig tanítanak titeket, mert Mr.Mendes továbbképzésen van. Vágjunk is bele...Ms.Grey!

-Igen?-kaptam fel a fejem a nevem hallatán. Olyan erővel kezdett el verni a szívem, hogy attól féltem kiszakad a helyéről.

-Mondjon egy számot egy és huszonnégy között-döntötte enyhén oldalra a fejét. Basszus hányadik is vagyok? Honey, nehogy magadat mondd!

-Tizenegy-válaszoltam halkan. Bólintott, aztán rápillantott a névsorra és kihívta az egyik lányt, hogy meséljen neki a múlt órai anyagról. Szegény, biztos nem lettem volna a helyében.

Egész óra alatt unott fejjel meredtem magam elé. Nem is olyan izgalmas az irodalom, ha nem Shawn tartja. Oké tudom, hogy kezdek megőrülni, de tényleg. Sokkal jobb, ha az ő magas alakja járkál a padsorok között és az ő hangja csengi be a termet. Sokkal szebb a nevetése, mint a tanárnőjé. Ahogy sokkal jobb látvány is és....Úristen Honey fogd be! Mi van velem? Nem ittam alkoholt, legalábbis szerintem. De nem tulajdonítok több figyelmet az irodalom tanárom felé, mint a többi tanáromnak. Egyszerűen csak ő az első tanár, aki megengedte, hogy tegezzem és tök jól elbeszélgettem vele, mintha nem is a tanáron lenne. De az...a tanárom.

📖📚📖

A következő két nap unalmas volt. Az irodalom órák nagy részén feleltünk, vagy körmöltünk a füzetünkbe. Legalábbis amennyit le tudunk írni, hiszen a tanárnő olyan gyorsan diktált, mintha időre mérték volna. A mai reggel viszont sokkal boldogabban keltem, amit nem igazán tudtam, hogy miért volt. Mindezek ellenére egy hatalmas vigyorral pattantam ki az ágyamból, majd odabattyogtam az ablakhoz és elhúztam a sötétítőt. Ismét csak a nagy hó látványa fogadott, de most ez sem tudta levakarni a vigyort az arcomról. Odamentem a szekrényemhez és kivettem egy farmert plusz egy piros pulcsit. A reggeli teendőim elvégzése után a hátizsákommal letrappoltam a konyhába, ahol apa kávézott az asztalnál.

-Jó reggelt!-ültem le mellé. Meglepetten rám kapta a fejét és ráncolt szemöldökkel méregetni kezdett.

-Neked is Honey! Mi ez a hatalmas jókedv?-kortyolt bele a gőzölgő kávéjába.

MutualWhere stories live. Discover now